"SÍRNI A SÍRÓKKAL, ÖRÜLNI AZ ÖRVENDEZŐKKEL"
Egyfajta lelki vagyonközösséget élhetünk...
Megírhatjuk örömeinket, fájdalmainkat,
Egyfajta lelki vagyonközösséget élhetünk...
Megírhatjuk örömeinket, fájdalmainkat,
az evangéliumból megélt tapasztalatainkat...
a keresztény életünkkel kapcsolatos örömeinket...
kérhetünk imákat különböző szándékokra...
a keresztény életünkkel kapcsolatos örömeinket...
kérhetünk imákat különböző szándékokra...
javasolhatunk, kérdezhetünk...
2020.
Ha a templomban, hittanokon nem is, de telefonunk, számítógépünk segítségével tarthatjuk a kapcsolatot!
-------------
Ápr. 14.
Kedves Károly Atya!
Nagy örömmel hallgattam a húsvéti szentmisét - több, mint tizezer kilométeres távolságból az interneten. Sok régi, évtizedekkel ezelőtti felemelő "domonkos" húsvétra emlékeztetett.
Itt Cebuban is szigorú karantén van, bár rendházunkban nem nélkülözzük a szentmisét.
Szeretettel
Lányi Béla verbita misszióstestvér
Cebu, Fülöp-szigetek
Ápr. 12.
Szeretettel kívánok Neked áldott, szép ünnepet, jó egészséget!
Az utóbbi napokban, hetekben lélekben sokszor voltam Veled. Köszönöm, hogy a videoközvetítéseken keresztül részt vehettem a szentmiséiden, meghallgathattam a gondolataidat... Köszönöm, hogy a közvetítéseddel egészen kézzelfoghatóvá vált számomra a Húsvét öröme: "Feltámadtam! Veled vagyok!". És nem csak ma, hanem mindannyiszor ennek az örömnek a kisugárzását láttam az arcodon. Jó volt Rád nézni: valami nagy-nagy hitből fakadó derű, nyugalom, Istenre hagyatkozás,... sugárzik Rólad, és ezt képes vagy átragasztani az emberre. Ezt is köszönöm Neked.
Ennek a mostani helyzetnek többek között ez is pozitív hozadéka számomra. Meg hogy ki kellett lépnem a megszokásból, hogy rájöjjek, mekkora kincsek vannak a birtokomban, amiket természetesnek vettem. Meg hogy egészen szíven ütött, mennyire irgalmas hozzánk az Úr. Meg..., meg... Örülök! Hálás vagyok!
Még egyszer minden jót, sok erőt, sok-sok kegyelmet,- nagy szükség van a szolgálatodra!
Sok szeretettel... (nem a rokiból)
----------------
Feltámadt a mi Urunk a halálból! Alleluja! - De még elötte a pénteki római Szent Péter térről közvetített kép nagyon erősen belém égett, ahogy láttam Ferenc pápát egyedül ülni székében a megfeszített Krisztus előtt. - Elhatároztam, hogy ezután, most az elkövetkező időben igyekszem a kapcsolataimat megjavitani, felújitani. - Talán a mostani helyzet kicsit letaglózott minket, de azt az elhatározást tettem, hogy részemről igyekszem a vérkeringést biztosítani. Ma már írtam három ismerősömnek húsvéti köszöntőt és két Gyulát felköszöntöttem. :-) Délutánra beütemeztem két telefonhívást és egy e-mail megválaszolását. Hisz most rengeteg időm van.
Ápr. 9. PAPSÁG
A Papság ünnepén hálát adok, hogy az Úr meghívott, hogy pap lehetek! Most – a járványos helyzetben – hála és öröm azért is, hogy a technika (internet) segítségével is „paposkodhatok”, szolgálhatok. Nagyon sokan követik honlapunkat, táplálkoznak belőle (nem csak rokisok)… és sok visszajelzést, köszönetet kapok. Sokaknak sokat jelent! Pl. a legfrissebb:
Kedves Károly atya!
Köszönjük a sok lelki segítséget!
Még a mai plébánosi gondolatokat nem hallottam, de a tegnapi gyönyörű volt. A napsütésben virágos háttérben mosolyogva!... A sok lelki sötétség után olyan reményt adó volt a kép - még mielőtt megszólaltál volna Károly atya. Háttérben a templomunk -- Isten háza- megerősít, hisz ott is van Jézus a tabernákulumban, de Benned, bennem is. Repülni tudok abban a pár percben, amíg beszélsz. S ha teszem amit mondtál - akár csak azzal hogy újraolvasom a hallottakat - sőt ha csinálom is, csupa gyümölcs!
Hála érte és köszönet mindenért - a sok szeretetért, imáért a tanításokért, amit kapunk Tőled Károly atya!
Igaz, nagy - imádságos szeretettel…
Ápr. 8. A HITOKTATÁSI FELÜGYELŐSÉGTŐL
Videó meghívó
Örömmel osztjuk meg veletek azt a meghívó videót, amelyet a beiratkozásra készítettünk: https://youtu.be/tOubkG0-ddI
Elsődleges célzottjai azok a szülők, akik most íratják be gyermeküket általános iskolába. Ebben a rendkívüli helyzetben ilyen módon is szeretnénk eljuttatni hozzájuk meghívásunkat a hit- és erkölcstanra. Arra kérünk Benneteket, hogy elsődlegesen az érintett óvodások szüleinek küldjétek el, ill. az óvodavezetőknek azzal a kéréssel, hogy továbbítsák a “ballagó” ovisok szüleinek.
Ezen túl terjesszétek minél több helyen. Feltehető az iskolák és plébániák honlapjára, ill. megosztható a közösségi médiákban. Imádkozzunk közösen azért, hogy minden fáradozásunk elérje célját és egyre többekhez eljuthasson az Örömhír...
Márc. 29. SZENTMISE
- Most, hogy látszólag üres templomban misézel, érezd, hogy milliók vagyunk lélekben Krisztussal és Veled!
------------
- Kedves Károly Atya, Ahogy minden nap, ma reggel is elolvastuk a szentírási részeket. Nagyon figyeltem, mert egyre nagyobb jelentősége van életemben a napi üzeneteknek. Szinte érzem, es beszélgetéseinkből arra következtetek Gyuri ugyanúgy, hogy Jézus itt van közöttünk. Kézzelfoghatóan... Napi csodák, beszélgetések történnek. Amikor felolvastad az evangéliumot, látszott, hogy valami rendkívüli történik. Már a tegnapelőtti Pl. Üzeneteknél. Valami nagyon felkavar, és azt gondolom, hogy ilyenkor teljes fizikumoddal közvetíted Jézust. Nemcsak szavakkal. Megrendítő volt látni, ahogy a Szentírás gondolatai testet öltenek. Azt hiszem nagyon kedves eszköze vagy az Úrnak es általad mi is különleges kegyelmekben részesülünk. Isten áldjon meg és őrizzen meg!
--------
- Már én is elkezdtem a mise alatt. A mai evangéliumban Mártának és Máriának, Judit és Mariann arca volt. Ahogy gondoskodik az egyik testvér a másikról, figyelmezteti, szól neki: "Megjött a Mester, hív téged!" Ráadásul, mindez tegnap történt.
Egészen megdöbbentett a felismerés, ahogy megláttam magunkat a történetben! Egyszerűen hopp és belekerültünk. Részletezni is tudom. Aztán a személyes felszólítás:
Mariann! Jöjj ki a lelki halálból! Ez nagyon ütős volt! Megvan a lista, miből kérek szabadulást. Újabb bejegyzés a lelkiismeretvizsgálati naplómba!
-"Jézus így szólt:" Vegyétek el a követ! " Nem egyes számban, többesben.
Segítsünk egymásnak! Károly atya így kezdte a szentmisét:
-" Szokatlan helyzet" - Jézus is szokatlan volt. Szokatlan mindaz, amit tett, mondott, tanított. A szokatlanság Jézus maga, aki üzenetet hoz, hogy tanítson minket, belelépve a megszokottba.
Köszönöm az üzeneteket!
Márc. 28.
Kedves Károly atya!
Az okos telefonok is igazi, jó szolgálatok eszközei lettek. Lehet, hogy nemcsak az életünk, de még a gondolkozásunk is megváltozik. Megláttam magát, ahogy a híveihez beszél most egészen más fényben. A kis, egyszavas üzenete, amit személyesen nekünk küldött, egyszerre törte meg mindnyájunkban az elviselhetetlen szomorúságot. Őszinte, egészséges, szívből fakadó teli szájú és kedves nevetés fakadt ki belőlünk. Annyira jó volt felszabadulni és szeretni magát az életet, az Istent és önmagunkat is ilyen különleges módon…. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
------------
Kedves Károly atya!
Szoktam követni a napi gondolatokat, nagyon jó hallgatni őket. Különösen az a jó bennük, hogy derű és remény árad belőlük.
Egy dolgot emelnék ki; engem megfogott az az evangéliumi rész, amikor a 38 éve szenvedő embert meggyógyítja Jézus. Szeretném megköszönni, hogy Atya személyében nekem is lett emberem, aki segíti az utamat Jézus felé. Köszönöm!
Azt beszéltük férjemmel, hogy szívesen beszélgetnénk egy kicsit Károly atyával.
Márc. 27. ÉLETIGE
„Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.” (Mt 7,12)
(Csütörtök este életigés összejövetel volt – interneten. Jó volt látni, hallani egymást! – Volt, aki élőben mondta el, volt, aki le is írt 1-1 tapasztalatot. Íme, a leírtakból)…
Sziasztok!
Ezek csak apró tapasztalat morzsák: Engem sokszor vezet ez az ige már régóta, sokszor jut eszembe, hogy ha én lennék a betegeim helyében, jól esne-e nekem, amit vele teszünk, több olyan változtatást is elértem a kórházi osztályunkon az évek alatt, amiben ez vezérelt. (Mostanában nehezebb lett a betegek helyzete a látogatási tilalom miatt, csak telefonon tarthatják a kapcsolatot a hozzátartozókkal, nehezebben jutnak újsághoz, ásványvízhez, próbálunk a kollégáimmal segíteni (csomag ide-oda szállítás, bevásárlás), a másik: próbáltam megjegyezni, ki miért aggódik az otthoniak miatt és mindennap megkérdezni hogy van a veseköves unoka, vagy az öreg kutyus és ők szívesen meséltek és kicsit megkönnyebbültek.
- Az áprilisi életigét nagyon fontos támasznak érzem ezekben a nehéz időkben, úgy gondolom a Jézusba és a Szeretet Istenbe vetett mély hit lehet az, ami segít jó döntéseket hozni, hitvallóan és másoknak is reményt adóan megélni ezt az időszakot. Az én legnagyobb félelmem nem a betegség, vagy a halál, hanem hogy hitemhez hűségesen tudok-e majd élni, szolgálni. Merek-e minden helyzetben Jézus mellett dönteni,
----------
Ez az ige arra hív, hogy legyünk találékonyak és nagylelkűek, kezdeményező jóakarattal forduljunk mindenki felé...."olvasom többek között a Márc-i életigében. Kb. másfél hete, mikor már "vészhelyzet" is volt, felhívott az igekörből, egy hölgy Erzsi, hogy Ő hallott rólam, és hogy szeretne jótékonykodni velem: de nem akar úgy járni, mint az a segítő, aki egy vak embert, akit erőszakkal át akarnak kísérni az úton, ezért hívott, hogy felajánlja segítségét. Nagyon örültem neki és biztosítottam, hogy fogok szólni. - E hét elején összegondoltam, hogy mire is lenne szükségem a közeljövőben, felhívtam Erzsit és kértem, ha majd megy hét vége felé vásárolni a családjának, egy pár dolgot hozzon nekem is. Kicsit humorosra véve a dolgot, úgy jelentkeztem be nála, hogy a vak ember hajlandó átmenni, ha átkísérik az úton. Ezen nagyot nevettünk. Hétfőn, mikor esett a hó, és északi szél is fújt, késő délután jelentkezett Erzsi, hogy meghozta a kért dolgokat. Hát nagyon csodálkoztam, hogy ilyen időt választott! Megköszöntem fáradozását, kifizettem az árúk értékét és megkérdeztem, hogy mivel tartozom a kedvességéért? Erre azt mondta, hogy Ő szeretne szent lenni és ez a jócselekedetet is felajánlotta személyemben a "vak embernek" Mondtam, hogy imádkozom érte fizetségül, de azt mondta, hogy ne Érte, hanem a betegeket ápoló nővérekért kér imát. Örömmel imádkoztam Értük is... Még megjegyzem, hogy a ROKI-ból is többen ajánlkoztak segíteni pl. Judit, Mariann. Nagyon köszönöm Nekik is a felajánlást. Szeretettel gondolok Rátok a ma esti virtuális találkozón is és küldöm üdvözletemet!
--------------
Felhívtam az ateista unokatestvérem családját, akik hasonlóan karanténban vannak, a felesége vette fel a telefont. Megosztotta velem aggodalmát, mindenféle készületét a hűtőszekrények tartalmát a TV nézés szokásait. Hosszasan beszélt, én az Igére gondolva, ráfigyelve a bőrébe bújtam, ahogy csak tudtam. Én voltam az, aki aggódott, mintha az én hűtőszekrényem lenne az övé és örültem annak a sok mindennek, ami benne van, mintha én nézném a TV-t. Megérezte figyelmemet, épült a kapcsolatunk, szeretetben váltunk el.
---------
Köszönöm a lehetőséget!
Sajnos félidőben megadta magát a net, lefagyott, újraindult... De hallottam pár megosztást életem első Életige alkalmán, és nagyon tetszett, hogy az élet minden másodpercéből micsoda örömöt ki lehet "hozni", akár egy fültisztító pálcával. :)
Alapvetően nekem ez a mondat a kedvenc részem a Szentírásból, a családom tudja, hogy ez a mottóm. :)
Talán nevetséges példa, de amikor a gyerekek nagyon belefeledkeznek a játékba, vagy a játszótéren vagyunk, soha nem rontok rájuk, hogy most azonnal vége a játéknak, "mert én azt mondtam", mivel tudom, hogy nekem sem esik jól, ha váratlanul meg kell változtatnom az elképzeléseimet. Igyekszem felkészíteni őket, pl.még 5 perc, csússzál még 3-at. Ők pedig ezt együttműködéssel díjazzák.
Az elmúlt 2 hetem hasonlított egy lelkigyakorlathoz. Elhatározásom miatt több emberrel beszélek naponta telefonon, mint általában, és ezek a beszélgetések úgy alakulnak, hogy mindenkitől kapok egy kis gondolkodnivalót. Milyen jó, hogy azért hívom fel, mert "biztos örül neki", és úgy teszem le, hogy "köszönöm a beszélgetést".
Múlt héten, mikor épp "miséztem", ahogyan Károly atyától tanultam, jött egy üzenet egy ismerősömtől, amiben megosztotta velem a félelmeit. Hirtelen azt éreztem, hogy amennyire szenvedtem előtte pár perccel, most ugyanannyira érzek békét és nyugalmat, és ezt valahogyan neki is át kellene adnom! Talán sikerült, de nem is ez a lényeg, hanem az a hirtelen váltás a lelkemben, azóta is hatással van rám.
Jó érzés, hogy az Úr gondoskodik, ha én is akarom, mindig van mit adni.
-----------
Jézus arra hív, hogy bújjunk a másik ember bőrébe, hogy jobban megértsük, mit tehetünk érte. "Mi lenne jó a másiknak?" - tettem fel a kérdést. Talán az, ha:
- Férjemnek főznék ebédet, hogy meleg ételt tudjon enni - nagyon örült neki
- Többet hívnám anyukámat és megértőbben beszélgetnék vele - olyan légkör alakult ki, hogy még azt is elmesélte, hogy el kezdte olvasni a Szentírást. (Ez nagy jó, mert Ő "sajátosan" hívő)
- A hittanosaimnak nem megszokott, hanem érdekes feladatokat adnék, mert rengeteg feladatuk van más tantárgyakból - gyerekek lelkesen oldják meg a feladatokat, rajzolnak, írnak.
- Szomszédommal beszélgetnék - múltkor a szép napsütésben másfél órát beszélgettünk. igyekeztem pozitív gondolatokkal megnyugtatni, felvidítani.
--------------
"Jézus arra hív, hogy bújjunk a másik ember bőrébe, hogy jobban megértsük, mit tehetünk érte."
A veszélyhelyzet miatt egy teljesen új élethelyzetbe kerültem. A nagylányom és férje kiköltöztettek magukhoz vidékre egy családi házba, mivel az immunbetegségem miatt az erősen veszélyeztetettek közé tartozom. Úgy kialakítottak mindent, hogy majdnem biztosított az önálló, segítség nélküli mozgásom. Én már megkaptam azt, amit szeretnék, ami az e havi ige.
De én ebben a helyzetben mit adhatok? Leginkább azt, hogy minél kisebb terhet, feladatot jelentsek nekik.
Elképzelem, hogy mit éreztem volna fiatal házasként, ha az édesanyám, vagy az anyósom több hónapra hozzánk költözött volna...... Hát, biztosan nem repestem volna az örömtől.
Ebben a helyzetben próbálom meghallani azt, hogy "Jézus arra hív, hogy bújjunk a másik ember bőrébe, hogy jobban megértsük, mit tehetünk érte." Ebből a rendkívüli, nem könnyű helyzetből próbálom a legjobbat kihozni, hisz a legkevésbé szeretném őket zavarni a megszokott életükben.
A gyerekek teljesen más napirend szerint élnek. Vírusmentes időben reggel 5 órakor kelnek, igaz, Klára most nem, és este pedig 9 körül már alszanak. Óriási a lakás, de a mai építészeti divatnak megfelelően minden egy térben van, alig van ajtó. Home office-ban dolgoznak, rengeteget ülnek a számítógép előtt, a vejem banki robotizációs programokat fejleszt, Klára pedig digitális tanrendben magyart és történelmet tanít, melyek főtárgyak. Amíg szép tavaszi idő volt, sokat sétáltam a teraszon, onnan telefonálgattam. Most minimálisan telefonálok, leginkább este, amikor már tévé előtt ülnek. A laptopomon fülhallgatóval nézek mindent. Reggel, amíg a lányom nem kel fel, én sem jövök elő, ágyban mondom el a rózsafüzért, olvasom az Adoremust. Este pedig 9 körül én is elvonulok, nem mászkálok ki a szobámból. Így tulajdonképp csak az étkezéseknél vagyunk együtt, ill. ha bejönnek hozzám. Nagyon örülök, hogy egyre többször be-benéznek, kérdeznek, Klára pedig részletesen megosztja velem a digitális oktatásban szerzett tapasztalatait. Én elég rendszerető vagyok, Klára ezt kihasználva már betervezte, hogy néhány fiókban, szekrényben rendet csinálok. Pepecselős, egy helyben végezhető munkákat keresek magamnak, így sikerült már a kávéfőzőt fogkefével és fültisztító pálcikával megtisztogatnom. De a fürdőszobában is kinéztem már hasonló feladatokat, erre egy normál takarításkor nincs idő és türelem.
Tegnap reggel pedig bátor voltam, és egy fél mondattal megemlítettem, hogy délben világméretű közös ima lesz. Már az élő vatikáni közvetítést vártam, amikor bejöttek hozzám. Klára jól beszél olaszul, így lefordította Ferenc pápa szavait, és együtt imádkoztuk a Miatyánkot.
Márc. 26. Rendkívüli Urbi et Orbi áldás pénteken
Ferenc pápa március 25-én a délelőtti általános kihallgatás végén a Szentatya a következőket mondta: „Szeretném megismételni meghívásomat arra is, hogy a médián keresztül lélekben kapcsolódjatok be abba az imába, amelyet holnapután, pénteken 18 órakor vezetek majd a Szent Péter-bazilika előtt. Isten igéjének meghallgatása és a szentségimádás után Urbi et Orbi áldást adok, melyhez teljes búcsú kapcsolódik.”
Urbi et Orbi áldás élőben
Március 27-én, pénteken 18 órakor a Ferenc pápa által a Szent Péter-bazilika előtti téren vezetett imát és a rendkívüli Urbi et Orbi áldást a Duna Televízió, a Bonum Televízió, a Magyar Katolikus Rádió és a Szent István Rádió élőben közvetíti.
----------
És milyen felkészültséget kíván a teljes búcsú? A teljes búcsú elnyeréséhez szükséges:
a) A szentségi gyónás – annak kifejezéséül, hogy az Egyház bűnbocsátó hatalma által akar megbékélni a lélek Istennel.
b) A szentáldozás, lehetőleg a teljes búcsú elnyerésének napján – a Krisztussal való szentségi közösség megvalósításáért.
c) A teljes búcsú elnyerésének legalább általános szándéka.
d) Mentesség minden bűnhöz, még a bocsánatos bűnökhöz való ragaszkodástól is.
e) Imádság a Szentatya szándékára.
