Isten hozta a Rózsafüzér Királynéja Plébánia honlapján!

Ádvent, eljövetel, úrjövet... a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak.


Borromeo Szent Károly püspök pásztorleveleiből
Az adventi idő
     Íme, szeretteim, elérkezett ez a nagyon jeles és ünnepi időszak. A Szentlélek is így beszél róla: a kegyelem ideje, az üdvösség, a béke és a kiengesztelődés napja. Ezt az időt mennyi vágyakozásban, milyen kitartó sóvárgásban várták repeső szívvel hajdan az ősatyák és a próféták. Milyen túlcsordult boldogsággal látta meg végre az igaz Simeon! És milyen ünnepélyességgel tartotta meg mindig az Egyház! Így kell nekünk is eltöltenünk: istenfélelemben, Istent dicsérő lélekkel, és az örök Atya iránti szüntelen hálaadással irgalmáért, melyet e misztériumban megmutatott. Egyszülöttjének ezzel az eljövetelével ugyanis irántunk, bűnösök iránti mérhetetlen szeretetéből azt küldte el, aki az ördög zsarnoki hatalmától megszabadít minket, az égbe hív, a mennyei szentélybe vezet be, magát az igazságot mutatja meg nekünk, a helyes erkölcsökre oktat, az erények magvait hinti el köztünk, kegyelme kincseivel tölt el minket, végül pedig gyermekei és az örök élet örökösei közé vesz fel bennünket.
     Valóban, miközben az Egyház évenként megünnepli ezt a misztériumot, arra figyelmeztet, hogy az irántunk megmutatott oly nagy szeretet emlékét szüntelenül újítsuk meg. Ugyanígy megtanít minket arra is, hogy Krisztus eljövetele nemcsak azoknak volt hasznára, akik az Üdvözítő korában éltek, hanem még most is közli erejét mindannyiunkkal, ha mi is befogadjuk a szent hitünkből és a szentségekből kapott kegyelmet, amelyet ő érdemelt ki számunkra, és ha életünk erkölcseit — neki engedelmeskedve — szerinte akarjuk irányítani.
     Tőlünk ezenfelül még azt kívánja az Egyház, hogy értsük meg: a világba ugyan testi valóságában egyszer jött el, de hozzánk — ha mi meg nem akadályozzuk — minden órában és minden percben szívesen eljön, hogy szellemi módon lakjék a lelkünkben kegyelmének bőségével.
     Ezért az Egyház, mint istenfélő és üdvösségünkre nagyon törekvő anya, ebben az időszakban himnuszokkal, énekekkel s a Szentlélek egyéb megnyilatkozásaival és szertartásokkal tanít minket: mi módon fogadjuk hálás lélekkel ezt a nagy jótéteményt, hogy gazdagodjunk is gyümölcseiből. Készüljünk fel tehát lélekben Krisztus Urunk eljövetelére ugyanolyan buzgósággal, mintha most is eljönne a világra. Ugyanerre tanítottak minket az atyák az Ószövetség szavaival és példáival, hogy azokat utánozzuk.

Adventi koszorú 
Adventkor a 1920. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichernnémetevangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négygyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, szeretetet, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

  • Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
  • zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
  • Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
  • Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).
  • A rózsaszín az öröm színe,
  • a lila a bűnbánatra hív bennünket,
  • a zöld (fenyőágak) a remény színe...

Adventkor mi keresztények nemcsak a Jézus születése előtti (Ószövetség) várakozásról emlékezünk meg, hanem további két jelentése is van az ünnepnek.
- Várjuk az Úr eljövetelét a saját életünkben is: hogy keresztény életvitelükkel minél közelebb kerüljenek Istenhez, Jézus tanításához - az evangélium megéléséhez. Bennünk is megszülessen Jézus!
- Továbbá várjuk Jézus Krisztus második eljövetelét is, s igyekszünk felkészülni a Vele való találkozásra, az utolsó ítéletre, az örök életre!

Egyházi szertartások és szokások adventben

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen az oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.
Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (roráte) misét tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó várása és Szűz Mária tisztelete.
Ugyancsak adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek. Nevük onnét ered, hogy az „Ó!” felkiáltással kezdődnek.


Szentcsalád-járás 
SZÁLLÁST KERES A SZENTCSALÁD
A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a Szent Családot ábrázoló képet, és e képnél imákat mondanak, s kisebb szertartásokat mutatnak be. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékszik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak (Lk 2,1-7).
Több változatba is be lehet nevezni!

