Isten hozta a Rózsafüzér Királynéja Plébánia honlapján!

Okt. 29. Boldog Chiara Badano emléknapja

Szentmise 2015. okt. 29. 18.00-kor!
A Rózsafüzér Királynője ünnepén halt meg, költözött át a mennyországba...
Ezért (is) A Rózsafüzér Királynéja Országos Szentélye templomban/templomunkban, "emlékhelyet" készítettünk (2012. okt. 29.).

Képek az eseményről itt láthatók!

Chiara Lubichtól kapott nevén: Chiara Luce
(Sassello, 1971. október 29. - Sassello, 1990. október 7.) a Fokoláre mozgalom fiatalja, aki 18 évesen csontrákban halt meg. A katolikus egyház 2010. szeptember 25-én boldoggá avatta.

Életrajz
Apja Ruggero Badano, anyja Maria Teresa Caviglia. A család Sassello községben, Savona megyében, Liguria tartományban él. Chiara itt nőtt fel, de nyaranta gyakran tartózkodott rokonainál is a tenger közelében fekvő Varazzéban.
A Fokoláre mozgalommal, melynek szülei is tagjai, 1980-ban találkozott. Szüleivel együtt részt vett 1981-ben Rómában a mozgalom Familyfest nevű rendezvényén. Csatlakozott a mozgalomhoz tartozó gyerekek albisolai és genovai csoportjához, és „gen 3” lett (ez a rövidítés „harmadik generációt” jelent, és a Fokoláre mozgalomban részt vevő gyerekek, illetve csoportjaik megjelölésére szolgál). 1981-től levelezett a Fokoláre alapítójával, Chiara Lubich-kal, aki később a mozgalomban szokásos módon a „Chiara Luce” ('luce'=fény) nevet adta neki.
1985-ben családja Savonába költözött, hogy Chiara megkezdhesse gimnáziumi tanulmányait. Három évvel később egy alkalommal teniszezés közben erős fájdalmat érzett vállában, és mivel ez nem szűnt meg, hanem növekedett, 1989 elején kórházba vitték, ahol áttétes csontrákot állapítottak meg nála. Egy torinói kórházban megoperálták, majd kemoterápiás és sugárkezelést kapott. A kórházban találkozott a betegeket látogató Saldarini bíborossal. A betegség következtében elvesztette járóképességét. 1989 júniusában újabb kezeléseknek vetették alá.
Betegsége ellenére folyamatosan követte a fokolarinik tevékenységét: összes megtakarított pénzét egy barátjának ajándékozta, aki Beninbe indult misszióba, betegágyán pedig jótékonysági vásáron eladható apróságokat készített. Utolsó hónapjait ágyban töltötte otthon, sassellói családi házukban, szülei környezetében. Folyamatosan kapcsolatban maradt a fokolarinikkel, és magánúton tanulmányait is folytatta.
Szoros lelki kapcsolatban volt az Acqui egyházmegye püspökével, Livio Maritanoval.
1990 augusztusában Chiara Badano a legapróbb részletekig megtervezte saját temetését, egyfajta esküvőnek fogva fel azt. Szeptember 10-én magnókazettára felvett üzenetet küldött a fokolarinák közösségének, életének utolsó napjaiban pedig egy rövid levelet sassellói barátainak. 1990. október 7-én halt meg - a Rózsafüzér KIrálynője ünnepén!

A boldoggáavatás
Már élete során, különösen betegségének előrehaladtával, tág környezetéből egyre többen tartották szentéletűnek. Ennek alapja kimagaslóan odaadó lelkülete volt: a Fokolár lelkiségére építve életvidám, elkötelezett, embertársai felé különösen figyelmes életet élt, betegségét pedig emberfeletti derűvel és hittel hordozta. A kezelések során a kórházban is számos betegtársát és orvosát megdöbbentette ezzel a magatartásával. A fájdalmak közepette jelmondata volt: „Ha te akarod, Jézus, én is akarom.” Halála napján így búcsúzott el édesanyjától: „Mama, légy boldog, mert én az vagyok!” Ezért nem meglepő, hogy nem sokkal halála után kezdeményezés indult kanonizácója érdekében.
1999. június 11-én kezdődött meg, és 2000. augusztus 21-én le is zárult szentté avatásának egyházmegyei szakasza. Az ügy gyorsan haladt, és hamarosan megindult az eljárás római szakasza. 2008. július 3-án XVI. Benedek pápa jóváhagyta az erények hősies fokban való gyakorlását elismerő dokumentumot, amivel tiszteletreméltóvá nyilvánította Chiarát. 2009. december 19-én írta alá a pápa az Isten Szolgája, Tiszteletreméltó Chiara Badano közbenjárásának tulajdonított csoda elismeréséről szóló dekrétumot, aminek alapján 2010. szeptember 25-én a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa, Angelo Amato érsek boldoggá avatta őt. A szertartásra a közkedvelt, Rómához közeli „Santuario della Madonna del Divino Amore” (Az Isteni Szeretet Anyja Szentélye) kegyhelyen került sor, hívők tízezrei, valamint Chiara szülei és a Fokolár mozgalom számos képviselője jelenlétében.
Ünnepnapját a katolikus liturgikus naptárban október 29-ére helyezték.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Imameghallgatás, 2011. január 27.