----------------
Közös ima naponta délben a járvány idején
Arra hívunk mindenkit, hogy csatlakozzunk a Szentatya felhívásához. A veszélyhelyzet hátralévő részében is napról napra legyünk együtt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkárságával, a Magyar Kurír és az Új Ember szerkesztőségével, valamint Böjte Csabával, Csókay Andrással és Szikora Róberttel: a déli Mária-imádságot követően fohászkodjunk együtt Istenhez Erdő Péter bíboros, prímás imádságával, és kérjük a Szűzanya oltalmát Ferenc pápa felajánló imája segítségével. A közös imát naponta 11.55 és 12.10 között a szerkesztőség Facebook-oldalán élőben közvetítjük.
-----------
FERENC PÁPA IMÁJA
Ó, Mária, te mindig az üdvösség és a remény jeleként ragyogsz utunkon.
Rád bízzuk magunkat, betegek Egészsége, aki hitedben szilárdan kitartva a kereszt alatt osztoztál Jézus fájdalmában.
Római nép Üdvössége, te tudod, mire van szükségünk, és biztosak vagyunk, hogy gondoskodni fogsz arról, hogy mint a galileai Kánában visszatérhessen az öröm és az ünneplés a mostani megpróbáltatások után.
Isteni Szeretet anyja, segíts, hogy felismerjük és elfogadjuk az Atya akaratát, és megtegyük, amit Jézus mond majd nekünk, aki magára vette szenvedéseinket és fájdalmunkat, hogy a kereszt által elvezessen bennünket a feltámadás örömére. Ámen.
Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó, dicsőséges és áldott Szűz!
-----------
ERDŐ PÉTER BÍBOROS IMÁJA
Mindenható Urunk, atyáink Istene!
Hálát adunk neked a világért, amelyben lehetővé tetted az emberiség életét. Hálát adunk a teremtés egész gazdagságáért és csodálatos törvényszerűségeiért. Hálát adunk azért, hogy minden pusztító erő ellenére megmaradtunk, és képesek vagyunk arra, hogy világunkról és önmagunkról új és új felismerésekre jussunk.
Köszönjük, hogy egyénileg és közösségben is harcolhatunk megmaradásunkért és azért, hogy életünk egyre szebb és tartalmasabb legyen. De mindennél inkább köszönjük neked, hogy örök életre hívtál meg minket, és Krisztus Urunk megváltó halála és feltámadása által utat nyitottál nekünk az örök boldogságra.
Amikor olyan természeti csapások érnek minket, amelyek ellen a magunk erejéből teljesen biztos védelmet még nem találunk, átéljük, hogy végül is mindig a te kezedben van az életünk.
Alázattal kérünk, segítsd a tudomány embereit, hogy mielőbb megtalálják a mostani járvány ellenszerét! Adj a társadalmak vezetőinek éleslátást, hogy megfelelő intézkedésekkel gátat szabjanak a fertőzés terjedésének, segítsék a betegség megelőzését, leküzdését és a hatékony eszközök eljutását a rászorulókhoz. Adj irgalmat és örök nyugodalmat a betegségben elhunytaknak, adj a betegeknek gyógyulást, az orvosoknak és az egészségügy munkatársainak erőt és áldást bátor helytállásukhoz. Erősítsd bennünk a hitet, a bizalmat és a segítő szeretetet, hogy megadhassunk minden lelki és testi segítséget beteg embertársainknak és a gyászoló vagy aggódó hozzátartozóknak. Add, hogy felelős viselkedésünkkel mi is hozzájáruljunk a betegség terjedésének elkerüléséhez.
Bocsásd meg, Urunk, minden bűnünket, amit gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással elkövettünk!
Szentháromság, Egy Isten, irgalmazz nekünk!
Boldogságos Szűz Mária, Betegek Gyógyítója, könyörögj értünk!
Ámen.
Márc. 19.
Kedves Testvérek!
3 napja itthonról dolgozhatok - hálás vagyok, hogy megtehetem.
A főnökeim nagyon rugalmasak, úgy dolgozom ahogy képes vagyok haladni - hálás vagyok hogy megtehetem Bár feleségemet behívhatják a város másik felébe dolgozni és kisfiam is itthon van - hálásak vagyunk hogy most még itthon lehetnek Még időben meg tudtuk vásárolni amiről úgy gondoltuk hogy jó lehet ha teljes zár lesz - hálásak vagyunk hogy megtehettük Összeállítunk egy szeretetcsomagot a készletből, ha valaki mégis rászorulna karnyújtásnyi körben - milyen jó, hogy megtehetjük Gyakrabban imádkozunk együtt és többet öleljük meg egymást - milyen jó hogy megtehetjük Persze többet veszekszünk, de többször is békülünk ki - milyen jó hogy megtehetjük Feleségem és kisfiam már egy ideje nem tudtak szentmisére jönni, én elmehettem és elmondhattam nekik vagy felvehettem diktafonra a prédikációt - milyen jó hogy megtehettük Mindíg arra kértük az Urat, mutassa meg, milyen a Puszta a böjtben; most hogy nincsenek szentmisék, megkaptuk - milyen jó hogy megtapasztalhatjuk Úgy tűnik, a Húsvét is így lesz, s valószínűleg közelebb fogy jönni Jézus magánya, és áldozata - milyen jó, hogy megtapasztalhatjuk.
A Nagypéntek drámája, a Nagyszombat csendje a karanténban talán mélyebb és némább lesz mint valaha - milyen jó, hogy láthatjuk S a Feltámadás fénye, ragyogása talán soha nem látott reménnyel fog eltölteni - milyen jó, hogy remélhetjük.
Ez a sok nép, aki most megszenvedi a helyzetet, és most még nem érti egymást, talán a Pünkösddel új nyelveket fog beszélni - egymásét s már itt - kicsit a Mennyországét, mert a Vígasztaló eljön és minden igazán fontosat felfed - milyen jó hogy remélhetjük.
S talán máshonnan fogjuk folytatni, mert "megváltoztatjuk a gondolkodásunkat" s akkor talán valamit megérthet mindenki az Örömhírből - milyen jó hogy remélhetjük
De addíg, amig ezek talán eljönnek, addíg biztosak vagyunk benne, hogy Jézus itt van velünk végig - milyen jó...hogy szerethetjük.
Áldott készületet!
Márc. 18. KÖZÖSBE TENNI
A vasárnapi prédikációban nagyon megfogott egy mondat. Akkor most gondoljuk át, még ma, tőlem mit kér Jézus, miben kell lépnem még a nagyböjtben?
Azóta is bennem van ez a kérdés, sokminden történt már a nagyböjtben, de mit kér most tőlem Jézus?
Egyik ismerősömmel pár hete, talán két hónapja volt egy nézeteltérés. Akkor próbáltam úgy válaszolni, hogy nagyon visszafogottan, pedig ... igazságtalannak éreztem. Bár igyekeztem szeretettel szólni, mégis sajnos azóta nem beszéltünk.... Mit kér tőlem Jézus ebben az időben? Talán nem véletlenül jutott eszembe ez a kapcsolatom szinte azonnal...
Ma reggel felhívtam, hogy élik meg a mostani nehéz időket? Jót beszélgettünk. Nagyon örülök, hogy volt erőm felhívni, elsőnek szeretni, elkezdtük újra építeni a kapcsolatunkat. És felajánlotta, ha bármire szükségem van, szivesen jön, máris indul...
Ti hogy vagytok, mit éltek?
Márc. 14. Először fura volt, hogy nem volt szenteltvíz és mint ahogy szerintem sokan mások, én is hiányoltam. Üresnek tűnt a templomba való belépés, pedig ha jól meggondolom, akkor a templomban jelen van Jézus, aki sokkal többet ér én nagyobb a szenteltvíznél. Szóval köszönöm a prédikációt, észhez tértem tőle, át kellett nekem is gondolnom, hogy mi az igazán fontos. Meg hogy hogyan állok a megszokással.
Egyébként sokat gondolkoztam róla, hogy nekem személyesen mit jelent a szenteltvíz: azóta is csak egyetlen szó jut eszembe; védelmet. Viszont egy ideje (mizériától függetlenül) misék után, főleg ha áldozni is megyek, tudatosan nem használok szenteltvizet. Minek, ha ott van velem Jézus?
A kézbe áldozás szerencsére nekem nem megszorítás: kifejezetten bensőségesnek és személyesnek éreztem eddig is, én sokkal jobban szeretek kézbe áldozni. Eddig is gyakran fertőtlenítettem előtte a kezem, mert rossz érzés koszos kézzel érinteni. Bár ez valószínű csak az én agymenésem és számomra fontos a higiénia miatt, mert igazából úgyis a szív tisztasága számít.
Márc. 13. NAGYBÖJT
A napokban kérdezted tőlünk, hogy megy a nagyböjt? Köszönöm a kérdést!
Nekem még sosem volt ilyen szép nagyböjtöm. Máskor is szép, próbálkozom... de most más.
Talán az indított el, amit a felajánlásról olvastam. Azóta minden napomat felajánlom valakiért, minden tettét és szenvedését. Most, hogy kokrétan valakiért teszem, így más íze van a böjtnek... Kifejezetten jóleső.
A mai napot Ferenc pápáért... Kérni szoktam egy-egy szent segítségét. Ma Assziszi Szt. Ferencét. Előre tudom, hogy lesznek helyzetek... és izgalmas várni, hogy éppen mi fog történni. Már volt, hogy az adott pillanatban eszembe jutott, hogy akkor ez most az a pillanat, amire vártam, készültem rá, és most itt van... Pl. közlekedésben helyzetek, a hajléktalan kb. folyamatos jelenléte, a vírus kapcsán mindenféle intézkedések, vagy éppen a szomszéd macskája, sok minden...
A másik, ami foglalkoztat, hogy mitől lesz szent a szent negyvennap. Attól biztos nem, hogy kevesebbet eszem, vagy nem eszem csokit, kevesebbet mobilozok, nem kések el... Tudom, hogy ezek nagyon fontosak, nekem is bele kell tennem a részem. De ez csak én vagyok... ha Istennel akarok élni, szent akarok lenni, Vele kell többet találkoznom, a Szenttel, a szentségekkel, és az Ő kegyelme dolgozik majd bennem, és dolgozik is.
További szép nagyböjti napokat kívánok! - J. -
---------
Károly atya! Köszönjük a mai útravalót, használati útmutatást a böjtröl!
Reggel a mária rádióban hallgattam !!!
Áldott Napot! - Gy. -
Márc. 8. PRÉDIKÁCIÓ
Én örülök, hogy az elindított levél cunami inspirációként szolgált a mai prédikációhoz :). Úgy gondolom, nem baj az, ha különböző véleményen vagyunk, a lényeg, hogy habár mindenki elmondja/leírja saját gondolatait, nem esünk egymás torkának, a kommunikációban nincs gyűlölet. Isten is unatkozna ha mind egyformák lennénk és bólogatnánk, nem lenne feladat :).
Köszönjük a mai tanítást! Sokszor valóban elveszünk a részletekben és nem látjuk a Lényeget. Érdekes, hogy ma a kézfogást helyettesítő egymás szemébe nézés, egymásra mosolygás mintha sokkal mélyebb volt mint a rutinos kézfogás. Minden rosszban van jó is, már kinéztem a nettről egy kis falraakaszthatós szenteltvíztartót, holnap megrendelem.
Lelki élményekben gazdag hetet!
Hű, micsoda prédikáció volt!
Nem mintha a többi nem lenne szép, tartalmas és felemelő, de a mai igazán szívből jött és szívbe ért.
Annyira szép volt, ahogy belépett a hiányainkba és megmutatta a gyöngeségeinkben megnyilvánulni akaró Istent! Igazán méltó volt az Evangéliumhoz, mert ahogy Károly atya mondta, "a lényegre mutatott"!
Szívünk-lelkünk fölemelte, mert szívét-lelkét beletette. Csakúgy vitte a Lélek, utat mutasson nekünk véle!
Hálásan köszönöm!
Márc. 4. Re. LELKINAP
Köszönöm, hogy leírtad a lekinappal kapcsolatos tapasztalatodat.
Én is egy olyan napként éltem meg, ami lelki töltést adott függetlenül attól, milyen szép napsütéses idő volt és lehetett volna a szabadban is lenni aznap. Élmény volt a mise és a szentségimádás a teli hittanteremben, szépen berendezve, hogy az oltárt a Thököly út felől világította a Nap sugara. Fontos ez az iránytű a Nagyböjt elején, hogy vissza tudjunk hozzá térni ha ezen a 40 napon (azaza az életben) el-el is botlik az ember...
A szombati lelkinap sokat adott számomra.
Az indító szentmise és a szentségimádás megalapozta Jézus jelenlétét a nap folyamán.
Számomra felfoghatatlan, de boldogító érzés Jézus végtelen közelsége a szentáldozás által.
A szentségimádás, ahogy öregszem már nem vallásgyakorlat, merem szeretni is, így volt ez most is.
Most a szentség és egymás közelsége is hatással volt rám.
A szentségimádásban Jézus jelenléte az, ami mindig magával ragad.
Jelen van mindannyiunkkal, mint közösséggel, de jelen van személyesen is.
Öröm volt bennem.
A szentségimádásra mindig viszem magammal, így most is, a bennem élő békét vagy szétszórtságot, élményeket, kérdéseket, de fontos az is, Ő mit akar mondani.
Van, amikor hetek telnek el válasz nélkül. De jó ez így.
Számomra a legfontosabb válasz mindig elhangzik.
Itt vagyok, szeretlek téged és azokat is, akik veled vannak, itt és most a szentségimádáson.
Egy család vagyunk Jézusban.
A nagyböjt témájául Károly atya, Ferenc pápa nagyböjti üzenetét hozta.
Jó volt együtt hallgatni az elmélkedést, de nekem szükségem volt arra is, hogy a számítógépen még rákeressek.
Egy bekezdést emelnék ki belőle.
„ Tekints a megfeszített Krisztus kitárt kezeire, hagyd magad mindig újra megváltani. És amikor közeledsz, hogy megvalld bűneidet, higgy szilárdan az irgalmasságában, ami megszabadít téged a bűntől.
Szemléld Krisztus vérét, amelyet nagy szeretetében kiontott és hagyd magad megtisztítani általa. Így mindig újjászülethetsz.”
Már készülök újjászületni.
A kiscsoportos beszélgetés is jó volt, a témával kapcsolatban, őszinte benső megajándékozása egymásnak.
A szünetekben a közös beszélgetés mindig fontos számomra. A leves is nagyon finom volt...
Márc. 1-2. NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLATOK
- Örülök a LELKINAPPAL kapcsolatos visszajelzéseknek. Örülök, hogy többen - ha nem is tudtak egész napot vállalni - legalább valamennyi időre benéztek, "megmártóztak" közösségünkben... A jelenlét mindig fontos! Mivel nem mindenki találálkozott a csoportbeszélgetések kérdéseivel (akik ott voltak, jobban értik), íme továbbítom, hogy lehessen felidézni a nap témáit, és folytatni az elmélkedést, gyakorlatozást...
1. Nekem mondja Jézus: kövess engem! – Mit kell tennem?
2. Jézus arra hív, hogy megtérjek! „Egyre jobban megtérni az Ő akaratához”! – Mit kell tennem?
3. Mennyire öröm nekem, hogy Jézus meghalt értem és feltámadt?
4. Szoktam-e szemlélni a „megfeszített Krisztus kitárt kezeit”… értem kiontott „vérét”?
5. Imádságom „barát és barát közti beszélgetés”? Szemtől szembeni találkozás?
6. Nagyböjt = ”ritmusváltás”! Fel kell ráznia restségünkből!
7. „Együttérzéssel fordulni a megfeszített Krisztus sebei felé” (napjaink bűnei).
8. „Javaimból továbbadni valamit a nélkülözőknek” = Megosztás a felhalmozás helyett! - K.a.
- A lelkinap tele volt kincsekkel. Leírhatnám, hogy melyik pillanatban mi érintett meg, sok minden volt, de most arra gondolok, a pillanatnyi lelkesedés után mit tudok továbbvinni?
Nagyon sokat jelentett, hogy a szentmise a hittanteremben volt, egészen közel lehettem az oltárhoz, Azt éreztem valóban boldog, akit meghív asztalához Jézus. Nagyon örültem ennek a találkozásnak. Az Evangéliumot úgy hallgattam, hogy az a Jézus üzeni, akit nagyon szeretnék jobban megismerni, és megérteni. Rendszeresen hallgatom, olvason, de vajon mit értek belőle, és jól értem? Vajon mit jelent nekem, hogy Lévi otthagyta mindenét...? Nagyon kellett az a fél óra a szentségimádáson... Beugrott egy nehéz helyzetem, Tehetetlen vagyok, már annyiszor feladtam, most is a küszöbén állok... Ezt vittem most oda Jézushoz. Ahogy átadtam, mázsás súlyok estek le rólam. Már nem látom olyan lehetetlennek... Ezt a mindent otthagyást (átadást) szeretném jól begyakorolni mindenféle területeimen.
Köszönöm Ferenc pápa levelét! Még többször el fogom olvasni. Jól esett, hogy a Szentatya Rózsafüzér Királynéja napján írta.. Talán emiatt még inkább érintettnek érzem magamat, és a közösségünket. A ritmusváltás szólított meg. Megpróbálom jobban beleélni magam, hogy nekem hol, miben kell váltanom?
A Pál apostolról szóló film után pedig kíváncsian várom, milyen lesz újra olvasni a Páli leveleket.
Nagyon köszönöm a lelkinapot!
- Igencsak megérintett a múlt vasárnapi, ellenségszeretetről szóló prédikáció, hisz ellenségeim számolatlanok, napról-napra változatnak, s akár helyzetek és események is lehetnek azok. Nagyon tetszett a tanítás, hogy milyen is legyen szívem első gondolatja, ha megbántanak. Pontokba szedve leírtam, hogy előttem legyen, betanuljam, hisz egy tanítvány mindig tanul, berögzüljön, és valóban úgy is tegyek...
Köszönöm a lelkigyakorlatot (lelkinapot), a szervezőknek is. A szentmise és a szentségimádás volt a legmeghatóbb része, mert valóban hatott, s persze a Károly atyával fűszerezett pápai levél. Alázatosan zárójelbe tette magát, pedig mindig szép és mély Károly atya hozzáfűzései. Anélkül nem is volna teljes egy ilyen elmélkedés!...
A kiscsoportos kérdések felszólítássá váltak, hisz a kérdőjelek mindig egyenesedni vágynak. Meghívás lett mindegyik. Jó volt a beszélgetés a 7-es csoportban.
Magdi levese évről-évről ugyanolyan finom. Az egymásközti beszélgetések is ízesek voltak. A filmet hallgatva pedig lejegyeztem belőle jópár mondatot... És jó volt együtt összepakolni és rendet rakni a nap végén, mert a szívünk összeért.
Tegnap meghallottam azt is, hogy én sem vagyok reménytelen eset, Jézus engem is meg akar gyógyítani...
2019.
Dec. 21. LEVÉL VIDÉKRŐL
Kedves Károly atya! Most a hála és a köszönet miatt írok:
-hogy küldöd nekem a ROKI újságot: most is találtam benne írást, ami nekem szólt :)
-remek a honlapotok!!!
Most épp a lelkiismeretvizsgálatok vannak megnyitva s vannak nagy segítségemre! :) Áldott szép napit kívánok! :)
Dec. 17. SZENTMISE
Mindig várom, és nagyon szeretem a NYU-HI-t, irom a létszámot. Érzem, ez a Család nagyon várja mindig a találkozást. Szívmelengető volt, hogy milyen sokan úgy jöttek, hogy adjanak a Családtagoknak. Jó nekünk itt!
Az E. Kongresszus lassan 3 éve alatt sokmindent tanultunk, mind erősítette hitünket.
A mai film több volt mint ajándék! Elénk tárta, mit kapunk a szentmisében, amit konkrétan fel sem fogunk-nem foghatunk fel, ha nincs ez a film: NÉZZÉTEK EZT KAPJÁTOK, HA OTT VAGYTOK IGAZÁN, HA KIÜRESEDVE TISZTÁN VÁRJÁTOK JÉZUST, AKI OTT VAN ELŐTTÜNK ÉLŐ VALÓJÁBAN A KERESZTÁLDOZATON: OTT VAN A TESTE, OTT VAN A VÉRE. MEGNYÍLIK AZ ÉG, FELEMELKEDIK A FÖLD-S A FÖLDÖN LEHETTEK A MENNYBEN... az öröm hetében ilyen csodát adtál a NYU-HI-s családnak-óriási!
KÖSZÖNÖM, ÉS KÜLÖN KÖSZÖNÖM, HOGY MÉG SOKSZOR MEGNÉZHETJÜK!
Dec. 8. LELKINAP
- Már a reggeli készülődésnél éreztem, hogy egységben, szeretetben vagyunk. Mindenki tette a megbeszéltek szerint a dolgát. Ahhoz, hogy ez igen jól sikerült, kell/kellett egy vezető, irányító, aki kezében tart mindent és ez a személy Viki te vagy.