  1. A koszorúkészítés, ill. koszorúk megáldása után a templomból indul a Szentcsalád képe (egy család hazaviszi). Aznap náluk van, együtt imádkozik körülötte a család. Majd a család, a következő nap elviszi a Szentcsalád képét egy másik családhoz, akik befogadják (előre egyeztetett időpont – táblázat szerint – előre feliratkozva!). Ott együtt imádkozik a két család... Majd indul tovább a következő családhoz napról napra. Így Adventben minden nap 2 család találkozik, együtt imádkozik.
  2. Csoportok szintén benevezhetnek. Maguk között beosszák, hogy pl. Advent első hetében melyik családnál jönnek össze a Szentcsalád képe körül, majd a 2. héten a következő családnál és így tovább a 3. és 4. héten.
  3. Szabadon is lehet kezdeményezni: bárki, bárkivel, bármikor – megbeszélés szerint összejönnek és fogadják be a Szentcsaládot.

SZÁLLÁST KERES A SZENTCSALÁD ÖSSZEJÖVETELHEZ SEGÍTSÉG:
Az adventi koszorún meggyújtjuk az aktuális gyertyá(ka)t...

Kezdésre lehet ének

  1. Vagy a csatolt lapról
  2. Vagy az imakönyvből – az adventi énekek közül (az első énekek!)

Ének után lehet felolvasni a Szentírásból

  1. A Karácsony előtti témákból (Lk 1,5-80 --- lehet benne válogatni!)
  2. Vagy az Adorémusból a napi részeket

Beszélgetni is lehet róla:

-         ki, mit hallott ki a szentírási részből...

-         ki, hogy éli az adventi programunkat (ld. újságunk most megjelenő száma!)

Lehet különböző könyörgéseket is imádkozni...


ADVENTI egyéni vagy közösségi elhatározások pl.
- közös családi, adventi erénygyűjtő lap;
- hajnali szentmise (vagy szentmise, szentséglátogatás);
- lemondás például a TV-ről, számítógépről, az édességekről stb.
- péntekenként kenyér-víz vacsora (s ennek árát felajánljuk szegények javára);
- egy magyar szent példakép választása adventre, vagy egy-egy hétre;
- ki-ki ápolja kapcsolatait a plébánia tagjaival - pl. hittanosokkal stb. - másik napon a rokonokkal vagy a hittől távolabb állókkal...(lehet váltogatva minden napra más személyért élni);
- figyeljünk lakásunk szépségére, hogy Isten Országát tükrözze;
- vegyük észre családtagjainkban ami szép, s este beszéljük meg;
- nézzük át ruháinkat, játékainkat, mit adhatunk oda másoknak, karitásznak.
- Találjuk meg a módját, hogyan fordulhatunk a rászorulók, betegek - a "legkisebbek" - felé.

Családunkban
Az adventi felkészülés szép eszköze az adventi koszorú és a gyertyagyújtás a családban. - A gyertyagyújtás megismétlődhet minden adventi héten (lehetőleg szombaton vagy vasárnap) vagy akár minden este (ahogyan sok keresztény családban szokás).
a.) Az adventi koszorú négy gyertyája advent négy vasárnapját jelzi. Advent első vasárnapján az első, lila gyertyát gyújtjuk meg rajta, második vasárnapján a második lilát, majd a harmadikon a rózsaszínűt és a negyediken az utolsó lilát.
b.) Az adventi koszorú jelentése:
- A sorban meggyulladó gyertyák növekvő fénye jelzi, hogy karácsonyhoz közeledve múlik a bűn sötétsége és nő a fény.  S karácsonykor eljön maga a FÉNY=JÉZUS KRISZTUS. (A kérdés számunkra: vajon szeretetünk tettei által bennünk, köztünk is nő-e a fény, Jézus jelenléte?)
 - A fenyő örökzöld levelei emlékeztetnek Jézus halált legyőző örök szeretetére.
c.) A gyertyagyújtás családi ünnepe többféle lehet. Megadjuk ennek lehetséges felépítését. (Természetesen a gyermekek korosztályához alkalmazandó!)
- Előkészület: Legyen ez igazi ünnep. Rakjunk rendet a szobában és az asztalon, ahová a koszorú kerül. Készítsük elő az imakönyveket az énekléshez és a Szentírást.
"A liturgia"
  1. Ének. Például SZVU 2, 4, 9, 11, stb. (SZVU=énekeskönyvünk énekszámát jelzi). Bevezetőben a gyermekekkel néhány szót beszélgetünk az ének mondanivalójáról.
  2.  Szentírásolvasás. Választhatunk például a következő szakaszokból:
Lk 1,26-38; 1,39-51;  3,1-6;  Mt 4,12-17;  5,1-12;  Rom 13,11-14;  Fil 4,4-7;  Iz 2,2-5;  7,14-15;  11,1-5; 35,1-7;  45,5-8; vagy az Ige-liturgia naptár szerint a napi szentírási részből.
  3.  Beszélgetés. Mi a szentírási szakasz mondanivalója számunkra?
  -  Mit is jelent az advent a mi életünkben? (vö. a fenti gondolatokat)
  - Hogy sikerül élni a közös vagy az egyéni adventi elhatározásokat (gyermekekkel megbeszélhetjük, hogy haladnak az "erénygyűjtő lapokkal").
  4. Imádság. Lehetséges imádkozni saját szavakkal, az este gondolataihoz kapcsolódva. (Mindenki mondhat egy kérést, egy köszönetet, amelyre közös válaszunk lehet pl. Ámen, vagy Köszönjük Urunk, vagy Kérünk Téged hallgass meg minket.  Majd közös Miatyánk vagy Üdvözlégy vagy ének.