2011 január elején 14 és fél éves lányomnál hidegrázás, rossz közérzet mellett egy gyulladt duzzanat jelent meg a bal mellen. A duzzanat felszíne eleven seb volt. A körzeti bőrgyógyász néhány napos kezelés után a budapesti Heim Pál Gyermekkórházba utalt be minket, mert nem tudott rájönni a betegség okára, s az alkalmazott kezelés ellenére a tünetek erősödtek.

A gyermekkórház adjunktusnője és osztályvezető főorvosa is tehetetlenül állt a jelenség előtt. Különféle krémeket, gyógyszeres kötéseket alkalmaztak, majd antibiotikumot írtak fel, de a daganat egyre nőtt, elérte a fél ping-pong-labdányi méretet. A kórházban minden alkalommal fényképet készítettek sebről, minden ismert emberi és állatbetegségre elvégezték a laboratóriumi vizsgálatot vérből, ill. sebváladékból, de nem találták az okot, így a gyógymódot sem.

Végül 2011. január 27-én délután szövettani mintavételt végeztek. Janka aznap lázas volt, fájt a torka, meglehetősen gyengének érezte magát, amit csak fokozott a hosszú várakozás a kórház huzatos alagsori folyosóján. Ekkorra eléggé eluralkodott rajtam a kétségbeesés látva az orvosok hasztalan fáradozását, s tudva, hogy a mellrák bizonyos fajtáinak első tünete épp a mell felszínén megjelenő seb lehet.

Este, miután elaludt Janka, az ágya mellett álltam és imádkoztam érte.
Meghintettem lourdes-i vízzel, felajánlottam Istennek a gyermek életét, megköszönve, hogy eddig családunk tagja lehetett, illetve megköszönve a másik két gyermekemet. Ima közben eszembe jutott Chiara Luce, aki hasonló korban kapott gyógyíthatatlan betegséget. Mivel felmerült a rák-betegség gyanúja, s egy fiatal lányról volt szó, csakúgy, mint a pár hónappal korábban boldoggá avatott olasz Chiara, kértem Chiara Lucét, hogy ha lehetséges, járjon közben Janka gyógyulásáért.

Másnap reggel 8 órára mentünk az Országos Bőrklinikára. Ez egy felnőttek számára fenntartott intézmény, ismerős útján kaptunk időpontot egy orvosi konzíliumra, ahol négy-öt tapasztal klinikai orvos látja egyszerre a beteget. Arra gondoltam, hogy nekik nagyobb tapasztalatuk lehet, talán láttak már hasonló tünetet.

Janka közérzete sokkal jobb volt, mint előző nap. Amikor levették a kötést, nagyon elcsodálkoztam, mert ugrásszerű javulást láttam. Az az orvos, akin keresztül telefonon bejelentkeztünk, kissé meg is dorgált, mert "telefonon másmilyennek írtam le a bőrtünetet". Számomra ima-meghallgatást jelentett, amit láttam.

Az itteni orvosok sem tudták megállapítani a jelenség okát. További vérvizsgálatokat végeztek különféle ritkábban előforduló kórok után kutatva, de egyik sem igazolódott. A szövettan sem állapított meg semmilyen betegséget.

Janka állapota annyira javult, hogy másfél nappal az ima után, azaz január 29-én délelőtt a gimnáziumi felvételit kimagasló eredménnyel írta meg. Rossz közérzete elmúlt, s lassan, de biztosan tovább gyógyult a bőre. A daganat helyén csak enyhén gyulladt, behegedt bőr volt látható.

Májusban ismét fokozódni kezdett a gyulladás. Mivel egyidejűleg felső-légúti tünetek is jelentkeztek, a fül-orr-gégészetet is felkerestük. Itt antibiotikumot kapott, a bőrgyógyászaton pedig egyet azon kenőcsök közül, amit korában hasztalan alkalmaztunk. Hamarosan teljesen meggyógyult Janka, s azóta nem tért vissza a betegsége.

Mivel az ugrásszerű javulás, a gyógyulási folyamat kezdete egyértelműen ahhoz az esti imához köthető, amelynek során Chiara Luce közbenjárását is kértem, lehetségesnek tartom, hogy a gyógyulás az ő közbenjárására következhetett be.

Budapest, 2012. november 2.