Szeretnék hálát mondani ezért az Úrnak és megköszönni, hogy ezt a nem mindig "népszerű kézbentartást" a te kezedbe adta és remekül, szeretetben végezted a rád bízott feladatot. Nagyon büszke voltam rád/mindannyiunkra. Örömmel mentem haza. Én egy kis mennyországot éreztem tegnap.
Jó volt együtt lenni, jó volt tenni valamit a közösségünkért. Kézzel fogható volt, hogy Jézus köztünk van. Mindenki azt akarta, hogy a lelkinap nagyon jól sikerüljön. Jó kis csapat vagyunk!
A feladatok csoportba való bontásának kivitelezése is nagyon jól sikerült, mindenkinek adott volt a lehetőség, aki tenni akart a közösségünkért. Jó volt látni a szorgoskodó testvéreket. Javasolom, hogy ezt mindenféleképpen kamatoztassuk.
Nálunk a kiscsoportos beszélgetések tartalmasak voltak. Mindenki beszámolt, hogy min kell változtatnia, mi az ami nagyon megérintette.
--------------
Nagyon szép volt a lelkinap és igen gazdag lelkiekben. Olyan családias volt együtt tölteni az egész napot.
Jó volt a krumplipucolás közben beszélgetni a konyhában.
A nap fénypontja természetesen a szentségimádás volt.
Mindjárt gyakorolni is lehetett, amit a két előadásból megértettem.
Legszívesebben minden nap mennék egy félórás szentségimádásra. Bárcsak volna ilyen nálunk is.
Amikor Gáspár István atya a folyamatos szentségimádásról beszélt, hirtelen egy pillanatra beleéltem magam, hogy talán nálunk is lehetne ilyen, de jó volna, ha tennénk érte lépéseket és legalább megpróbálnánk...
Végül is Varga Laci atya pont ezzel kezdte az elmélkedését, ezzel az imával: köszönöm Istenem, hogy lehetetlen dologra hívtál..
A napokban ezért fogom felajánlani a szentmisét, ha Isten erre hív minket, akkor tudjuk kialakítani ennek a módját.
Gyönyörű szép ez a zsoltár idézet Jeruzsálemet hegyek veszik körül, így karol körül az Úr minket (125,2)
Köszönöm szépen, igazi lelki feltöltődés volt!
Nov. 17. SZEGÉNYEK VILÁGNAPJA
Örültem Ferenc pápa levelének. Először csak néztem, milyen hosszú - négy oldalas - aztán jött a kérdés, vajon miért ír nekünk Ferenc pápa ilyen levelet??? Amikor én sok oldalas levelet írok, az nem véletlenül szokott lenni...
Kb. az egész levelét kijegyzeteltem, sok izgalmas kérdés van benne.
Most valahogy nagyon meghatott, hogy a Pápa nem csak a "nagy" emberekhez szól, hanem a kis egyszerű embereknek ír, mint pl. mi, vagy én. Ráadásul a kedves testvérének szólít, bevallom nem kis kíváncsisággal olvastam a levelét, éjjel 1 elmúlt mire a végére értem. Igen, azt reméltem, talán nekem is üzen valamit, személy szerint. Próbáltam jobban odafigyelni, mintha azt mondaná: gyere csak, beszélni akarok veled.
Ahogy a misén hallottunk, lehet hogy egy félévig is eltart, mire feldolgozzuk, hát igen, sok szép gondolat, de meg kell érteni, mi közöm hozzá?
Nagyon elgondolkodtatott az a kettősség, ami az egész levélben jelen van.. Szegénység, igazságtalanság, szomorúság, ilyen-olyan szolgaság-rabszolgaság, magány, de ott van Isten azonnali segítségnyújtása is, a bizalom és a remény, az odafigyelés, ott van a karitász, a szolidaritás. Nagyon is a saját életünkre vonatkozik.
Mi ebben a jó hír? A sok nyomorúságos helyzet inkább lehangoló, sőt kiábrándító. De ez a levél a boldogságról szól. Mégpedig azért, mert arra ösztönöz, h. újítsuk meg, ahogy egymáshoz viszonyulunk.
Amit most még adott: nem mindegy, hogy mit olvasgatok, ettől a levéltől pl. boldog lettem...
Ha lehet, mindenkinek ajánlanám, hogy olvassa el, de úgy, mint egy személyesen neki szóló üzenetet.
Köszönöm Ferenc pápa levelét! - Judit
Okt. 26. BÖRZSÖNYI TÚRA
Drága Túratársak!
Csodálatos volt tegnap az együttlét. Mesebeli tájakon jártunk, szikrázó napsütésben gyalogoltunk, testileg-lelkileg feltöltődtünk, épségben hazaérkeztünk.
Köszönöm a szuper szervezést, a sok szép képet, a tartalmas beszélgetéseket, a lelki-testi táplálékot.
Hála és dicsőség Istennek Értetek és a természet szépségéért!!!
Szeretettel és köszönettel,
-----------
…ebédnél az Evangéliumról elmélkedtünk. Többünknek feltűnt, hogy mostanában gyakran van szó a bűnbánatról.
Estére, mikor kiértünk az erdőből a csillagok teljesen beborították az eget. Itthon ritkán lehet ilyen szépet látni.
Nagyon köszönöm a túrát, igazán szép nap volt!
-------------
Kedves Túratársak!
... Köszönet a mai napért Istennek és Nektek!
Különösen a kitartóknak, akik a nehéz helyzetekben is folytatták. Üdv
-----------------
Küldünk egy rövid beszámolót Károly a.-nak:
Mint vert sereg, úgy nézünk ki -A Roki népe keresztény módon túrázott - Sok szép kövön bukdácsoltunk, többnyire vilagosban. Szép volt nagyon a nap - Nagyon szép volt az őszi erdő. Csongor majdnem meggyónt - Szép napot töltöttünk együtt, kár hogy nem volt itt -
Kitartást az íreknél...
---------------
Verőfényes reggellel indítottunk túránkat, Budapesttől kb. 80 km-el északra, a Börzsönyben, a szlovák határhoz közeli, kemencei kisvasút végállomásától. Utunk eleinte a Fekete völgyben indul, ez gyakorlatilag sík szakasz, az izgalmat az adja, hogy a Csarna patakot folyamatosan keresztezni kell, hol itt, hol ott ugráltunk át a vígan csordogáló patakon. A kisvasút pálya csak a Feketevölgy panzióig került felújításra, így ezen a szakaszon már elhagyatott, bele-beledől a patakba a leszakadt/megcsúszott sínpár amelyeket az előző évek csapadékos és áradásos tavaszok okozhattak, illetve a néha patak felett a levegőben futó sínek, ez adta a sajátos hangulatát ennek az útszakasznak. Végig a patakmederben haladva jutottunk el a Hamuházhoz (372 m). Itt lelki táplálékként az Október havi életigén ("Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.") illetve a vasárnapi evangéliumon (A farizeus és a vámos - Lukács evangéliuma/18. fejezet) elmélkedtünk, illetve enyhén fáradt testünket a magunkkal hozott szendvicsekkel tápláltuk. Túraútvonalunk innét kezdett emelkedni, de igazán kényelmes és gyönyörű ez szakasz. Az időjárás sem "kímélt" minket, csodálatosan nyárias, 21 fokos tiszta és szélmentes időt kaptunk, mindenki pólóban túrázott, szinte hihetetlen ez a Október végi "vénasszonyok nyara" amikor az ember minden porcikája már az őszi hidegre számítana.
A Bánya-tetőn túlhaladva egy kis kitérőt teltünk Salgóvár irányába. Az egykori vár egy 715 m magas szikla tulajdonképpen, ennek a megmászásával szép kilátás tárult elénk. A Vár-bércről leereszkedve gyakorlatilag a hegygerincen haladtunk tovább, egymás után több kisebb csúcsot érintve. Ezek közül a legszebb kilátás Holló-kőről (685 m) nyílt. A Jancsi-hegyet elhagyva szép kényelmesen ereszkedtünk lefelé hogy teljes sötétedés előtt elérjük Fekete-völgy panziót illetve a még reggel leparkolt autóinkat hogy visszainduljuk Budapest felé.
A túra hossza: 14 km - Időtartam: 4-4,5 óra - Szintkülönbség: 650 m
Okt. 23. MÁRIAZELL
Az jutott eszembe rögtön a mise kezdetén, hogy "emeljük fel szívünket".
Mert úgy éreztem, hogy a szívem "feljebb emelkedett". Felemelő volt!
------------
Kedves Károly Atya és Roki népe,
Istennek hála, megint óriási közösségi élmény részesei lehettünk. Bár a buszon is elmondhattam volna, de nem volt bátorságom mikrofonba mondani:
a zarándoklat mindig különleges a közösségi megmozdulásokban. A szentmiséken és a zarándoklaton is részesei lehetünk a Szentháromság és a Szűzanya személyes "fizikai" jelenlétének. Ezt tegnap is megéltük. Látszott minden résztvevőn, hogy egyazon csoda megajándékozottjai vagyunk. Nagyon fontos a közösség életében és működésében. Az Eucharisztia a forrása közösségi összetartozásunknak. A zarándoklatra mindenki vitt magával imaszándékokat, ezzel bekapcsolva családtagokat és ismeretleneket is ebbe a szeretetközösségbe. A zarándoklat légköre bebizonyította, hogy ott hasonló jelenlét van, mint a szentmisében. A csúcspont pedi
g a Kegytemplomban bemutatott Szentmise volt. Erről többen is beszéltek.
Nagyon köszönöm elsősorban az Istennek, hogy ezt megengedte és köszönöm a szervezőknek áldozatos munkájukat, (Károly Atya, Viki, buszvezetők)., állandó figyelmüket, hogy mindenki maradéktalanul jól érezhesse magát. Köszönöm a résztvevők szeretetét. - Zs. Magdi
Köszönöm a zarándoklatot! Jó együtt úton lenni!
Jó volt látni a sok ismerőst és az új arcokat, sokfelől érkeztünk. Valakivel beszélgettünk, aki a keresztségre készül. Mesélte, hogy nagy élmény volt neki, ahogy a közösség szeretetét látta, tapasztalta.
Nekem a közös mise volt a legnagyobb élmény. Isten nagy ajándéka, hogy a szentmisében találkozhatunk vele. De szeretném Őt minél jobban megismerni!!
Egy mondat ami most megfogott: "Ne adjátok át tagjaitokat a bűn szolgálatára a gonoszság eszközeként, hanem mint akik a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat pedig az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek.": (Róm 6,13)
Ahogy a buszunk (mint egy kis hajó a tengeren) haladt a hegyek és dombok között - nagyon nagyon szép volt, nem lehetett nem érezni, hogy ez az utazás tényleg nem csupán egy kirándulás, hanem valahová tartunk - együtt.
Mikor hazafelé egymás élményeit, tapasztalatait hallgattuk, azt éreztem, hogy bár többen hasonlókat éltünk meg, mégis egészen személyesen is megérintődtünk. Sok mindent tényleg meg sem tudunk fogalmazni, jó volt hallani, hogy a kegyelem akkor is dolgozik bennünk, ha mi fel sem fogjuk...
Útközben az útitársakkal szó-bridzseztünk, barkochbáztunk, vicceket meséltünk. Ettől egészen otthonos volt az út. Köszönöm szépen mindenkinek! ... és jó volt együtt énekelni, imádkozni. Jézus él, Jézus él, minden ember tudja meg, hogy Jézus él! Alleluja, testvér! - J. Judit -
Okt. 15. FELNŐTT HITTAN
Sziasztok!
Köszi Gyuri, hogy felvetetted a tudósítást :)
Igen, a Felnőtt hittanon a misevlog 7. és 8. részét néztük meg Kornél atyával és a hallottakról beszélgettünk.
Ami most nekem az újdonság erejével hatott, hogy a plébánosi gondolatok a napi Evangéliumból születnek. Örültem, hogy Károly atya mesélt a paptestvérekkel való közös Szentírás olvasásról: elolvassák, 5 perc csend, felírják, ami gondolat érkezett, megint 5 perc csend, megbeszélik. Ez olyan jól követhető, és nem túl hosszú. Olyannyira, hogy új lendületet kaptam a reggeli Szentírás-olvasáshoz. De most az benne a többlet, hogy nem csak elolvasom, aláhúzom, hanem próbálok megfogalmazni egy-két személyes üzenetet, amit most nekem (vagy nekünk) üzen.
(Sajnos ott rontom el sokszor, hogy bár elolvasom az Adorémuszból, de az egész aznapi mindent, elejétől a végéig, és az sok...
De csak az Evangélium - csak a lényegre figyelni ... ez sokkal egyszerűbb)
Mai:
1. "Adjátok inkább oda a rászorulóknak, amitek van... Abból a sokból, amit kaptam próbálok minél többet adni, annak, akinek szüksége van rá. Mindig kérdés hogy kinek? Mindenkinek? Olyan sok helyen van szükség segítségre, és kérő is van bőven. Kinek? Próbálok erre jobban odafigyelni, mert talán ezt meg lehet hallani, ha nem vagyok tele mindenféle gonoszsággal...
2. a folytatása ... és akkor majd tiszták lesztek egészen." (Lk 11,41) Ez egy csodálatos ígéret.
Köszönöm a tegnapi hittant!
Okt. 5. VISSZAJELZÉSEK
SZEMÉLYESEN SOKAN ODAJÖTTEK HOZZÁM, KÖSZÖNETET MONDANI... DE JÖNNEK AZ ÍRÁSOK IS... Hála Istennek, sokan elfogadták a meghívást és jöttek!
… Nagyon jó volt együtt tölteni ezt a felemelő napot Máriával, Jézussal köztetek/köztünk! Sokat tanultam azoktól, akik elmondták saját rózsafüzérrel kapcsolatos tapasztalataikat, a Csókay professzor életének mélységeiből-magasságaiból sugárzó Isten-kapcsolatból, a sokfelől jött imádkozók, köztük a találkozó kedvéért hajnali 2-kor felkelő beregszászi testvérek mély hitű jelenlétéből, felüdültem a tárogató muzsikától, és a gyönyörű hanggal megáldottak énekétől.
Köszönöm a sok háttérmunkát! Beszereztem ismét a Szent II. János Pál pápa által javasolt rózsafüzér imádkozás ismertetőjét, gyakorlati alkalmazását igyekszem terjeszteni köreinkben is.
Rózsafüzér Királynéja segítse az Országos Szentély hivatásának betöltését!
...és jó pihenést, szép vasárnapot☺
----------
Rövid időt töltöttem templomukban tegnap, de emlékezetes marad. Olyan az a templom, mint egy ékszer. A kedves köszöntést köszönöm a megérkezésemkor. Az egyforma pólóba öltözött ajtóban állók (a pólót már a honlapról ismerem!) személyesen nekem köszöntek és tessékeltek beljebb. Nagyon jól esett! Bent pedig a családias légkör, olyan szeretetteljes volt. Meg tudtam hallgatni egy tanúságtevőt és egy tized rózsafűzért, majd Csókay doktort. Sajnos nem maradhattam tovább, de hazafelé a "zarándok utamon" volt min gondolkodnom, és hálát adnom, hogy elindultam reggel.
Köszönöm a lehetőséget!
Az ima nagy segítségem. A Rózsafüzér pedig még kedvesebb lett számomra, mint eddig.
Ez az alkalom tovább erősített! Köszönöm.
------------------------
Nagyon szép volt a mai délelőtt! Különösen tetszett a teli templom, a gyerekkórus, az oltárdíszítés, a tapasztalatok, a legújabb RoKi-lap, a sok segítő nagy szervezettségben és egymásra figyeléssel. Semmi kapkodás, pánik nem látszott, minden nagyon profinak tűnt kívülről. Ez a nagy nyugalom már a belépéskor érezhető volt és nagyon sokat ért!
Gondolom, Ti elfáradtatok! Isten fizesse meg! Köszönettel…
-----------
Eddig nem sok Rokis búcsún vettem részt, mert a rózsafüzér imádkozásom hiányosságai miatt nem éreztem magam odavalónak. De tegnap a találkozón már OTTHON éreztem magam.
Az is nagy öröm volt, hogy meghívtam egy régi kolléganőmet, aki el is jött a barátnőjével.
Kedves Testvérek!
A „ROKI-családban” – hála Istennek – sokan vagyunk testvérek!
Évente egyszer összejövünk megünnepelni templomunkat, a Családfőt – Jézust és Édesanyját, a Rózsafüzér Királynéját. Mindig nagy a készület. Az ünnep (szülinap-névnap) előtt már sokan szorgoskodnak az ünnep előkészítésében – gondolva a vendégek fogadására is…
Az idén, az elmúlt napokban is öröm volt látni, tapasztalni, hogy jó páran szeretik a családfőt és édesanyját. Nem sajnálják idejüket, ötleteiket, munkájukat, adományaikat… No, meg az imaháttér! Öröm látni, hogy a testvérek közül sokan szeretik egymást is. Szeretnek együtt dolgozni, megosztani a terheket. Szívügyük, hogy szép legyen az ünnep: sok öröme legyen bennünk Jézusnak és Máriának.
Mint egy nagycsaládban, persze itt sem egyformán veszi ki a részét mindenki. Még nem mindenki érti/érzi, hogy milyen nagy lehetőség és ajándék ez az éves ünnep! De testvéreink ők is, szeretjük őket, imádkozunk értük…
Vannak helyek (vidékek), ahol ilyenkor, búcsúkor a „messze földre” elköltözöttek is visszajönnek együtt ünnepelni! Visszajönnek a szülői házba: hálát adni, „nosztalgiázni” és aztán megerősödve folytatni életüket. – Mert ilyenkor árad a kegyelem, főleg, ha valaki lelkileg is jól felkészült (pl. szentgyónás, stb.).
Testvérem, gyere, téged is várunk, hiszen testvérünk vagy – akkor is, ha kimaradtál a készületből - ne maradj távol, ne maradj ki a közös ünnepből! Ha nem tudsz velünk lenni egész nap, csak pár percre is gyere! Mutasd magad, hiszen jó látni egymást… És persze Jézus és Mária (az ünnepeltek) is vár! - pl -
Szept. 27. IMA
"...a mai nap jutott nekem az az öröm, hogy ma én (is) imádkozhatok érted:
A 'ki Nekem Jézus?' mai evangéliumi gondolat vezéreljen különösen a mai nap!
Imádkozom azért, hogy:
- megköszönjük, hogy itt vagy velünk;
- jókedvű legyél;
- adjon Isten ma is erőt a 'mindennapi feladatok' új lendületű elvégzéséhez;
- a mai bajokat azzal a gondolattal fogadd, hogy "Mire jó ez nekem?"
- a mai örömöket is azzal a gondlattal fogadd, hogy 'Mire jó ez nekem?" :));
- s áldás legyen a mai napodon (is),
- s mindenkin, akivel találkozol.
A mai napot is a Tőled tanult felüléssel kezdtem, hogy az álomkómán úgy-ahogy úr lehessek. "Itt vagyok Uram, mutasd meg, ma mit tegyek!" Köszönöm!
Szept. 25.
Kedves Károly atya! A minap küldtél egy levelet, ami Mozart koncert meghallgatásáról szóló lehetőséget hirdetett. (SZENT GELLÉRT AKADÉMIA) - Férjemnek sikerült regisztrálnia. - Ma volt a koncert, nagyon jó volt a válogatás, jo volt hallani a műveket, merthogy kaptunk, jutott jegy. A mai nap ilyen kellemesre sikerült. Köszönjük ezt a lehetőséget is!
Szept. 15. VASÁRNAPI GYÜMÖLCSÖK
- Sms: „Köszönöm a mai prédikációt. Az volt az érzésem, hogy ez most igazán nekem szólt!”
- Telefonon is hívott valaki és reflektált a beszédre… még a "sporthírekre" is!... megbeszéltük!
- Időpontot is beszéltem meg valakivel, személyes beszélgetésre!
-És láttam régi-új arcokat is szentmisén!
Istennek legyen hála!
Szept. 10.
Kedves Károly atya!
A vasárnapi prédikáció előtt a bölcsességről volt szó. Ezert Sirák fiának könyvéből egy szakaszt /14-22/ szertnék idézni mielőtt elkezdem mondokámat.
- Boldog az az ember aki bölcsességgel tölti idejét, aki annak igazsága fölött elmélkedik, és okosan fürkészi Isten gondviselését. Aki szivében fontolóra veszi a bölcsesség útjait és megérti annak titkait.
Bevallom sok idő telt el, amíg valamennyire felfogtam és megértettem életem eseményeit, amit vigasztalás, tanítás és bírálatként szánt nekem Isten.
Megosztok egy néhány dolgot, mert mindig mondod: "Írjátok le”!