Hiába született meg Jézus 2000 éve Betlehemben, ha nem születik meg benned!


Kedves Testvérek!
az Úrra való várakozás miatt vagyunk itt. Jézus olyan hatalmas erővel rendelkezik, hogy nem csak Ő maga, de már a rá való várakozás is képes bennünket közösséggé formálni.
Az ember közösségi lény. Csakis akkor egész, ha van valaki, vagy vannak valakik, akiket szeretni tud, akikkel jót tud tenni, akikkel ünnepelni tud és akikkel Istent tudja dicsérni. Egyedül az ember nem megy semmire. Lehet, hogy képes fenntartani életét, lehet, hogy vagyont tud felhalmozni, lehet, hogy egészséges, de sosem lesz boldog addig, amíg nem tud szeretni. A szeretethez közösség kell. S ha van közösség, akkor minden, ami evilági, már nem is olyan érdekes. Mert mindannyian tudjuk a szívünk mélyén, hogy igazán az adja emberi életünk értékét, hogy hogyan tudunk másokat szolgálni.
Az Emberfia születésére várunk, aki azért jött el, hogy váltságul legyen sokakért, vagyis azért, hogy szolgáljon. A legtökéletesebb szolga születésére várunk, aki megmutatta nekünk, hogy a közösség szolgálatáért bizony nagyon sok mindent fel kell áldozni. Jézus életének nem lett volna értelme, ha nem torkollik egy szégyenteljes kereszthalálba, mert csak halála erejéből történhetett megváltásunk és feltámadásunk.
Bájos kis történetek, színdarabok, festmények és műalkotások írják le, hogyan született a kis Megváltó Betlehem határában. De vajon gondolunk-e arra, hogy már születése is része volt szenvedésének. „Ázik-fázik, megveszi az Isten hidege…” mondja a népdal, pedig alig képzelhető el, hogy Szent József ne gondoskodott volna arról, hogy az általa már felismert Világüdvözítő száraz, meleg helyen töltse földi küldetésének első perceit. A hideg-rideg bizony nem az időjárás volt, hanem a fogadtatás. A Betlehemben szállást kereső Szent Családot folytonos visszautasítás érte. József és Mária talán fel sem fogták nagy aggodalmukban, hogy Jézus kisfiuk küldetése éppen ebben a visszautasítottságban kezdődik. Nem kell az Üdvözítő – ez volt a betlehemi szállásadók üzenete. Jézus pedig már születésével megkezdte lemondásainak, megaláztatásainak sorát azért, hogy az emberi közösséget szolgálja.
Ma, az Úrra való várakozásaink perceiben tehát elsősorban köszönjük meg, hogy közösség vagyunk, Krisztus közössége, másodsorban pedig tudatosítsuk magunkban, hogy életünk csak akkor lesz értékes élet, ha minden nehézség és akár visszautasítás ellenére is képesek vagyunk embertársainkat szolgálni.

                                               (Karácsonyra készülve Nagyvázsony, 2006. december 11. Gere Dávid Márk SMC)