1. Én balga, mindig bíráltam magamban a volt plébánosom, aki rendkivül felkészült és művelt, de mindig csak a negatív tulajdonságát láttam, mint pl. nem nagyon szerette a híveket, lenézte a kevésbé iskolázottakat, megosztó volt. Midezt így voltam képes látni és nagyon nem tetszett. Egy lelkigyakorlaton Isten tudomásomra hozta, hogy ez mennyire nem jó. Imádkoztunk az Oltáriszentség előtt hangosan. Én azt imadkoztam, hogy Uram változtasd meg az Atyát, hogy szeressen mindenkit. Utánam egy ferences nővér imádkozott, aki azt kérte Jézustól, hogy Uram add, hogy elfogadják olyannak, amilyen. - Azonnal megértettem és nagyon szégyeltem magam. Azóta is minden nap imádkozom az Atyáért, hogy fogadják el olyannak, amilyen. Ez az eset sokszor eszembe juttatja, hogy engem is elfogadott Jézus, pedig messze vagyok a jótól.
2. Szintén lekigyakorlaton voltam, amikor azért imádkoztam, hogy ne legyenek kísérteseim, pl. megszólás, bírálat, szigorúság, keménység stb. Egy kis kosárban kis cetliken igeidézetek voltak, amit az imádság után kivettünk és izgatottan vártuk, mit mond nekünk Isten. Az én cetlimen ez volt: “Mivel őmaga is elszenvedte a kísértest, segítségére tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.” - Vigasztalásként fogadtam Isten szavát - így bátorít, vígasztal mindenkit, aki hozzá fordul.
3. Meghalt a húgom 52 évesen, váratlanul. Teljesen magam alatt voltam, nem tudtam elfogadni, hogy miért Ő, aki jó ember volt és egészségesnek hittük. Nagyon jó testvérem és egyben a legjobb baratnőm is volt. Nagyon szomorú voltam. Abban az időben a Ferenciek terén lévő templomba jártam reggelenként misére. Közel volt a munkahelyemhez. Kimentem áldozni és mikor visszaültem a helyemre, egy cetlit találtam, melyen a következő szöveg volt: "Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja, a minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden szorongattatásban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármiféle szorongatásban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten minket is megvigasztal ” 2 Kor 3-5. Úgy éreztem, Isten nyúlt le és megsimogatta szomorú szívemet.
4. Ebben az időben történt, hogy a gyászruhámon egy kis fehér virágot formáló kitűzőt hordtam. Áldozásból jőttem vissza, amikor észrevettem, hogy a kitűzőmet elhagytam. Elkedtem sopánkodni, hogy elvesztettem megint valamit, amit szerettem. Egy másodperc alatt megéreztem, hogy kegyetlenül megbántottan Jézust, mert ismét magammal foglalkoztam. Bocsánatot kértem és ezt mondtam Jézusnak: "Uram legyen így, lemondok róla, nem kell már. Amikor jöttem ki a templomból, mindha valaki azt mondta volna, hogy lépj vissza két lépest. Így tettem és a földön megtaláltam a fehér kitűzőmet. Nem vette fel senki és nem taposták össze. A munkahelyemen is azon gondolkodtam, miért kaptam vissza. Szerintem azért, mert Jézusért lemondtam róla.
Azert imádkozom, hogy mindig figyeljük és megértsük, mit mond nekünk Isten...
Aug. 27. VÁRTAM
Kora tavasszal kérte, hogy esetleg írjam le pár sorban felismerésemet, hátha tanulság lehet más számára is.
Hát én nem vagyok túl jó író, de talán megfelel.
"Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy..."
Vártam.
Túl sokat vártam és tétlenkedtem. Férjemmel már az első találkozások után tudtuk, hogy Isten egymásnak teremtett minket. Mi mégis 5 évet vártunk a házasságkötéssel. A gyermekre már vágyott a szívünk, de akkoriban betegség miatt kellett újabb 3 évet várnunk. Kiderült ugyanis, hogy nem hullik minden azonnal az ölünkbe. Aztán szerettünk volna még gyermeket, de nem azonnal, várni akartunk 1 évet, ne legyen túl kicsi a korkülönbség. 2,5 év telt el, mire a Teremtő megajándékozott minket ismét magzattal. Most félidős várandós múltam.
Miért lett nagy a bűnöm, mikor látszólag nem tettem semmi rosszat? Mert önként és dalolva halogattam Isten legnagyobb, legszebb ajándékát, a házastársat és a gyermekeket.
Lassan 35 éves vagyok. A várandósság minden nő testét, egészségét megviseli. Most azonban már nem olyan mértékben fog regenerálódni, mint 10 évvel ezelőtt.
Mi mindig nagy családról álmodtunk. Most örülök, hogy kaptam még egy gyermeket és nem vagyok biztos benne, hogy még többet ki fogok tudni hordani.
Mi lesz, ha gyermekeim is tétlenek lesznek és a harmincas éveikben vállalnak gyermeket? Bírni fogom 60 év felett a futást, ugrálást unokáimmal? Megélem az esküvőjüket? Hogy dédunokáim legyenek? Hogyan tudom őket majd segíteni? A fölösleges aggodalom butaságnak tűnik, bíznom kell Isten kegyelmében. Azonban ott motoszkál lelkemben az a sok elvesztegetett év, amit arra fordítottam, hogy "éljek, bulizzak, szórakozzak”.
Sokkal nagyobb bűnöm az, hogy gyermekeimnek soha nem lesz fiatal anyukája, csak ez a mindig fáradt, kialvatlan, TÜRELMETLEN anyuka. Mert bizony a fárasztóbb napokat, a nehéz éjszakákat már nem pihenem ki pár óra alvással. Ez viszont sajnos azon csapódik le, aki mellettem van, törékeny lelkű gyermekemen.
Így követtem le várakozásommal óriási bűnt gyermekeimmel, unokáimmal szembe.
EGYÜTT
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Zarándoklaton nem voltam, és úgy terveztem, úszni megyünk szombat délelőtt. Majd a pápai misét felveszem a média box-szal a tv-ből, és bár a templomban mondták, hogy közösen is lehetne a plébánián megnézni a misét. De ez a tervemet nem változtatta meg. Szombat reggel mégis felhívott Balázs, hogy menjünk mi is a plébániára, és nézzük együtt a misét. Így mentünk le mind a hárman misét nézni. Összesen 14-en voltunk. Akik együtt néztük a misét. DE EGÉSZEN MÁS ÉLMÉNYT NYÚJTOTT, mintha otthon az ágyamon ülve néztem volna. Azért írom ezt le nektek, hogy egy újabb kézzel fogható tapasztalat mennyivel más, ha megmozdulunk, és összejövünk, együtt csinálni valamit. Mintha esetleg más, jónak tűnő programot követünk. Nekem is volt jó programom, aznap délelőttre, a misét is fölvettem, de ha nem együtt nézzük a plébánián, nem lett volna ennyire mély élmény. Egy kicsit mi is zarándok élményt kaptunk. - Attila, Bea
Jún. 10. BÉRMÁLÁSI KÉSZÜLET
Jó reggelt mindenkinek!
Oly sokszor a Szentléleknél járnak a gondolataim, hogy milyen lehet!
Csak egy pici ismeretet adj Szentlélek Úristen! /Valójában mindent tudni szeretnék! / Hívogatom Őt, ahogy Károly atya mondta, csak nem szüntelenül, pedig azt kéne. Elvégre azért kaptuk a szüntelen imádságra való felszólítást, hogy szüntelenül kapcsolatban legyünk Istennel, aki soha nem szűnik meg létezni, aki szüntelenül közli önmagát Szentlelke által.
A Szentlélek a közelség istene, nem a távolságtartásé. Nem lehetsz messze attól, aki egyfolytában veled van és szól hozzád, belefolyik az életedbe, mert árad, mint egy bővizű folyó. Feléd közeledik, mert szeretni akar, kapcsolatban, közösségben lenni veled. Köze van hozzánk, hisz szakadatlanul Isten szándékát közli velünk. Nekünk is közünk van hozzá, hisz közléseiből, szeretet ajándékaiból élünk. Apostolságunk feladata, hogy közléseit, cselekvő szeretetre hívó felszólításait közzé tegyük, tetteink által is, nemcsak szavakkal, hogy Isten szeretetét mindenki megismerje. A Szentlélek a közösség istene. Vonzása oly erős, felebarátaidhoz rántódsz. Minden fájdalmad a távolságé, hiszen az fáj, ami Istentől távoltart.
---
Köszönöm az útmutatókat, használni fogom őket! Milyen jó lenne még beszélgetni a 7 ajándékról, hogyan éljük őket! Milyen ajándékozó az Isten! Mindig csak ad, ad. El tudom fogadni ezt a rengeteg mindent?
Köszönöm a kérdőjelet és a felszólítót is!
A készület kezdetén vettem egy füzetet bérmanaplónak. Egy csónak van az elején, a hittankönyvből tanulva, a lelkem csónakja. Ebbe írtam bele, hogyan ring a csónakom, a lelkem rezdüléseit, kötött imákat, a szívemből szólókat, a cselekedeteimet, mit tettem és mit nem. Ebbe jegyzeteltem a hittankönyv tanításait. Diákként indultam, gyermekként szeretnék megérkezni.
Na és a gyónás, a lelki beszélgetések egy pappal! Bárcsak lennék olyan bátor, hogy olyan legyen nekem, mint egy falat kenyér, egy pohár víz!
Jöjj Szentlélek! Kérlek, hogy én is elindulhassak! Ám ne csak egyedül, a társaimmal együtt!
Mindenkinek szép készüléket! - Mariann
CSÍKSOMLYÓI ZARÁNDOKLAT
Jún.. 4. Kedves Zarándokok!
Nagyon szép élményekkel gazdagodtunk az elmúlt napokban, azt hiszem mindannyian!
Istennek legyen érte hála! Jó volt tegnap este a Felnőtt hittanon is egy kosárba gyűjteni kincseinket!
Most találtam egy jó kis összefoglaló videót az utunkról, benne a vonat megáldása, Károly atya, a bárkadal, Tóni atya - utunk a zuhogó esőben. Nagyon jó volt végignézni: https://photos.app.goo.gl/CXgN2o14oLQ7LK3f8
Szeretettel: Viki
--------------
Én még mindig a hétvégi esemény felemelő hatása alatt vagyok. Igaz, hogy az új székelyruhámban sikerült megcsúszni, elesni és a sárban megmerítkezni, de ahogy az alábbi cikkben is megfogalmazódott "minden zarándok megpróbáltatott". Ennek ellenére minden pillanatnak tudtam örülni, minden szónak, minden üzenetnek, minden mozdulatnak, a himnusznak kiváltképp.
Kíváncsi vagyok ki hogyan élte meg a zarándoklatot, a pápai misét Somlyó hegyén? - Izolda
---------
Ott voltam én is! Nem székely ruhában, de magyar szívvel.
Kezemben egy közepes méretű magyar zászlóval meneteltem, lépkedtem fel a Nyeregbe. A szászlót szépen lengettem, előttem egy román csoport sok kicsike román zászlóval.
Jó ideje örültem már annak, hogy ha ügyesen csinálom, az eső ellenére is leng a nemzeti zászlónk, amikor egy magyar társam rámszólt, hogy a lobogóról a víz épp a román testvéreinkre csöpög. Elszégyelltem magam és a menet szélére húzodtam lengedezni.
Ami legmélyebben megmaradt bennem abból a napból, az a béke.
Nagyon lassan haladtunk, esett az eső, de a közelemben sehol nem tapasztaltam békétlenséget.
Valamelyikünk megkérdezte, vajon mikorra érünk fel. Ebben a tempóban még 25 perc - válaszolta egy tapasztalt helybéli. Épp annyi volt! Épp időben érkeztünk. 3 órás vizes gyaloglás után.
A remény menete volt. Lassan csendesedett az eső, s itt-ott világosodott az ég. Majd ismét sötétebb lett, s ismét világosabb. Nem beszéltünk erről, de mind reméltük, éreztük, hogy a misére el fog állni. De az se baj, ha nem, mert itt minden úgy fog történni, ahogyan az a leginkább javunkra válik. Isten Lelke lebegett felettünk, Jézus lépkedett velünk, az Atya vigyázó szemeit éreztük magunkon.
S Mária! Milyen bölcsen rendezte az Úr, hogy nem a Szentlélek ünnepén, hanem máriás napon, elsőszombaton köszönthette itt híveit és Máriát a Szentatya. Közeledtünk, s bekapcsolódtunk a közös rózsafüzér imába.
A misére is a béke, az egység volt jellemző. Egymásnak adtuk a kisszekékeket, a mise szövegét, a mobilt, amin az ügyesek fogni tudták a Mária Rádiót, ahol magyarul szólt a prédikáció. A tömegben ismerős arcok tűntek fel, ahogy a kapucnik alól kibukkantak a fejek. Már nem esett. Előttünk az idős pápa misézett, míg köröttünk a hegyekről szemlátomást emelkedtek fel a felhők. Az időjárás csodásan harmonizált a liturgiával. A kivetítés, a hangosítás, a zenei szolgálat is hibátlan és felemelő volt. A nap már sütött.
Talán most megszólal a pápa, talán mond valamit spontán... Nem tette. Értünk nem tette. A békéért nem tette. Nem tudtuk, hogy az eső miatt hosszan autózott, nem tudtuk, hogy nem helikopterrel érkezett. Nem tudtuk, mit gondol éppen. De hálásak voltunk a jelenlétéért. A lehetőségért, hogy egybegyűjtött minket. A rózsáért, amit a Rózsafüzér királynőjének ajándékozott.
A pápa elment, mi maradtunk a szikrázó napsütésben. És a békében.
Ez volt az én zarándoklatom. Készület: napi szentmise két héten át. Gyümölcs: a béke. Béke Veletek! S Jöjj Szentlélek! - Erika
Máj. 19. HÍVÁS
Kedves Károly atya!
A ma reggeli imában jöttem rá, hogy magának milyen isteni feladatai vannak, hisz az egyik fő dolga, hogy az embereket hívja, ahogy az Atya teszi. Hívja őket, hogy válaszokká lehessenek, megadva nekik a lehetőséget, hogy engedelmeskedjenek, meghallván a hívást, szabad akaratukkal Isten mellett döntsenek.
Ó, Károly atya! Maga egy örök hívó szó, Isten hívó szava!
Az én tetteim pedig, bárcsak mindig Jézus tettei, Jézus magatartása, válasza volna!
Jézus, az Élő Ige, mindig válaszolt az Atyának!
Örök válasz, örök párbeszéd, örök kapcsolat! Örökké közösségben lenni!
Örökké közösségben az Atyával, és a felebarátainkkal, ahogy Jézus tette, teszi!
Ezt gyorsan le kellett írjam. Egy újnak, minden új.
Köszönve a hívásokat:
Ápr. 16. FELNŐTT KERESZTELÉS UTÁN
Kiszámoltam, tegnap 24. évfordulója volt a keresztelésemnek, és az első ami erről eszembe jutott, az volt, hogy bár sok megpróbáltatás és kihívás is jár a keresztény élettel és életformával, de ennek ellenére soha, semmiért nem cserélném el azt hogy Krisztus követője lehetek!!!
Vannak dolgok amiket meg kell szenvedni és nem lehet kibújni alóla, vannak nehézségek amiket fel kell vállalni és minél nagyobb szeretettel hordozni, vannak korlátaim amik miatt néha nagyon nehéz a növekedés - de ott van a kegyelem, Isten bátorítása és gondviselése, és ott a megváltás, ami - bármennyire is hihetetlen néha - rám is érvényes!
Hála az Egyházért, amely számomra is közvetítette és közvetíti az isteni valóságokat, hála Érted és minden papért, hála a plébániai közösségekért és a mozgalmakért, hála a barátaimért akik támogattak és támogatnak ezen az úton... és hála a Mennyországért, Jézus ajándékáért, ahová mindannyian hivatalosak vagyunk!!!
Áldott Húvétot, atya, mert Ő VALÓBAN FELTÁMADT!
Szeretettel,
Ápr. 14. BÍBOROS ATYÁTÓL
Itt az idő, hogy újra megismerjük húsvét szent titkát! Ez a titok tartalmazza Krisztus Urunk feltámadását és életet szerző áldozatát. Ezért hát nekünk is úgy kell táplálkoznunk vele, mint az Élet Kenyerével, vérét pedig úgy kell magunkhoz vennünk, mint az örök élet italát.
Húsvét ünnepének kegyelme nem korlátozódik a Szent Háromnapra, vagy a húsvét liturgikus idejére. A húsvéti öröménekben Örök Hajnalcsillagnak nevezzük őt, aki soha nem lát alkonyt. El nem fogyó tiszta fénye állandóan beragyogja lelkünket, ha a kegyelem állapotában élünk. Az Eucharisztikus Kongresszusra készülve minden szentmisében, minden szentáldozásban és az Oltáriszentség előtt imádkozva is találkozunk húsvét misztériumával. Magát az ünnepet pedig Isten ajándékának tekintjük, hiszen évről évre eltölt bennünket azzal az örömmel, amely ebből a titokzatos eseményből származik. Húsvét ünnepe lélekben összeköt minden keresztényt, mert a feltámadás mutatta meg, hogy valóban Jézus a Krisztus, ő a Felkent, a Messiás, akiről minket, követőit keresztényeknek neveznek. Hívjuk hát egybe erre az ünnepre a közel levőket és a távolabb állókat, hívjunk mindenkit, aki a szent keresztségben újjászületett, mert a hit egységében és a feltámadt Krisztus örömében olyan testvéri közösség vagyunk, amelyben Krisztus küldetése folytatódik a világ végezetéig.
Kegyelemteljes húsvéti ünnepet kívánok minden kedves Paptestvérnek, Diakónus testvérnek, Munkatársnak és az egész hívő közösségnek!
Márc. 9. LELKINAP
Örömmel mentem a lelkinapra, hiszen a plébániai közösség a nagy családunk, és mindig léleképítő együtt készülni akár a nagyböjtre, akár adventre.
Teljesen kiüresedve mentem, nem volt semmilyen elvárás, várakozás bennem. Inkább annak az öröme volt benne, hogy most azért megyek, hogy szeressem a többieket, adjak - arra nem gondoltam, hogy én is kapni fogok!
Jó volt együtt lenni testvéreimmel, beszélgetni a kiscsoportokban, tapasztalni sokak felém irányuló kedvességét, szeretetét.
Óriási lelki élményt jelentettek a megnézett előadások, mind Gáspár István atyáé, mind Papp Miklós atyáé! Hála és köszönet értük!
Néhány gondolat, melyek szívem közepéig hatoltak, és melyeket megpróbálok jobban "élni":
- Isten "megengedte" = "nem akadályozta meg" az adott szenvedést az életemben, de valami kincset rejtett el benne! Ezt kell megkeresnem!
- Nem elviselni, hanem átölelni kell a keresztet!
- Ami közelebb visz Istenhez, arra igent mondok - ami eltávolít Istentől, arra nemet mondok!
- Az Istennel való találkozás mindig küldetéssel jár!
- A kereszt alatt nincs nagy tömeg... Én ott vagyok, ott tudok maradni Jézussal?
- "szöszölve" fogadjuk el a keresztet vagyis - Szabadon - Örömmel - Szeretettel
- Nagypénteken meghal a kereszten a hagyományos boldogságfogalom. A kereszten Jézusnak semmi sem volt meg a hagyományos "polgári jólétből" (család, gyerekek, ház, autó, vagyon, hatalom, egészség, hosszú élet), Jézusnak a kereszten csak egyetlen dolog maradt, az Atya akarata. És egyben ez az egyetlen dolog, ami a boldogsághoz kell: a helyemen legyek - az Atya akaratában!
- Akinek itt a földön segítek, akivel jót teszek - ő lesz a tanúm odaát, ő fog mellettem az Atyánál "szót emelni", hogy "Atyám, irgalmazz ennek a bűnösnek, mert velem is jót tett életében"...
- Magyarázat a 8 boldosághoz: nem attól vagy boldog, hogy sírsz, hanem attól, hogy az Atya akaratában vagy, stb.
- Szolídabb jólétet! Mindenkinek van miről lemondani, van miből engedni... Nézzek körül az életemben, mit viszek túlzásba, hol elégedhetnék meg kevesebbel...!
- A kapott kegyelmek (pl. a szentáldozások kegyelmei) életünk során nem tűnnek el, a megfelelő időben kifejtik hatásukat!
- Karácsony: Isten beleszületik az ember sötétségébe
- Vérrel verejtékezés a getszemáni kertben: Jézus itt hozta meg az áldozatát, itt mondta ki az igent az Atya akaratára, utána a kereszten már "csak" végrehajtotta az elhatározását.
- A szenvedésben mindig szabad vagy! Az életünket elvehetik, az igenünket nem!
-----------------
Számomra életmentőek voltak a lelkinap előadásai.
Gáspár István atya, Papp Miklós atya illetve a Balázs által tartott élménybeszámoló is. Jó volt látni, hogy a fiatalok mennyire lendületesek, örömteliek...
Pénteken ért egy fájdalom aztán szombat reggel még egy, ami olyan erős volt, hogy úgy éreztem itt a Világ vége, abban a pillanatban hiába tudom az elméletet kereszthordozásból nem tudtam meglépni semmit....
Jól kibőgtem magam (feszültség levezetés), aztán "kisminkeltem szemeimet", hogy részt vegyek a lelkinapon. Az elején még nem sikerült mosolyogni.... Kibírtam a lelkinapot bőgés nélkül, viszont mikor hazaértünk rögtön alkalmaztam Papp Miklós egyik javaslatát veszteség kezelésre és elmentem egy három órányi sétára.
Utána bizonyos döntések meghozatala után béke született bennem.
Papp Miklós előadásában volt egy ábra. Az ember halad a Szentháromság felé az "A" úton, de az megtörik..., de az ember nem esik ki a Szentháromságból ,mert van "B" út stb. Ezt értettem meg, hogy nincs vége a Világnak van "B" út induljak el azon, mégha nehéz is otthagyni a jól megszokott "A" utat....
Istennél mindig van B terv erre kaptam másnap egy nagyon erős visszajelzést.
---------------
Köszönöm a lelkinapot! Nagyon jó volt ma is együtt lenni a közösséggel, sokkal tudtunk beszélgetni, olyanokat is megismertem, akikkel eddig nem beszéltünk.
Külön ajándék volt, amilyen szépen sütött a nap, szinte beragyogta az egész hittantermet.
Mindhárom beszámoló nagyon tetszett, de legjobban Gáspár atya beszámolója, ebből ez a gondolat: az én igenem, a válaszom Istennek, nem aszketikus erőfeszítést igényel, hanem elbűvöltséget, hogy együtt élhetek a Mysteriummal. Ez a gondolat nagyon nagyon megfogott... amikor ezt hallottam, felidéződött hogy a napokban volt egy nehéz helyzetem. Ért egy igazságtalanság, amire próbáltam - magamhoz mérten - nagyon kedvesen reagálni, de úgy éreztem a szívem mélyén, hogy nem sikerült ezt a helyzetet szeretettel megoldanom. Most, rádöbbentem, hogy nem a közös jövőnk és hogy a mennyországban is együtt leszünk, nem ennek a fényében beszéltem ezzel az illetővel, nem azzal a fénnyel, hogy a Mysteriummal együtt élek, nem ez beszélt belőlem, hanem egy kicsit a sértettség... és most nagyon örülök, egyrészt mert ezt megértettem, másrészt jött egy-két ötlet, hogy hogyan lehetne rendezni.
Azt is jó volt hallani, hogy ne elégedjünk meg a különböző jámbor tettekkel, mert mi a Szentháromságos szeretetre vagyunk meghívva, a Szentháromságos Isten megismerésére és a vele való közösségre. Ez egybecseng azzal, amit Károly atya szoktál mondani, hogy lehetünk egy kisvárosi csapat futballistái és lehetünk válogatott játékosok is...
A napokban nagyon foglalkoztat Ferenc pápa egyik mondata: Ne hagyjuk, hogy a nagyböjt kegyelmei haszontalanul múljanak el!
Az is nagyon elgondolkodtató, hogy Jézus előre kimondta az igent az Atyának, és ami már később történt a szentháromnapban, az már csak "megtörtént". Az én életemre úgy vonatkoztatom, hogy próbálom előre kimondani az Atyának az igent az én nehéz helyzeteimben, pl. egy mély imában, vagy a szentmisén, vagy amikor éppen meghallom, hogy mi a feladatom, és aztán később már könnyebben meg tudom tenni.
A Balázs beszámolójából volt egy fél mondat, ami nagyon érdekes volt, nem mindenki kapott ilyen jó szállást, mert szegényebb családnàl volt, ahol még padló sem volt a házban... de azért szívesen vendégül láttak egy magyar zarándok csapatot...
Köszönöm!!
Márc. 8. LELKIISMERET
„Nagyon fontos a lelkiismeret, mert segít dönteni. Nemcsak egy belső hang, hogy választani tudjunk a jó és rossz között, ennél sokkal több. Egy szentély, ahol meghallhatjuk Isten hangját. Ő mindenki lelkiismeretét el tudja érni. Kérdés, hogy hallgat-e rá az ember, vagy sem”
„A lelkiismeret funkciója nemcsak az, hogy utólag furdal, ha rosszul csináltunk valamit, hanem kíséri az életünket; hogy előre okosak legyünk ...
Ezért érdemes a lelkiismeretet kiművelni, mert hozzásegít a jó döntésekhez, a boldog élethez.
A lelkiismeret az a „köldökzsinór”, amely összeköti az embert a Teremtőjével, hiszen a természetes erkölcsi törvény a szívébe van írva. Másrészt a lelkiismeret a jelenében és a jövő felé való meghívottságában is érzi Isten jelenlétét.
Kedves Károly atya!
Nagyon köszönöm ezt az üzenetet! LELKIISMERET ....
Nagyon jó volt a hétfői hittanóra témája. Azóta is nagyon sokat gondolkodom róla - foglalkoztat.
Mindent nem tudtam befogadni, amiket ott mondtál - tanítottál nekünk. Kár, hogy a hittanokon nincs egy mikrofon, ami felvenné az elhangzottakat. Hogy újra és újra meghallgathassuk, ami nem hagy nyugton.
Ma küldted ezt a levelet, mintha meghallottad volna a vágyamat - az újra hallgatás lehetőségét. Íme itt van, ugyanaz a téma, más szavakkal - de a LÉNYEG itt is ugyanaz.
Fent olvasható - kinyomtatom, hogy gyakran olvassam - és érezzem, értsem, éljem..
Hálával és szeretettel Évi
Febr. 28. IGEKÖR
Kedves Életige körösök,
a mai este megszólalásai számomra igen sokat mondtak és tanítottak. Magamba szálltam, és hazaérkezésem után azonnal felhívtam valakit és bocsánatot kértem tőle. majd megírtam egy sms-t valaki másnak, és megírtam neki, hogy igaza volt, és köszönetet mondtam.
Mindezt pedig nektek köszönöm és Jézusnak.
--------
Köszönöm az Igekört. Ott igazi kereszténységet tanulhatok/hogy lehetek igazán keresztény a gyakorlatban, hétköznapokban...
Febr. 10. BETEGEK SZENTSÉGE
Köszönöm a Betegek Szentségét.
Amikor elindultál a sor másik feléről az jutott eszembe, hogy Jézus, amikor gyógyított hatalmas tömeg volt körülötte, (hála Istennek itt is) de mégis jelen volt mindenki számára aki kérte. A várakozás olyan kegyelmi idő volt amely megerősítette bennem a közösség, Egyház élményét és, amikor odaértél hozzám a Jézussal való személyes találkozást...
--------
A vasárnapi szentmise olyan különleges volt!
A kézrátétel olyan különleges volt!
És....
Bárcsak ennyire nyilvánvaló és hétköznapi dolog lenne az életemben Jézus!
Kézrátétel
Jézus keze
szavak nélkül,
csöndben körbejár.
Megérint.
Érintett vagyok.
Jézus köztünk.
Nincs szó, nincs zaj.
JÉZUS JELEN VAN.
A PLÉBÁNOSI GONDOLATOK IS NAGYON SZÉP! /Febr. 11./
TÉNYLEG TE VAGY AZ JÉZUS?!
----------
Szép volt a vasárnapi mise és szentség! Köszönjük szépen!
-----------
Nagyon köszönöm a mai plébánosi gondolataidat.
Miután kijöttünk a templomból, beszélgettünk … a betegek szentségéről. Éreztem, hogy valami történt a kézrátételkor, csak nem tudtam megmondani, mi az. Más volt, mint korábban.
Rám néztél....., a tekinteted......., most már tudom, hogy Jézus nézett a szemembe. Ahogy felidézem, most is remegek.... (akkor is). Megdöbbent ez a felismerés. Nagyon köszönöm!
---------
Még egy kicsit a vasárnapi szentmiséről....
Annyira örültem a plébánosi gondolatoknak és a leveleknek,
mert így megerősítést kaptam,
hogy nemcsak én éreztem,
hogy a kézrátételkor történik valami,
hogy Jelen Van Valaki,
hanem Károly atya is és más hívek is.
Csodaszép élmény volt!
Élmény, mert élettel teli esemény volt.
És ki a mi életünk?
A betegek szentségét felvevők álltak,
mi többiek, a padban ültünk.
Károly atya körbejárt...kézrátétel...
végig remegett a keze.
A szokottnál nagyobb volt a csönd.
Hang alig hallatszott,
és a csönd súlyos lett,
összesűrűsödött és megtelt.
Nem volt szó,
mert szavakba nem foglalható.
Mélyebbről jött, nem a torokból.
A szó, csak űzte volna,
de Ő, helyett foglalt a felfoghatóban,
és úgy átölelt, mert rezgése
szívemnek, szívünknek felelt.
Minden pillanatában benne voltam,
jelenében jelen voltam.
Magammal vittem a jelent,
hogy Urunk, köztünk megjelent.
Itt volt és meglátogatott,
megerősítést hozott,
hisz erősíteni kell a gyengéket,
jelezni az erőt,
mely élni késztet.
Jelet írt a közösségbe,
gyengéinket vigyük elébe,
mert köztünk akar lenni,
bennünk akar élni,
gyengéinkben naggyá akar nőni.
Itt volt
és nem megy el soha,
"erősítsd az ellankadtat".
Szó vagyok, hogy elmondhassam
a parányit, amit felfoghattam,
amit éreztem, amit tapasztaltam,
Jézus dicsőségét magasztaljam.
Febr. 2. TÉLI TÚRA
Kedves Túratársak!
…
- Köszönöm a jó kis beszélgetéseket, mosolyokat! Jó volt veletek! Örültünk, hogy Ildikót is megismertük, befogadtuk csapatunkba!Köszönjük a képeket … - már honlapunkon nézegethetők!!! Jó pihenést mindenkinek!!!
Ui: Nagyon aranyos volt a két kutya is, akik hűségesen mellénk szegődtek!
---------
Kedves Mindenki!
Én is nagyon hálás vagyok a mai napért. Jó volt együtt, sok szép pillanatot őrzök a szívemben! Csodálatos időnk volt, gyönyörű tájjal, és a "lelki táplálék" is sokat adott.
Nagyon kimerítő két hét van mögöttem, és a túrán sikerült testileg-lelkileg feltöltődnöm, felfrissülnöm. Hála Értetek, köszönök mindent!!! Szeretettel
--------------
Hú de szép táj!
Hú de jó képek!
És....hú de jó társaság!
Hú de köszönöm a gyors képriportot!
Jó pihenést!
---------
Kedves Túratársak
Nagyon szép volt a mai nap, köszönöm mindenkinek! Nekem a gyónás volt a legnagyobb öröm és a szentmise, és ami belőle született. Ez az igazi erőforrás!
Örültem a sok csokinak is ???? a hónak és a napsütésnek. Gyönyörű helyeken jártunk.
Köszönöm az autós társaknak a jó beszélgetést. Jó ötlet volt a sziklamàszàs.
Szinte minden pillanatban "jó nekünk itt lenni" érzésünk volt!!!
Tényleg nem is akartunk szinte hazajönni. Üdv!
Jan. 1.
Kedves Károly atya!
1993-ban lett a lelki vezetőm, éppen 25 éve.
Hála és köszönet mindenért. A sok gyónási lehetőségért, a feloldozásokért, a folyamatos útmutatásért.
Áldott új esztendőt kívánok, erőben, egészségben, sok szeretettel!
2018.
Dec. 2.
OLVASTAM? NÉZTEM? HALLOTTAM? TAPASZTALTAM?
Nov. 18.
Mi nem a ROKI-ha jártunk jegyes oktatásra, de nagyon fontosnak tartjuk, különösen azért, mert sokan, még gyakorló katolikusok is felé vannak kérdésekkel a házasságkötés előtt. Nagyon fontos tudni, hogy mit jelent a szentségi házasság, mikor is tekinthető érvényesnek, miért nem opció a válás, és mit jelent a sokadik gyermekáldás valóban áldásként történő megélése, de az is, hogy mik a lehetőségek, ha valamiért nem jön a gyermekáldás. Mi ez utóbbit éljük meg, és nagy a hála bennünk, hogy ennek a kérdéseit is elmondhattuk egyik évben.
A házasságkötés után is nagyon fontos a fiatal házasok közössége, hiszen a hasonló élet állapot hasonló problémákat és kérdéseket vet fel. Fontos, hogy úgy tudjuk megosztani egymással a kérdéseket, hogy azokra az Egyház tanításának megfelelő válaszokat találhassunk és kaphassunk. Aki komolyan vette a jegyesoktatast, gyakorlatilag elengedhetetlen, hogy házasság idején is egy közösséghez tartozzon.
A közösség önmagában is megtartó, de az emberi kapcsolatok, barátságok, család csoportok kialakulása is nagyon hasznos eredménye egy ilyen közösségnek.
Nov. 6. ROKIMINDENKI HITTAN
Gratias! Köszönöm! :)
Sokszor beszélünk az Eucharisztiáról, ez a mostani hittanunk nagyon jó volt, úgy láttam másoknak is tetszett.
Nem vagyok elégedetlen :) de jó lett volna még hittan után kiscsoportokban beszélgetni, hogy frissiben elmondjuk egymásnak, ami megfogott
VI. Pál egy fantasztikus pápa, jó volt együtt hallgatni ezt a levelét a Misztériumról, olyan szeretettel és csodálatosan ír.
Így magyarázatokkal, történetekkel kiegészítve sokkal érthetőbb, mintha csak egyedül olvasnám.
Egészen különleges volt hogy a fiatal házasok is ott voltak. Időnként hallottuk a kisgyerekek hangját, ettől olyan családias érzésem támadt.
Milyen különös tényleg, hogy most fordították le. Sokan gyerekek voltak még abban az időben, mások még nem is éltek. De mégis, valahogyan része vagyok én is ennek az egész megújulási időszaknak. Félelmetes belegondolni, hogy mi lenne, ha nincs ez a zsinat...Ahogy eltűnődöm rajta, úgy tűnik pont a legszebb dolgok hiányoznának az életemből. Már sokat hallottam erről a zsinatról, mégis eddig nem éreztem, hogy túl sok közöm lenne hozzá...
Volt egy mondat a hittanon, ami többször eszembe jut: A keresztre feszített Jézus éjjel-nappal ezt kiabálja: Így szeretlek!
Sokat gondolok a keresztre, leginkább nem értem, máskor megijedek tőle, mintha az valami rossz, félelmetes dolog lenne, amit jobb elkerülni... Most a mai mise után az van bennem, hogy jó volna közelebb kerülni a kereszthez, a keresztemhez. Jobban megérteni, jobban elfogadni, és nem valami mást akarni helyette...
De jó volna nem mindenféle elfoglaltsággal kitölteni az életemet, amit éppen jónak gondolok, hanem azt meghallani, azzal foglalkozni, amire a Szentlélek hív...
Jó dolog hittanra járni! Úgy gondolom egyedül nem lehet kereszténynek lenni.
Köszönöm azt a kimondhatatlanul sok mindent, amit ott hallunk, tanulunk!
---------------------
Kedves Károly atya! Szent Tamásnak még ismerek két himnuszát , a Rejtőző Istenség és a Mondj éneket zengő nyelvem kezdetűt
...Minden himnusz felemeli a lelket. Ha elolvasom ezeket mindig hálát adok Istennek, hogy voltak szentek akik így tudták megfogalmazni érzéseiket.
- VI. Pál írásaiból vett idézetek megmutatták azt az elkőtelezódést és bátorságot amit a filmben is láttunk.
- Szerintem nagyon jó volt a hittan.Gazdagabbak lettűnk a hallottak után.
- Még szeretnék mondani valamit. A mai Szentlecke nagyon megfogott és elmélkedésre késztetett.A buszon is ezen gondolkodtam.Valaki azt mondta,hogy Szent Pálnak ez az írása a kereszt himnusza. Így van? Jó éjszakát kívánok!
Nov. 1. FILM VI. PÁL PÁPÁRÓL
Nagyon örülök a tegnapi közös filmnézésnek! Maga a film is nagyon jó, mint film: "egy pillanat" alatt eltelik a 199 perc, nem tűnik hosszúnak vagy vontatottnak, magával ragadó! A színészi játékok is kiválóak, a VI. Pált alakító színész tökéletesen adja vissza e szent pápa jellemző vonásait: VI. Pál, aki mindig mosolyog, mindenkivel kedves, mindig az evangélium szellemében akar élni és tanítani, aki nem nagy tettekre, hanem az evangéliumi életre hív. Közben pedig megaláztatások és sikertelenségek sora kíséri életét. Ő nem keseredik el, mert Jézus az egyetlen, akihez igazán ragaszkodik, minden mást képes elengedni. Hűség a kis dolgokban, a mindennapi imában, a napi szentmise fontossága! Mind olyan dolgokat húz alá VI. Pál, amik mindannyiunk számára fényt adnak, irányt mutatnak!
Elképesztő az is, ahogy a kor elvárásainak és az egyházi elöljárók vagy a reformer papok nyomásának is ellene tud mondani: nemet tud mondani a fogamzásgátlásra, nemet tud mondani a papi cölibátus eltörlésére - akkor is, ha ezért múlt századi pápának minősítik, akkor is ha ettől nem lesz éppen népszerű! Ő csak a Szentlélek sugalmaira figyel, ami hol a csendes imában, hol egy egyszerű emberen, hol egy bíboroson keresztül érkezik.
Megrendítő látni a szent pápák egymással való kapcsolatát is: ahogy XII. Pius még bíboros államtitkár korában felfigyel VI. Pálra, aztán a XXIII. Jánossal való testvéri kapcsolata, majd VI. Pálként a későbbi szent pápával, II. János Pállal való bizalmi kapcsolata. Példaértékű ahogyan II. János Pál (akkor még Woytila bíboros) gyermeki bizalommal megosztja a kommunizmustól szenvedő népének gondjait VI. Pállal, tőle kérve tanácsot és megfogadva tanácsát!
Napok óta olvasom a VI. Pálról megjelent könyvet, így pl.tudom azt is, hogy gyerekkorától nagyon beteges volt Battista atya, és felnőtt majd pápa korát is folyamatosan megnehezítette a gyenge egészsége, ami azonban nem tántorította el sem a kemény munkától, sem a mosolyától.
VI. Pálban új példaképet találtam és új közbenjárót a mennyben! Nagyon szép, hogy éppen Mindenszentek előestéjén nézhettük a filmjét, helyezhettük őt szívünkbe! Sokat imádkozom hozzá, kérem a közbenjárását életem nehézségeiben, és egy konkrét "csodával határos" gyógyulásélményt is az ő közbenjárásának tulajdonítok!
-------------
A film nekem is nagyon „tetszett” = több annál!
Sok-sok témára rávilágított, ami az Egyházunkban van. Közelebb került hozzám a pápaság, mint olyan, a mindenkori pápa személye… Erősítette az Egyház iránti szeretetemet, hitemet…
Érdemes többször megnézni és beszélgetni róla!
-------
Okt. 9. BÚCSÚ UTÁN
TANÚSÁGTÉTEL
Okt. 9-én hangzott el a Kossuth Rádióban az Országos Rózsafüzér Találkozónkon készült interjú...
Érkeznek a visszajelzések...
- Tisztelt Károly Atya ! Az idei évi rózsafüzért imádkozok találkozóján ismét részt vehettem , kisebb családi csoport tagjaként. Ismét szép lelki élménnyel gazdagabban térhettünk haza. Mely élmények közé tartozott a Károly atya nagymamája imádsága énekelve is. Szeretném kérni a szövegét.
- Köszönet és hála a találkozád öröméért és a vendéglátásért! Dicsértessék a Jézus Krisztus
- Kedves Plébános Úr! Hálásan köszönjük a küldött képeket, a felejthetetlen napot, az Ön tanításait(Szentségimádást a rózsafüzér -imával,tanuságtételekkel) a kedves fogadtatást, vendéglátást, amit felsorolni is sok.
Isten áldja meg missziós életét. Hálával és szeretettel: Szentendréről
- Szép volt a mise, élmény volt ott lenni! A püspök atya is élmény, meg a szervezés is kiváló volt! Köszönettel,
- Búcsúban kaptam: Tegnap reggel mikor készültem - nagyon kevés időm volt - mindennel tele voltam, elkészüljek, odaérjek, azt se tudtam mit csináljak - elmondtam a tizedemet és azt kértem: de jó volna, ha az anyukám eljönne a búcsúba... - Olyan felfoghatatlan volt, mikor ott voltunk együtt. Egymás mellett ültünk Jézus előtt is a templomban, még ilyen sem volt... Közös fotó... Mikor a lábtörlőt porszívóztam eszembe jutott x, hogy mindent elmond az anyukájának, felhívtam anyut, elmeséltem neki mit csinálok. Remélem anyámnak is ajándék volt a tegnap... én úgy éltem meg, hogy Isten meghallgatott és azonnal válaszolt.
- Hálásan köszönöm az átküldött cikket. Nagyon örültünk a maradandó lelki élményű napnak. Szeretettel
- Figyelemmel kísértem a Rózsafüzért imádkozók országos találkozóját és nagyon jó volt látni a tele templom, a figyelő és imádkozó arcok és a rózsafüzérrel ismerkedő kisbaba képeit. :)
- Örülök, hogy el tudtam menni a találkozóra. Most voltam először és úgy érezem nagyon jó, hogy elmentem. Jó volt ott lenni. Sok templomban jártam, de nem tudom, hogy volt-e olyan, ami ilyen nagy hatást gyakorolt volna rám. Mindenkinek úgy mesélek róla, hogy ebbe a templomba el kell mennie. Remélem jövőre már nem egyedül, hanem többed magammal mehetek el a X. találkozóra.
Aug. 22. BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA KIRÁLYNŐ
- Ld. Programjaink-ban!
- A templomunkba, plébániánkra járó hívek közösségének legnagyobb levelezőlistáját (Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) technikai okok miatt (rendszerkarbantartás) törölnünk kell, majd néhány napon belül újraindítjuk azt.
Ezt a megújulási lehetőséget kihasználnánk arra is, hogy frissítsük a lista tagságát, hogy tényleg csak az legyen a listán, aki plébániai közösségünk tagja, templomunkba jár és szeretné továbbra is a leveleket kapni. Senkit nem akarunk feleslegesen terhelni, „zaklatni”…
Kérem, hogy augusztus 24. péntek estig jelezze felém e-mail útján, aki szeretne a rokimindenki listán rajta lenni! - Ettől függetlenül, honlapunk mindenki számára hozzáférhető, „életünk nyitott könyv”!
Aug. 17. EZ IGEN
Kezdem a hétköznapi misét, nagy lendülettel jön be egy család (szülők+három legény), az első padok egyikébe leülnek… külföldieknek néztek ki rögtön. Ültek, álltak, figyeltek, nyilván semmit sem értettek… aztán sorakoztak áldozni! Még a szentségimádáson is maradtak egy darabig… Épültünk rajtuk! Szép tanúságtétel volt!
Elgondolkodtam. Így csinálják a mi nyaralóink is? Hétköznap több idő van szentmisére menni. Belefér a napirendbe? Vagy még a vasárnapi misék is ki-kimaradnak?
Aug. 11.
A SAJÁT BABÁJÁT ELVESZÍTETTE, ÖTÖT MEGMENTETT
A “Lelki adoptálás” névre elkeresztelt Facebook-oldal publikált újra egy 24 éve megjelent cikket: az Új Ember című hetilapban 1994-ben jelent meg “L.K.” monogram alatt ez az írás.
“Nincs gyermekem, pedig nagyon szerettem volna. Sokszor próbálkoztam. A kilencedik kísérletezéskor már erősen reménykedtem. A hetedik hónapban voltam. A hét hónapot megélt magzat már meg szokott maradni. Még tíz nap hiányzott! Rosszul lettem, kórházba kerültem. Imádkoztam, ostromoltam az eget – hiába. Világra jött, öt percig élt, csuklott és meghalt. Számomra összedőlt a világ. Az egyik ápolónő mit sem törődve a politikai rendeletekkel, megkeresztelte: Ákos lett a neve.
Kértem, adja a karomba. Lemosta, bepakolta, odaadta. Magamhoz szorítottam! Patakokban folytak a könnyeim. Szólítgattam, beszéltem hozzá. „Miért nem sírsz? Nincs hangocskád? Parányi kezecskéidet miért nem mozgatod?” Nem akartam kiadni a kezemből. A lelki fájdalomtól szinte nem is voltam magamnál. Uram, Istenem, mit tettél velem? – kérdeztem folyton. – „Ez valóságos Ráchel siralma” – mondta az orvos. A magzatokat a kazánházba szokták dobni. Őt nem engedtem, élt, neve volt, anyakönyvezték. – Ilyen picike koporsót éppen nem lehetett kapni.
Ákoskát nagyapám szép faragással díszített irattartó dobozába tették.
Édesanyám és nővérem éjjel varrtak neki pici ruhácskát, fejkötőt, szemfedőt. Engedéllyel ők vitték vidékre, családi sírhelyünkre. Nagyapámhoz helyezték. – Egyik ápolónő, szenvedésemet látva, berohant a szomszéd kórterembe, leült az asztalhoz és sírt. Ecsetelte gyötrelmeimet. Abban a szobában voltak az abortuszra váró nők. Másnap kimentem zuhanyozni. Előző napokban láttam őket a folyosón dohányozni, nevetgélni, mintha szórakozó helyen lettek volna.
Most nem. Néma csend volt. Hang nélkül nyitották ki nekem a fürdőszobát, széket toltak hozzám, segítettek. Visszafelé eltévesztettem az ajtót, éppen az ő kórtermükbe mentem, leültem egy székre.
Valamelyikük azt kérdezte: „Az alagsori laborba melyik lépcsőn kell lemenni – amelyik a portánál van vagy a hátsón?” „A hátsón nem szabad lemenni! – mondtam rémülten. – Ott van a kazánház. Oda dobják a magukból kitépett magzatokat! Ott sírást, jajgatást lehet hallani. Sírnak szegény pici magzatok, mert maguk nem engedték megszületni őket. Pedig ők is szerették volna látni a jó Isten teremtett világát, szeretnének virágos réten szaladni, lepkét kergetni, labdázni, szeretnének örülni az életnek. De nem! Mert maguk halálra ítélték őket!
Néma csend lett, olyan csend – állapította meg az ápolónő –, hogy egy gombostű leesését is meg lehetett volna hallani. Még aznap hárman meggondolták magukat és hazamentek. Telefonáltak férjüknek, jöjjön értük, nekik mégis kell ez a kicsi gyerek. Másnap újra kettő ment haza. Néhány nap múlva én is elhagytam a kórházat, rövid betegállomány után újra mentem tanítani. Közben lelkileg is gyógyulgattam, jót tett a rendszeres munka.
Sokszor gondoltam arra az öt nőre, aki hazament.
Imádkoztam értük, hogy ki tudjanak tartani elhatározásuk mellett.
Számításom szerint szeptemberre kell megszületniük a kicsiknek. Mindenszentek napja volt éppen. Fogadóórát tartottam aznap délután, a portásnak szóltam, hogy a kémiai szertárban leszek. – Egyszercsak kopognak, öt nő lépett be. Ismeretlenek voltak számomra. – Kiderült, hogy az öt kórházi anya keresett fel. Kicsinyeik 5-6 hete megszülettek. Mindegyikük óhaja teljesült. Aki fiút várt, annak fia, aki kislányt, annak lánya lett.
Azzal a kéréssel jöttek, legyek gyermekeik keresztanyja. Elvállaltam, feltételekkel: a keresztség szentség! – házasságukat rendezzék. Többi gyermekük: elsőáldozás, hittan-tanulás – gyermekeikkel együtt menjenek szentmisére, stb. Volt nagy keresztelő – utána agapé! Néztem az öt csecsemőt! „Ákoskám, aranyos pici Ákoskám! Te nem vagy közöttük” – hajtogattam magamban. Azóta minden március 31-én összejövünk, ezt a napot tartják gyermekeik születésnapjának. Ezen a napon jöttek rá, hogy nekik mégis kell a kis új élet. Azóta az öt pici már 41 éves, mind családos! A 40 éves évfordulón jöttem rá, milyen balga voltam. Mind az ötnek van gyermeke. Négynek 3, egynek 4 = 16 gyerek, hozzá az öt szülő: 21 ember.
Milyen oktalan voltam, amikor olyan sokszor kérdeztem. Mit tettél velem, Uram? Negyven év után jöttem csak rá, hogy óriási dolgot tett velem és pici Ákoskámmal: sóhajtásnyi léte és az én szenvedésem 21 embernek adott életet. Hálatelt szívvel mondtam a jó Istennek köszönetet ezért a kitüntető kegyelemért. Megköszöntem, hogy mind az öt család Istenhívő, komoly katolikus életet él. Uram, legyen áldott mindenben a Te szent akaratod.”
L.K.
Forrás: Új Ember, 1994. április 14. – via: Lelki adoptálás FB
(https://777blog.hu/2018/08/06/a-sajat-babajat-elveszitette-otot-megmentett-egy-edesanya-megrazo-tortenete/)
Júl. 31. KÖSZÖNÖM
Kedves Testvérek!
Mindig örülök az együttműködésnek, visszajelzéseknek, építő „megszólalásoknak” (hirdetés, programok, prédikációk, honlapunk, vagy éppen sajtóhiba, elírás, stb.).
A napokban pl. kettő is volt. Egyik a vasárnapi prédikációval kapcsolatos (milyen jó, hogy visszahallgatható), más - egy eddig ismeretlen - valaki javasolt a honlapunkon egy „igazítást”. Örültem neki, rögtön aktualizáltam javaslatát…
Örülök, hogy a szentmise időpontjával kapcsolatosan is jönnek a visszajelzések.
Köszönöm, köszönöm! – a plébános -
Júl. 24. GYÓNÁS
Tegnap amikor készülni kezdtem a gyónásra. Nem tudtam elkezdeni konkrétan felsorolni a bûneim, hanem belekerültem egy gondolat és szavak nélküli állapotba, CSENDBE, amelyben mindent el tudtam "mondani" ... Egy idô után ettôl csak sírni és sírni tudtam... belekerültem a Szentháromság szeretetközössègebe..., Istenbe...
Aztán egy- kèt szò is èrkezett..., össze tudtam írni a bûneim valahogy... a gyónásban pedig újra megéreztem Isten jelenlétét, szeretetét...
Az elmúlt hetekben lelkileg haldokoltam... Magamba fordultam, nem volt kedvem mások felé lépni... A gyònás, Istennel valò találkozás kimozdított ebbôl az állapotból... Életre kelltett... - Sajnos nem tudtam kifejezôbben megfogalmazni amit átéltem.. :(
Júl. 22. JÉZUS KÖRÜL
Károly atya mai prédikációjában a következő kérdés hangzott el: Mivel kezdtem a mai napot? Én a következő írással, mert nekem az írás, kihangosított belső ima.
Pénteken, mikor bementem a templomba, a gratis kiadványok között megláttam azt a könyvet, amit már 2 éve keresek, Francisco de Osuna: Harmadik Lelki Ábécéskönyv. Olyan boldogság öntötte el a szívemet, mintha Jézus mondta volna, most már a tiéd lehet!
Ez a könyv, ami 1527-ben jelent meg Toledóban, most megjelent nekem is, itt a templomban, s érzem, sorai beleíródnak a szívembe. Azt írja, a lelki épület alapja az összeszedettség.
A könyvet olvasva az jutott eszembe, hogy a mi alapozó hittanunk és egyébként is minden hittan, a szétszórattatásból gyűjt egybe, vagyis Istenre irányítja figyelmünket. Arra tanít, hogy észrevegyük a Teremtőt, meglássuk. Ki erre él, ki arra, szanaszét vagyunk. Isten összegyűjt minket, például a plébániára, hittanórákra és tanít, hogyan tisztítsuk meg szívünket, hogy be tudjuk fogadni az Urat. Összeszedettségre nevel, Isten jelenlétébe emel, a világiból az égibe, a mennyeibe léptet.
A hittanóra, én most épp ezt hozom föl példának, a világból gyűjt egybe, hogy ne mással foglalkozzunk, hanem Istennel. Ne másra figyeljünk, Istenre. A csend, ahol Istenre lelhetünk, nem jelent feltétlenül egyedüllétet. Csend lehet a világból elvonulás Istenhez, Istenbe, a felebarátainkkal együtt egy hittanórára, lelkigyakorlatra, szentmisére, szentségimádásra. A csend azt jelenti, hogy a világ zajából, lüktetéséből, Istenhez fordulok, fordulunk. Együtt is lehetünk csendbe. Elhallgatunk a világnak, hogy meghalljuk Őt. Közös beszélgetéseink, imádkozásaink, lecsendesítik bennünk a világit és felerősítik az istenit. A te csended, Istenre irányult életed, bennem is csendet teremt, tanít Istenre figyelni. A csend, a világ gondjaitól megválni és Istenre figyelni.
Engedjük, hogy Isten egybegyűjtsön minket.
Engedjük, hogy széthúzó létünkből összeszedjen minket.
Adjuk meg Istennek a lehetőséget, hogy ezt megtegye.
Járjunk szentmisére, szentségimádásra, hittanórákra, egymáshoz.
Járuljunk a szentségekhez, én pl. a gyónáshoz.
Olvassuk a Szentírást.
Amikor Isten az akaratomat kéri, ezt kéri: Adj lehetőséget!
Eszembe jut a prédikáció egy másik kérdése: Hol is vagyok? Hol is tartok? Mennyire vagyok közel Jézushoz?
Én is felteszek magamnak egy kérdést: Adok Jézusnak lehetőséget?
További töltekezős nyarat: Mariann
Jún.20. KÖZÖSSÉGÜNKÉRT
Két nehéz nap után a munkahelyemen, úgy döntöttem, nem megyek takarítani a plébániára. Hazafelé, a templomnál szálltam le a buszról, elsétáltam a plébánia előtt, s a Cházár utcából befordulva az Abonyiba, visszahúzott a szívem. Hiába voltam fáradt, visszavitt szívem, lábam. Én úgy döntöttem, nem megyek, de a Szentlélek mást akart.
Mosolygós arcú hittanos társaim, Jézusban kedves testvéreim nevettek rám, amikor beléptem. Néztem, ahogy mosnak, súrolnak, törölnek, vödröt cipelnek, porszívóznak és azt éreztem, hogy a szeretet viszi a vödröt, hajlítja a derekakat, emeli a kezeket, lábakat, súrolja a WC-t, törli az ablakpárkányt.
Együtt, még takarítani is öröm. Figyeltem, ahogy a társaim, ... dolgoznak. Olyanok voltak, mint a megtestesült, két lábon járó alázat, akik Isten Országa előtt hajlanak meg. A vasárnapi prédikáció jutott eszembe, elvetett mag, befogadó talaj, műveljük is, és mindezt többes számban, együtt, hogy Jézus megszülethessen köztünk. A tevékeny szeretetben Jézus látszódik. Ez az élő hit, az élő Ige, Jézus maga!
Az alapozós takarítást hagyománnyá kéne érlelni, az elvetett magból nagy fává növeszteni, hogy munkánk, szeretetünk lombja alatt, a tiszta plébánián, az ég madarai, Istennek hívei lakjanak, otthon érezzék magukat. Judit azt mondta, így még jobban magunkénak érezzük a plébániát, és mennyire igaza van! A plébánián nem vendégek vagyunk, akiket ki kell szolgálni, hanem mi magunk vagyunk a szolgálók, hisz azért jöttünk, hogy olyanok legyünk, mint Jézus, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy Ő szolgáljon másokat. No, most értettem meg igazán, mi az az alázat! Alázat az, ha Jézus példáját követve szolgálom felebarátaimat. Engedem, hogy Jézus, bennem szolgálja az Atyát! Minő boldogság a Szentlélek tanítása! Minő boldogság az utat meglátni, Isten akaratát megtudni! Minő boldogság az útra lépni, Jézusban szolgálni! Ez az iskola, Jézus iskolája!
Megbeszéltük, hogy havi rendszerességgel kéne munkálkodni. Ez lesz állhatatosságunk próbája. A kezdet, lelkesedés. A folytatás, állhatatosság. Jézus leckéje nekünk, most ez: legyünk állhatatosak!
Köszönjük Károly atyának a kezdeményezést, Vikinek a szervezést, hogy így is Jézus iskolájába járhatunk!
Istennek legyen hála a tanításért!
Aki Jézusban élő Ige szeretne lenni...
Jún. 7. TE DEUM
1. Hálás vagyok azért, hogy az Isten idesodort, tetszik a munkám, a lakásom, még ha kicsit magas árat is fizetek érte, ezeket mind-mind Ő alakította, kereste, eszközölte ki számomra. Hálás vagyok, hogy az ablakomból rálátok a templomra és behallatszik a harangszó
2. Hálás vagyok, hogy rátaláltam erre a közösségre és ezzel vallásom, hitem teljesen új irányt vett. Az elején hallgattam, hogy a vasárnapi mise kötelező, ajánlatos hétköznap is minél többször csatlakozni. Azt gondoltam, hogy ehhez én túl elfoglalt vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy nem és arra is, hogy a jelenlét a misén lehet annyira fontos, hogy elsődleges helyet kap és minden mást aszerint alakítok. Lehet úgy élni, hogy nem a munka a legfontosabb az életemben, hanem az Istenkeresésem. Most még mélypontot vagyok, félelmeimmel küszködök és csak túlélő üzemmódban vagyok jelen a való világban, de valószínű ezzel is célja van velem a Fennvalónak, nem véletlenül teremtettem túlérzékenynek.
3. Hálás vagyok, hogy elkezdhettem megismerkedni, barátkozni az Oltáriszentséggel ami számomra régen egy tárgy volt és habár gyakorló katolikusnak tartom/tartottam magam, fogalmam sem volt mit rejt magában, soha senki nem világosított fel, néha kitették az oltárra, elimádkozgattunk előtte, de ennyi. Sajnálom, hogy későn csatlakoztam be kongresszusra való felkészülésbe, de próbálom bepótolni a lemaradást :), igaz úgy érzem 40 évet kell pótolnom és nem felet.
4. Hálás vagyok az egyszerű, őszinte gyónási lehetőségekért. Nagyon sokszor vágytam arra életemben, hogy legyen állandó gyóntatóm, egy olyan pap akihez be lehet menni barátként is, de "bűnösként" is, aki meghallgat, aki ismer, aki tudja, hogy ha újra megbotlom gyengeségemben miért teszem, aki nem ítél és végső soron Isten erejéből feloldoz
5. Hálás vagyok a gyönyörű templomért, melynek közelségében lakhatom és melynek ajtaja csodálatos módon kitárul mikor nagyon vágyom befogadására.Egyszerű, tiszta világos, Ég felé törő, megnyugtató a hangulata, ha csak úgy ül a padban az ember, akkor is érzi, hogy itt a kő falakon túl van Valami több.
6. Hálás vagyok a közös programokért: hittanok, filmklubbok, közös délutánok, mesealkalom, stb, mindig lélekben gazdagabban, talán kicsit nyitottabban, vagy éppen kemény házifeladattal távozok.
Talán még lenne, de most abbahagyom...
Miért adok hálát?
Hálát adok, hogy közösségben lehetek, a Roki közösségéhez tartozom.
Hálát adok, hogy olyan sokan biztattak és segítettek, hiányaimba léptek,
mikor elhagyatottnak éreztem magam és nem tudtam, mi legyen a következő lépés.
Hálát adok, hogy él bennem a remény, társaim példájából tanulva, én is lehetek majd az, aki odalép, meghallgat, segít, Jézust adja.
Hálát adok, hogy közöm van Jézushoz. Szentmisére, szentségimádásra, hittanórákra, közös programokra járhatok, szeretni tanulhatok.
Hálát adok a fájdalmakért, szenvedésekért, mert ahelyett, hogy elsüppednék bennük, jóra indítanak, krisztusi útra terelnek, hisz megmutatják, miben kell változnom, mit kell odaadnom Jézusnak.
Hálát adok, hogy a Szentlélek minden gyengeségemet megmutatja, tanítván, miben kell erősödnöm.
Hálát adok, hogy húsvétkor hét hónap után gyóntam és megtapasztaltam azt a szárnyaló érzést, ami könnyűvé tesz és felemel, mert Jézusnak adtam bűneimet.
Hálát adok, mert bár a gyónásban megint elakadtam, Isten lelke naponta szólongat, gyónni küld engem.
Jún. 4. FELNŐTT HITTAN
Köszönöm ezt a rendhagyó hittanórát! Nagyon tetszett… A pótvizsgás kérdésektől tartottam, mi van, ha nem tudom?! 15 olyan kérdés hangzott el, amit nagyon jó, hogy tudjuk! És a helyes választ meg is hallgathattuk! Nagyon jó módja ez a tanulásnak! Ajándék volt! Köszönettel…
Jún. 3. ÚRNAPJA
- Köszönjük ezt a csodálatos ünnepet! Minden szentmise szép, de ez nekem különösen az volt. Három éve nem lehettem a körmeneten (betegség, stb.). Jézus nagyon várt! Minden nagyon rendezett volt, amennyire lehetett… amennyire rajtunk múlott.
- Megható megtapasztalni, hogy Jézus kilép a templomból hogy találkozzon azokkal is, akik még nem keresik fel Őt . Jézus hogy milyen kegyelmeket oszt ilyenkor, hogyan érinti meg a "zárt ablakok" mögött élők szíveit, azt mi nem láthatjuk át..., de biztos, hogy történik valami ilyenkor...
(2 embert láttam, akik az erkélyről figyeltek bennünket...:)
Az ugrott be ott a körmeneten, hogy lehet, hogy "segíthetnénk" Jézusnak abban, hogy nem ezek a hagyományos körmeneti énekek lennének, hanem van sok szép Oltáriszentségről szóló gitáros énekünk is... Én is felnőttként, teljesen az ateista világból kerültem be, és először a gitáros énekek segítették az Istennel való találkozásom és a liturgiában való elmélyülést. Később értettem meg, hogy a hagyományos énekek is lehetnek szépek, mert az én lelkületemtől függ, hogy hogyan állok hozzá... Zeneileg stb. tőlem távol állnak....(egy két kivételtől eltekintve :)
Máj. 30.
Május 21-én ezt olvastam a Plébánosi gondolatokban: "Bizonyára sokan, sokféle kegyelemmel, élménnyel gazdagodtak....Istennek hála! Lehet mindezeket megosztani egymással!" Én nem tettem, nem osztottam meg máriaremetei élményeimet. Lelkiismeret furdalásom volt miatta, mintha mulasztottam volna.
Nem hagyott nyugodni a gondolat....
Ha nem a Szentlélekre figyelek, akkor úgy olvasom a Plébánosi gondolatokat, hogy nahát, miket írogat a Károly atya, de ha figyelek rá, akkor Isten üzen belőlük.
Ma reggel az Apostolok Cselekedeteit olvastam. Nem halott betűk voltak egy könyvben, hanem élet. Megelevenedtek az apostolok, mozgásban voltak, még a ruhájuk suhogása is megérintett. Jézusról beszéltek és annyira hétköznapiak voltak, mint mi és mégis szentek, hétköznapi szentek, amivé mi is válhatunk, ha átadjuk magunkat Isten szeretetének.
Az a szeretet, amely nem lép ki önmagából, nem osztódik, nem sokszorozódik, nem terjed és nem árad ki, az halott. És én élni akarok.
Az apostolok Jézus nevében, a Szentlélek által voltak Istenben élők, elevenek.
Az apostolok nem zárták magukba Isten kegyelmeit, mindent megosztottak és szétosztottak az Ő dicsőségére.
Alázat az, ha adsz, ha Istentől kapott kegyelmeidet megosztod velünk, s így eggyé teszel minket, mert az egység, az az egy s az ég, az egyén és Isten, az egyének és Isten együttese.
Nem megosztani lelked kincseit, lelked mozgalmas életét, hisz egyszerre három Isteni Személy is működik benne, büszkeség és gőg, mely önző módon mindent csak magának tart. Aki ad, szeretetközösséget épít.
Mondhatod félelem, gyávaság, mondhatod munka, család, fáradtság...kifogásokból ezer. Ha megkaptad a tanítást, tanítanod kell, elmondani, megosztani, de előbb a lelkivezetőddel, hogy helyes-e.
Légy olyan alázatos lélek, hogy a benned működő Szentlélek elevenségét add oda nekem is, oszd meg velem is, velünk is, hogy én is élni tudjak belőle, hogy mi is élni tudjunk belőle. Együttműködjünk, mint az apostolok. - M -
Máj. 23. OLTÁRISZENTSÉG
1. Az irodából, este 6 előtt majdnem a szobámba vettem az irányt, de eszembe jutott, hogy átmehetnék a templomba is zsolozsmázni… A középiskolás hittanosok előtte jöttek vissza a templomból. Megkérdeztem egyiküket: mit üzent nekem Jézus? Tessék átmenni és megkérdezni tőle! – Kérdezem a másikat. Az ő válasza: zsolozsmázzon!
2. A templomajtóban, üvegen keresztül imádkozott egy hölgy. Mondtam neki, hogy éppen nyitom a templomot, bejöhet. Ő magyarázott, rózsafüzérrel a kezében… kiderült, hogy nem érti, mit mondok, lengyel volt! De a kezemmel intettem neki, bejött… odatérdelt a tiroli kereszt elé, majd beült a padba… - Elgondolkodtam rajta: igen, tudjuk, hogy a lengyelek milyen vallásosak…
3. Bejött egy fiatal, ismeretlen apuka is pici gyermekével, szétnéztek, a gyerkőc kérdezősködött apukájától…
4. Imádkozom tovább: zsolozsma, rózsafüzér… Bejött egy katekumen hittanosunk. Rákérdeztem: kit keresel? Válasza: a Főnököt! És beült a padba, hosszasan imádkozott… Megcsörgettem a kulcsot, zárom a templomot. Kint kérdezem tőle: honnan tudtad, hogy nyitva a templom? Próbálkoztam – válaszolta.
Mindez negyvenötperc történése...
--- Szerdán azzal a gondolattal, vággyal értem haza munkából, hogy nagyon szeretnék, ha csak pár perc erejéig is, bemenni a templomba. Elmém tudta, hogy szerda és esélytelen, de szívem azt súgta próbáld meg. És arra sétáltam, láttam, hogy a nagy kapu nyitva, de sötét van bent, az üvegajtó biztos zárva, gondoltam. Lenyomtam a kilincset és nyílt. :) Jó volt a csendes, üres templomban "megpihenni", megnyugodni. Ezek apró "véletlenek" az életben, de ezek adnak reményt, hitet, hogy Valaki gondoskodik rólunk, befogad, ha elfáradtunk, rendezi sorsunkat.
Testvérek! Kit, mennyire vonz az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus?!
Máj. 19.
Most és halálunk óráján – A rózsafüzér ima ereje
- Nagyon megdöbbentő volt a film! "Láttam", hogy nekem is többet kell imádkoznom a Rózsafüzért, mert fontos háttér ahhoz, hogy mindjobban tudjam élni az Evangéliumot, a kereszténységet és erőforrás. El is határoztam, hogy akkor internetezés helyett inkább elmondom a Rózsafüzért... Az elején nehezen ment, mert minden mást akartam csinálni, elkalandoztak a gondolataim is, de pár "Üdvözlégy" után összeszedetté váltam és nagyon örültem, hogy sikerült legyőznöm magam... Indítást kaptam arra is ima közben...
- Mások szóban, személyesen reagáltak a filmre, a rózsafüzér ima fontosságára, ebben való újrakezdésre...
Istennek hála!
- Örülnék, ha már kezdenénk összegyűjteni az októberi országos találkozóra (ki-ki leírná): kinek, mit jelent a rózsafüzér ima... ezzel kapcsolatos élmények, tapasztalatok...
Máj. 10. IRAK
"Kedves Mindannyian!
Most értem haza egy előadásról, rendezvényről, ami a Pázmányon volt. Az előadást az ÜKERHÁT (Üldözött Keresztények Helyettes Államtitkársága) szervezte, a vendég pedig egy Teleskof (másképp Telskuf vagy Tell Aszkuf) nevű város plébánosa volt a Ninivei - fennsíkról, Irakból és négy fiatal keresztény mérnök. Azért jöttek, mert abból a pénzből, amit a magyar államtól kaptak, befejezték az építkezést. Hét napig ünnepelt a település népe, tegnap véget ért az ünnepség, aztán repülőre ültek és eljöttek köszönetet mondani és beszámolni, hogy mit építettek a pénzből. Ezer lakóházat, befejezték az iskolát, közösségi házat építettek, de mindenek előtt egy új templomot. Sok-sok diát hoztak a romos és újjáépített házakról. Mindent maguk csináltak, hogy minél többet ki tudjanak hozni a pénzből. És először azok jutnak otthonhoz, akik nem mentek el Irakból.
És tudjátok, hogy mit mondott ez a fiatal plébános? A választások előtt a településükön minden keresztény azért imádkozott, hogy Magyarországon maradjon ez a kormány. Ott, távol Irakban, a Ninivei-fennsíkon értünk imádkoztak! És azt, hogy maradt a kormány, a plébános égi jelnek tartja. A falujukat/városukat elnevezték Magyarország leányának.
Ebben a történetben benne van, hogy mit jelent kereszténynek lenni. Azt hiszem, ezért alapította Jézus az Egyházat. Ezt ma este megéltem. Gondoltam, megosztom Veletek ezt a megrendítő élményt."
Ápr. 28. LELKIISMERETVIZSGÁLAT
Minap arra gondoltam, hogyan tudnám egyre inkább élővé tenni a lelkiismeret-vizsgálatot? Élővé, ahogy Krisztus él és működik napjaimban.
Az első:
Április 24.-én, a Szentleckében ez hangzott el: A tanítványokat először Antiochiában nevezték el krisztusiaknak, azaz keresztényeknek. (ApCsel 11,19-26)
Károly atya is felhívta a figyelmünket a krisztusiak megnevezésre. Nem bírtam szabadulni tőle, olyan erős volt a lelkemben: krisztusi. Mintha felszólított volna: Légy krisztusi! A plébánosi gondolatokból aztán meg is érkezett a felszólítás: "Legyünk mi is "krisztusi", Krisztus életét élő keresztények!"
Tudok-e egyáltalán krisztusi lenni?
Voltam-e valaha is krisztusi?
Vagyok-e a mindennapjaimban krisztusi?
Szívembe szúrt a felszólítás: Légy krisztusi! De hogyan?
Válaszaimat az Evangéliumokban, a Szentírásban, a mindennapi szentmise olvasmányaiban keresem.
Arról nem is beszélve, hogy a Szentlecke, az Szent Lecke, azaz feladatra, megvalósításra hív. Szent Leckém, házi feladatom: Legyek krisztusi!
Pl.: A szombati Szentleckében (ApCsel 13, 44-52) ezt olvasom, "...az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten igéjét". Ehhez képest épp most döntöttem el, hogy a következő alapozó hittanra nem megyek. Ezek szerint mégis.
A második:
A plébánosi gondolatok alapján. Benne, mintha Jézus magyarázná Igéjét. Rámutat a lényegre, s a megvalósításhoz segítő kérdéseket tesz fel. Minden plébánosi gondolat, felhívás a cselekvésre.
Hogy sokszor a szívembe szúr?
A szívem fájdul bele?
Ott van a hiány, abban a szúró fájdalomban.
A lelkiismeretem szúr: Így cselekedsz, így teszel?
Köszönöm, Szentlélek Úristen, hogy működsz bennem!
Köszönöm, hogy fáj nekem a bűn, hogy szúr engem!
Köszönöm Istenem, hogy hiányod fáj bennem!
Köszönöm Jézus, leckét adsz nekem, életre, cselekvésre hívsz engem!
Köszönöm Károly atya, hogy így vezetsz minket!
Ápr. 26. VENDÉGEINK
Kedves Károly atya!
Örülök, hogy a plébánián ragadtam tegnap. Nagyon szimpatikus társaság érkezett Marosvásárhelyről és érdekes, számomra új feladatokat ismertettek velünk a bemutatkozáskor.
Azt mondták gyerek koromban, hogy tanuljak nyelvet, könnyebben megismerem a világot az embereken keresztül. Tegnap nyelvtudás semm kellett, hogy megismerjük a 600km-re Budapestről tevékenykedő közösséget.
Köszönet, hogy ott lehettem.
Tetszett Gyurinak a bögrés versidézete, küldök egyet én is.
Segített megérteni a székelyeket kicsit jobban általa.
Szép napot kívánok. - T.
Ápr. 24. ÉLETSZENTSÉG
Kedves Testvérek!
A nyugdíjasok hittanán megnéztük a legfrissebb vatikáni híradót, annak is az 1-2. részét. Nagyon elgondolkodtató, komoly meghívás, útravaló…
Ápr. 17. PLÉBÁNOSI GONDOLATOKHOZ
Minden nap olvasom. Olyan, mint egy napi útmutató, útravaló, ima alap.
Ezt olvasom: "Minden nap van szentmise, szentáldozási lehetőség! - Ugye, milyen nagy ajándék?!"
Tényleg az. Sikerült a vártnál előbb eljönni a munkahelyemről, így el tudtam menni a szentmisére. Egy hétköznapi szentmise, ami egyáltalán nem volt hétköznapi, mert megajándékozott egy felismeréssel.
A Mi Atyánkat imádkoztuk és nekem most, életemben először jutott igazán eszembe az, hogy ezt Jézus is imádkozta. A szájával ezeket a szavakat mondta. Gondolom, Jézusnak nem voltak nyelvi problémái. Ugyanúgy hangokat képzett és kiejtette őket, mint mi. Ebben hasonlóak vagyunk, de hogyan mondhatta el? Milyen hanglejtéssel? Mit érzett közben?
Kész döbbenet. Jézus ugyanazt az imát mondta, mint amit most mi. Imádkozunk, s én becsukom a szemem. Jézusra gondolok és arra, hogy Ő is imádkozik, így: Mi Atyánk...
...Jézus imádkozik bennem az Atyához.
...Jézussal imádkozok az Atyához.
...Jézusban imádkozok az Atyához.
Ez is Jézus útja.
Micsoda misztérium! Bennem, az egyszerű teremtményben, Jézus szava szól. Jézusé, aki Isten az Istentől és Világosság a Világosságtól, és valóságos Isten a valóságos Istentől. Valóságos, tehát nem képzelődöm, Isten szava szól belőlem és bennem...Mi Atyánk...
Hogyan mondom el? Milyen hanglejtéssel? Mit érzek közben?
Ó, én Istenem, drága Jézus! Köszönöm, hogy Világosság vagy bennem, s éltető fényeddel az öröklét világosságát mutatod meg nekem. Ámen.
Ápr. 16 FELNŐTT HITTAN
Olyan jó volt a tegnapi hittanóra! Vidám is és komoly is, hisz nagyon komoly "témáról", az Eucharisztiáról beszélgettünk vidáman. Erről tanított egyszer Ferenc pápa, hogy ilyennek kell lenni, örömteli kereszténynek. Én tegnap csupa öröm voltam és éreztem, hogy ez egészen mélyről fakad.
A tekintetek ugyan nagyrészt Károly atyán nyugszanak, de én szeretek a felebarátaimra nézni. Ilyenkor olyan melegség járja át a szívemet!
Jó volt hallgatni a hozzászólásokat, mind megannyi üzenet Jézustól! Sanyit hallgatva újra előbújt belőlem, milyen jó is az, ha valakinek a munkája az lehet, hogy sekrestyés. Egészen közelről szolgálja Jézust. Egészen egyedül lehet Jézussal! Micsoda ajándék idő!
Jó volt hallgatni mindet, de szívemnek legkedvesebb, Ottó bácsi mondata a szentmiséről: "Bocsánat, hogy itt vagyok és köszönöm, hogy itt lehetek." Számomra, ebben minden benne van, a bűnbánat és az öröm, az alázat és a szeretet.
Az is megnyugtató, ha Károly atya nevet, hiszen ha a pásztor is vidám és nevetős, a báránykák tudják, biztonságban vannak. Ha a pásztor örömmel teli, a bárányok se kókadtak.
Jó volt együtt lenni. Jó azért is, mert a lélek ilyenkor hazatér a közöttünk lévő Jézusba és ez olyan békét ad, hogy szeretném kitolni az időt, ne legyen vége az együttlétnek. Aztán meg is teszem, mert a bensőmben hordozom a közöttünk megjelent Jézust, másnap is és azután is.
Most aztán, ha más nem is jut eszünkbe, mindannyian elmondhatjuk, hogy találkoztunk a Feltámadottal, hisz a hittanórán, Ő volt lelkünk öröme.
Tegnap olyanok voltunk, mint az iskolás gyerekek. Mi lesz, ha a tanár felszólít? De itt, rossz válaszok nincsenek, mert minden a mi Istenünkről szól. Leckét is kaptunk, készítsünk leltárt, hogyan fejlődött kapcsolatunk az Eucharisztiával. Ez is szükséges, mert minden érted van és nem ellened. Ha a pásztor nem irányít, nem korhol és nem vezet, mond lélek, Jézust hogyan követheted?
Ápr.11. PRÉDIKÁCIÓ
Visszahallgattam a hétfői --Urunk Születésének Hírüladása-- prédikációt és valóban csodaszép. Ami a legjobban megérintett belőle, a lényege, hogy Isten nem valamit akar, hanem engem. ÉN KELLEK NEKI! És ez mennyire igaz! Hisz Aki engem, minket teremtett, a Teljes Egész, nem részeket akar visszakapni, hanem mindent. A mindennek én is része vagyok, hisz belőle lettem teremtve, Istenből, aki önmagából teremtett. Ezért akar minket Isten, hogy mi, a kicsi részecskék, visszataláljunk hozzá, hisz mi is az Ő részei vagyunk. Hogy mindez "könnyebben" menjen, elküldte Jézust, hogy példaképünk legyen, hozzá hasonuljunk, azaz Jézussá váljunk (Hoppá! Most értettem meg Chiarát, mit jelent Jézussá válni!), hogy ezen az úton találjunk vissza ahhoz, akiből vagyunk, aki a Teremtőnk, aki a mi lényegünk. És ehhez kaptunk még segítséget, Mária igenjét, és gyakorlati útmutatót, azaz élni az Igét, járni Jézus útját.
Károly atya! A prédikációjából kaptam egy Igent a Teremtőtől, hogy megértsem a tanítását, közelebb kerüljek hozzá. Ez a lelki atyaság és a lelki gyermekség. A lelkiatya tanít, s a gyermek megérti. A lélek tesz atyává és gyermekké. A lélek tesz lelkivezetővé.
Istennek legyen hála! Köszönöm: Mariann
Ápr. 2. GYÓNÁS
Március 15-én, du. 2-től 7-ig a templomban voltam. Magammal vittem az Újszövetségi Szentírást. Imádkoztam a gyónás kegyelméért. Kértem Jézust, vegye el a félelmemet, mert már nagyon szenvedtem, kínlódtam, nem mertem gyónni menni. Azt a késztetést kaptam, hogy az evangéliumokból, Jézus szenvedéstörténetéből gyűjtsem ki kálváriájának jelzőit. Neki láttam.
Szenved, halálfélelme van, remeg, fél, gyötrődik, szomorú, elhagyatottnak érzi magát, az Atyától elhagyatottnak érzi magát, kéri az Atyát, szabadítsa meg a rá váró szenvedéstől, vérrel verejtékezik, elárulták, kezet emeltek rá, foglyul ejtették, vádolták, arcul köpték, ököllel ütötték, arcul verték, megtagadták, esküvel tagadták meg, megkötözték, elítélték, megostorozták, tövissel megkoronázták, levetkőztették, köpenyt adtak rá, gúnyolták, nádszálat adtak kezébe, fejére vertek, leköpték, csúfot űztek belőle, káromolták, fejüket csóválva szidták, szidalmazták, hamisan tanuskodtak ellene, ráförmedtek, halálra ítélték,arcát eltakarva ököllel ütötték, még a szolgák is arcul verték, átkozva tagadta meg Péter, náddal verték a fejét, gúnyosan térdet hajtva hódoltak előtte, bántalmazták, szemét bekötötték, kiszolgáltatták mások akaratának, megosztoztak ruháin, méltónak ítélték a halálra, gonosztevőként bántak vele, keresztre feszítették, kilehelte lelkét, megölték, lándzsával megnyitották oldalát, keresztül szúrták.
Aztán készítsek egy listát az enyémekről és hasonlítsam össze. Tegyem az én felsorolásaimat, szenvedéseimet, fájdalmaimat az övéi közé. Ezt is megtettem és akkor azt láttam, nekem egy se maradt, mind ott volt az övéi között, mind övé lett. A szenvedéstörténet végén mindet megölték Jézus testében. Így tanított meg Jézus arra, hogy mi a megváltás, hogy minden bűnt, szenvedést neki kell adjak, hogy magába vehesse, s benne megölhessék azokat.
Így halok meg Jézusban a bűnnek, s így támadok fel Jézusban az új életre. Nemcsak 2000 éve, hanem ma, 2018-ban is, hisz ami örök, az nem a múlté, itt van a jelenben is. Jézus örök jelen, hisz él, feltámadt. A megváltás se múlt, hanem jelen. Ezért kell szentgyónáshoz járulni, hogy bűneink, szenvedéseink listáját Jézusnak adjuk. Én megtettem. Testvéreim, felebarátaim, tegyétek meg ti is. Jézus vár titeket!
Márc. 31. NAGYSZOMBAT
Kedves Károly Atya,
Sokat gondoltam atyára és a "kistestvéreimre" boldog első keresztény születésnapot nekünk! - Melinda
Márc. 30. NAGYPÉTEK
...Én úgy éltem meg, hogy nagyon szép és nagyon megható volt a mai szertartás!
Mindenki szépen tette a dolgát, összerendezett volt a ministránsok szolgálata, egységet lehetett érezni köztetek, szépen szóltak az énekek, és máskor még nem éreztem ennyire meghatónak a kereszt előtti hódolatot!
Ahogy néztem sorban az embereket, amint térdet hajtanak a keresztre feszített Krisztus előtt, könnyek szöktek a szemembe: ez a mi hitünk - a keresztre szögezett Isten, és mennyi hitvalló ember, aki mind vállalja, hogy "Ebben" az Istenben hisz!
Szép volt a szent keresztfával való bevonulás is, meg Imre atya prédikációja is! Engem is nagyon meghatott a francia csendőr önfeláldozása, már amikor napokkal ezelőtt hallottam róla.
Nagyon jó volt ma ott lenni templomunkban! És külön megható volt, hogy 3 órakor lehettünk együtt!
Márc. 28. GYÓNÁS UTÁN
...Jól esik megírni, hogy a gyónás óta gyönyörűséges, békés állapotban vagyok. Először egészen fáradt voltam, mintha teljesen kimerített volna. Magányra vágytam, hogy visszavonulhassak bensőmbe, aztán mindennél jobban arra, hogy szentmisére mehessek. Azt írom szentmisére, pedig úgy éreztem szentmisébe. Sírtam. Az a hét hónapnyi küzdelem! Most meg a megnyugvás.
Mintha nem lenne bennem rossz. Eszembe jutott egy régi féltékenységem /ezt elfelejtettem meggyónni/, s az, hogy mennyi hasonló helyzet van köröttem. Próbáltam belegondolni, s próbára tenni magam, előjön-e újra, de mintha eltűnt volna belőlem, csak szeretettel tudtam tekinteni a körülményekre. A munkahelyemen is vidám voltam és nevetős.
Bízom, s a félelem helyére remény költözött. Úgy hiszem, mihelyt egy picit is veszni látszik majd, megyek gyónni, mert a szentgyónásban odaadásban vagyok. Egy szentségben, szent jelenlétben, azaz Jézusban vagyok. Odaadom bűneimet, s ami marad, aki marad, az Jézus. Vajon meddig fog tartani ez a szépség? Most minden olyan szép! Mintha védve lennék és semmi sem tudna bántani és én sem tudnék senkit se megbántani.
Már másnap bevállaltam az olvasmányt a szentmisén, mert engedelmes szeretnék lenni, jó tanítvány. Jézust akarom szolgálni, ezzel is meghálálni azt, amit értem, értünk tett.
És a penitencia? Ennél szebbet nem is kaphattam volna, mint imádkozni azokért, akik nem gyónnak. Imádkozni, Istennel beszélni, kapcsolatban lenni. Most jöttem rá, hogy minden jóvátétel lényege, az Istennel elrontott kapcsolatunk helyrehozása, az, hogy egyáltalán legyen vele kapcsolatunk.
Márc. 22. FIATALOK
Kedves barátaim!
Ferenc pápa a fiataloknak. Kiprovokáljátok, hogy kilépjünk a "mindig így volt" logikájából címet viselő előadásából...
Fiatal, nyiladozó elmém gondolatait idézte föl bennem! Nagy élmény volt olvasni és felidézni a gondolatait!!! Az is lehet, hogy közel hasonló korú vagyok vele.
Megelevenedett a múlt, vagy talán nincs is ilyen idő,csak mi rakjuk sorrendbe a dolgokat, és azt hisszük változott valami. Ferenc pápa számára az idő nem változik, Krisztus köztünk él, csak a mi korunk változik, de ha van örök élet, és miért ne volna, akkor az utunk egy részéhez értünk el, és ennyi, semmi több.
Mostanában az jut az eszembe, hogy ha nem ismertem volna meg Krisztus tanítását, vajon mit gondolnék az életről, az életemről, és hogyan lehetett volna másként? Másként nem tudom elképzelni-erre jutottam!
Jó elmélkedést! - F. L. -
Márc. 12. PÉNTEKEK
17 órától kb. fél hatig rózsafüzér imádkozás, közösen. Hattól mise, és kb. 3/4 7-től fél nyolcig szentségimádás. Most az első félóráról szeretnék írni. Mert sokan talán nem értik, a lényegét. És a tapasztalataimat írnám le. Ezt az imádkozást mikor kigondoltuk, a szent Ferenc társaság, nem egy újabb imaterhet akartunk a nyakunkba venni. Elvégre akik imádkoznak, van elég imájuk. Kiért mondani. Aki meg nem imádkozik, annak meg nem teher, egy újabb ima. Hogy értse mindenki, a lényeg, három dolog benne. KÖZÖSEN, KÖTETLENÜL, MINŐSÉGI IDŐT SZÁNVA AZ IMÁRA. Miért fontos ez. Mert azt tudjuk, és orrvérzésig ismételjük, "ha ketten-hárman összejöttök a nevemben, és együtt kéritek az úrtól, megadja nektek". De valójában együtt, nem tudunk imádkozni. Csak a kötött imákat. Kötetlenül a minket foglalkoztató, akár személyes dolgainkat nem tudjuk együtt kérni az úrtól. Már itt bukik, ha ketten-hárman összejöttök a nevemben, ott vagyok köztetek. A gyakorlatban legfeljebb férj, feleség, gyerek. Az a kettő-három. Pedig ha fel tudnánk nőni, oda, hogy öten-tízen együtt imádkozunk, és együtt kérünk valamit, vagy jaj, együtt adunk valamiért hálát, annak ereje kellene, hogy legyen. Ami valahol az életünkben biztosan visszaköszön. A minőségi időt szánva, annyit tesz, hogy pénteken fél ötre odamegyek a templomba, félreteszem rengeteg dolgomat, és imádkozni megyek, és imával töltöm a fél órát. Ez sokaknak nagy gondnak hallatszik. Nekem is az, de érdekes módon ahogy kezdünk belerázódni, annál jobban szűnnek a kifogások, és nyílnak lehetőségek az odamenésre. Egyelőre hárman kezdtük, negyediknek ott van Anna néni. Jó lenne, ha csatlakoznának még. (de jó, hogy ott van Anna néni. Döbbenetes, milyen szépen tudja dicsőíteni, és áldani az urat. Van mit tanulni.) Mi a tapasztalatom? Néha jobban tudom megszervezni a hetemet, hogy péntekre odamehessek, de a pénteki plusz munkákat is meg tudtam csinálni, negyed ötre. Hogy fél ötre odaérjek. Az a fél óra úgy elszáll, mint egy pár perc. És mivel Károly atya megengedte, hogy ki legyen nyitva a tabernákulum. Az Oltáriszentség előtt kötetlenül imádkozva még jobb együtt lenni. Úgyhogy most már biztos, hogy nemcsak négyen vagyunk, hanem ötödikként velünk van Jézus is. Köszönettel: Attila
Márc. 4. GYALOGTÚRA
Nagyon nagyon szuper volt a túra. Nincs az a fotó ami vissza tudná adni.
Régen voltam ilyen boldog!
Két dolgot szeretnék nagyon megköszönni: A gyönyörűszép időt, és hogy együtt kerestük az utat, és együtt érkeztünk meg, oda ahol már nagy szeretettel és sok finomsággal vártak minket.
A visszaúton a temetőn keresztül haladtunk. Micsoda fényeket láttuk!
A vonat épp kihúzott az állomásról, mikor odaértünk, így még a váróteremben részünk volt egy érdekes beszélgetésben is két fiatal roma lánnyal.
Nekem nagy élmény volt látni egy kissé unott-képű apukát feleségével, kisgyerekükkel, és egy másik boldog anyukát a kisfiával. Megható volt, ahogy átfestette az egyik öröme a másik emberek arcát.
Én ezeket hozom a hétre!
------------
Csodaszép volt a mai nap! Előrejelzések ellenére, sok napsütésben volt részünk.
Számomra érdekes volt megtapasztalni ahogy a cél többször is elillant előlünk, úgy éreztük már mindjárt ott vagyunk csak még egy kanyar, csak még 4 km, már látjuk a templom tornyát és mégis újból és újból eltávolodott tőlünk a helyszín a bableves és az áhított palacsinta. Károly atya minden "csalódott" pillanatban figyelmeztetett, hogy túrázni jöttünk, ez volt a cél, így mentünk tovább, mert lényegében az Út a fontos nem a célbaérés:
"Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás" - Márai Sándor
"A boldogsághoz nem vezet út.
Az út maga a boldogság" - Buddha
Igaz, hogy a mi esetünkben, a fáradságos út végén a célbaérés is igazi élmény volt, a meleg fogadtatás a finom étel-ital is feledhetetlen.
Hála és köszönet a házigazdáknak és a szervezőknek.
-----------
Útaidat Uram mutasd meg Nekünk ezután is, ahogy ma is tetted! Olyan volt, mint a választott nép bolyongasa a pusztában. Ők eredetileg Urbol indultak, egy család, mi Úriba érkeztünk egy család képviselői.
Mindenkinek köszönöm, aki segített a szervezésben, főzésben, pusztai tájékozódásban!
Nagyon jólesett a nap és a hó látványa, magammal viszem a hétre!
Febr. 22. Lelkinapunkról
1. Elsősorban jó volt együtt lenni, találkozni egymással! Köszönet a szervezőknek, előadóknak és nem utolsó sorban a résztvevőknek! :)
Theresia nővér előadásából mélyebben megértettem, hogy az életünk forrása az Eucharisztia. Azt is megértettem, hogy hogyan táplálja ez a forrás a hétköznapjaimat. Ebben mindenképpen szeretnék megújulni!
Most került bennem teljesen a helyére, hogy mit is jelent az, hogy a szentmisén odavisszük a felajánlásainkat. Azóta a Szentmisében már nem csak "állok"(nincs nekem most éppen semmim) ennél a résznél, hanem "kiviszem" én is mindazt amim éppen van. Egyre több mindent ... és már tapasztalom az "átváltoztatás" gyümölcsét.
Elgondolkodtató volt a film is és nagyon tetszett a házaspáros kerekasztal beszélgetés . Jók voltak a témák és a lehetőség, hogy minél több házaspárt megismerhettünk a beszélgetések által. - Köszönettel: Vera
----------------------
Lelkinapi kincseim igen bőségesek.
Az első, ami megérintett Theresia nővér előadásából, hogy a szentmise az életem, egy napom alaprajza. Van kezdete, ami Valakiből fakad, van csúcsa és befejezése, ami nem a vég.
A másik a felajánlás jelentősége. Ahhoz, hogy Isten működni tudjon bennem, átváltoztatni, megváltoztatni, nekem is akarnom kell, odaadni, felajánlani, elengedni, "tálcán kínálni az életem".
A harmadik, ne higgyem, mivel kicsi vagyok és nem képzett, nem tehetek semmit. Ez a mondat, pont egy ilyen kishitű embernek szól, mint amilyen én vagyok.
A negyedik, alamizsna lehet mindaz, amit épp adni tudok.
Örültem a filmnek, imádságaimat erősítette. Örültem a teázós beszélgetésnek.Kérdezhetném, mi ez a különös kötődés felebarátaimhoz, de már tudom, Jézus az.
Mindezek felett volt egy ajándék beszélgetésem. Magdi finom levesét kortyolgatva, beszélgetésünk erőlevesét is elfogyasztottam.
És még valami. A napokban jöttem rá, hogy Tamás apostol volt az első gyónó, amikor megérintette Jézus sebeit. Ez olyan szép és ilyenkor olyan boldog vagyok! - M -
Jan. 16. FELNŐTT HITTAN
A havi felnőtt hittanokon a szentmise a téma. Tegnap is az volt (Ferenc pápa segítségét is hívtuk, „súgjon”!). – Egyik résztvevő soraiból idézek:
„A ma esti felnőtt hittan, ugyan jó volt elmélyíteni, hogy a misén Jézus van jelen, és vele vagyunk ott. Nemcsak az átváltoztatás pillanatában. És nem árt mondogatni, ne késs a miséről, viszont kicsit az a baj, hogy a mise fontosságát azok hallgatják, akiket misére járás szempontjából nevezhetünk kemény magnak...
Talán a misén a hirdetéseknél kellene azt mondani, hogy van felnőtt hittan, és azon hallható az is, mi a mise valójában, mi a lefolyása, és illemszabályai. Érdemes rá eljönni, a kedves híveknek.”
----------
APOSTOLKODÁS
Egy író barátomtól jött:
"...Egy kérésem is van! Engedélyeddel, a 2018.jan.14-i prédikációdat felvenném diktafonra, és ahol szükségesnek látom - elsősorban a családomban - vagy a könyveimet olvasóknak bemutatni.
Figyelem továbbra is a honlapotokat. Egyszer, majd írnék levelet is, ha lehet, a szép gondolataidról, amik nekem nagyon tettszettek. Úgy érzem időnként, amikor olvasom a gondolataidat és hallgatlak, mintha csak az egri kápolnában az esti elmélkedést hallgatnám..."
---------
A NEK-re (Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra) készülünk, ezért is fontos egyre jobban értenünk a szentmisét… és persze részt is venni rajta. – Ma este is elgondolkodtam: hétköznapokon mindig ugyanazok jönnek… kevés a közép és fiatalabb korosztály. Milyen sokan vannak, akik csak vasárnap járnak! Nyilván vannak, akik sehogy sem tudják megoldani a hétköznapi misét (hetente egyet sem!?)… De talán sokan még nem értik/értékelik a szentmise és szentáldozás óriási ajándékát! Készülünk a NEK-re? És legfőképpen a Jézussal egyesülő életre?...
Jan. 15. "NAGY SIKER VOLT"
… a tegnap délelőtti szentmise, prédikáció, a gimnazisták írásai…
- „Csodálatos volt a tegnapi homília. Megható volt, amit felolvastál a hittanosaidtól! Szép ’képeket’ írtak le Jézussal történő találkozásukról, a Vele való beszélgetésükről… És ők nem járnak templomba… Milyen érdekfeszítőek lehettek az órák, ha ennyi minden megragadt bennük! Büszke lehetsz rájuk…”
- „Még meg is könnyeztem a fiatalok írásait… el is fogom mondani egy papnak, aki küszködik a hittanórákkal…”
- „Már az iskola igazgatóhoz is eljutott a hír…”
- Egy Szlovákiából jött házaspár külön megköszönte, hogy milyen szép mise volt, nagyon tetszett nekik a prédikáció…
- És, ami a legjobb volt az egészben, tegnap lakásszentelésen voltam, és egy másodikos kislány több mondatot is idézett a prédikációból, a gimnazisták leveleiből…!!!
Folytassuk, minél többet találkozgassunk Jézussal, menjünk hozzá vendégségbe...!
Jan. 10. FILMKLUB
- „Többször olvastam A Viskó c. könyvet, de most nagyon jó volt filmen is megnézni…”
- „Nagyon jó volt együtt nézni, és aztán kitárgyalni, levonni a tanúságokat…”
- „A Szentháromságot sokkal jobban érthetővé tette számomra a film.”
- „Milyen az Isten, miért van szenvedés, stb… sok mindent megértettem…”
2017.
Dec. 25. - Erdő Péter bíboros úrtól
Kedves Paptestvérek!
Krisztus születése öröm az egész világnak. Szent Lukács evangélista szerint az angyal így fordul a pásztorokhoz: „Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek. Ma született Krisztus, az Úr Dávid városában”. De hát miért öröm, kinek öröm ez a születés, amikor Nagy Szent Gergely pápa azt írja, hogy Krisztus a siralom völgyébe, a nyomorúság földjére született?
És valóban, hajléktalan gyermekként barlang-istállóban látja meg a napvilágot, szegény sorban, elnyomott, kis nép gyermekeként.
Beleszületik egy olyan világba, amelyet ma is néha égbe kiáltó módon, de többnyire csak diszkréten és rejtve ott kísér a szenvedés. Ha a karácsonyi vásárok és a fényes kirakatok, meg a sürgő-forgó emberek világának felszíne alatt a mélybe tekintünk, a haldoklók, a súlyos betegek, a magányosak, az idősek világába, akiket pedig ilyenkor karácsony előtt papként gyakran látogatunk, akkor megérezzük, hogy mit jelent az ember sorsa, az emberiség sorsa.
És mégis örömünnep a karácsony. Mert aki ezt a sorsot önként vállalta, az valóságos Isten és valóságos ember. Jött, hogy megszabadítson minket. Megszabadítson elsősorban a bűntől. Ezért is készülünk bűnbánati idővel minden évben a találkozásra. De a bűntől való szabadulás hordozza az örök boldogság ígéretét és átlényegíti már itt, a földön is az egész életünket.
Ha Krisztus örömének hordozói vagyunk, akkor tudjuk, hogy Isten szeretete mondja ki az utolsó szót minden egyes ember és az egész emberiség ügyében.
Akkor mi magunk is tovább tudjuk adni ezt a derűt a körülöttünk élőknek.
Akkor a karácsonyi ajándékok és a karácsonyi együttlét nem anyagi értékek cseréjét fogja jelenteni, hanem örömszerzést. Ezt keressük, ha ajándékot adunk.
De fontos az is, hogy tudjunk örülni a kapott ajándéknak. Annak is, amivel szeretteink lepnek meg minket, de főképpen a legnagyobb ajándéknak, Isten szeretetének és magának Jézus Krisztusnak.
Kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és áldott újesztendőt kívánok a paptestvéreknek, diakónusoknak, minden munkatársuknak és a hívők egész közösségének!
Dec. 9. LELKINAP
1. Én sajnos nem tudtam részt venni, mert pont erre a hétvégére hivtak be a kórházba. De annyit megtettem, hogy tegnap éjjel imádkoztam, hogy szép s gazdag termésű lelkinap legyen a részvevőknek.
2. Nekem nagyon tetszett a mai nap így zenekarral, misével, szentségimádással, külsős előadókkal, finom meleg levessel, kárpátaljai bibliákkal! Köszönöm! Dicsőség Jézus Krisztusnak! - ezt is ma tanultam. Lelkileg: "Isten azért teremtett embert, hogy tudjon kit szeretni, s olyan embert teremtett, aki tud viszontszeretni." Ezt emésztgetem: mennyire tudom én Istent viszontszeretni. Titeket könnyebb, mert láthatóak vagytok! Szeretettel,
3. A sok, értékes gondolat közül most kettőt emelek ki: 1. Ne kicsinyeljem le az Eucharisztia titkát. Pl. amikor kedvem van, akkor megyek misére, szentáldozásra… 2. A miértekre Jézus válasza – és most már nekem is – „Igen Atyám, így tetszett neked!”
4. Kedves Károly atya, Kedves ROKIsok, köszönjük a kiváló programot.
Számomra, ez a lelki napunk legszebb együttlétet tartalmazott. Az előadóink nagyon mély gondolatokat érintettek, tartalmas előadásaikban.
Sok, számomra új tudásra tettem szert.
A Szentségimádást magasra emelte az egész szerveződést.
Köszönöm a levest elkészítő társaimnak. Nagyon finom volt.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! megosztva szeretettel...
5. Lelkinapi kincseim:
Úgy éreztem, meghívást kaptam, hogy legyek én is kisded, a jászol lakója. Ez a jászol a Katolikus Egyház. Legyek már végre igazán gyermek, Isten gyermeke, aki elengedi konok, makacs felnőttségét és végre tényleg hinni és bízni mer. Vessem el felnőttségem szűk és véges korlátait, és táguljak ki arra a gyermeki bizalomra, amely hagyja magát nevelni, formálni. Az én jászlam ez a közösség, a Roki népe és plébánosa. Édesanyám is van, a Rózsafüzér Királynéja.
"Bűnösök közt az első én vagyok." Ítélkezéseimtől tart távol ez a mondat. Még az asztalomra is kiteszem, hogy alázatosságra neveljen és büszkeségemet vesse el, ami távol tart az igazi bűnbánattól, az igazi megtéréstől. Hány réteg van még rajtam, amit le kell vetnem, hogy menyegzős ruhába bújhassak?
Jézus közelsége. Olyan szép volt a szentségimádás és erőteljes Jézus jelenléte! Milyen jó, hogy római katolikus vagyok és Istenemet ilyen formában, ennyire közelről is imádhatom! Jó volt Jézussal lenni, jó volt veletek lenni!
Jó volt, hogy volt zenekarunk, meleg palóc leves, finomságok, beszélgetések és ismerkedések régiekkel, újakkal.
Lelkinapunk méltó befejezése volt vasárnapi éneklésünk, tanúságtételünk a Récsi Centerben és az esti zenés áhítat a templomban. Kedves Elek Peti! Ezúton is fogadd köszönetemet, tiszteletem jeléül, hogy játékoddal megajándékoztál minket.
Nov. 29. OLAJ
Várjuk a vőlegényt, készülődünk, gyűjtögetünk.
Aki várakozik, egy találkozásban reménykedik. Célt talált magának, választ a miértre, Őérette, Jézusért. Az olaj a várakozás olaja.
Aki készülődik, az akar. Az érkezővel akar lenni. Az olaj az akarás, a tettrekészség olaja.
A találkozásnak mikéntje van, hogy jól sikerüljön, magamat kell adjam. Az olaj, az önátadás olaja. Isten növekvő élete bennem, ahogy Károly atya szokta mondani, az önrész, hisz nekem is akarnom, vágynom kell a találkozást Jézussal. Az olaj, együttműködésem jele, az isteni tervben való részvételem mértéke.
Az olaj az én személyes kapcsolatom Jézussal, az én kapaszkodásom, beleolvadásom Isten tervébe. Minél több az olaj, annál inkább csökken az űr, ami nem Jézussal, hanem bálvánnyal tele. Nem mindegy, mivel vagyok tele. Ha olajjal, azaz szeretettel, ahogy a kis Markó Matyi mondta, akkor jól működök. Csak homok ne kerüljön a gépezetbe!
Az olaj töltése, a főparancs teljesítése. Aki teljesít, az a teljességre törekszik, hisz "teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből".
A vőlegény érkezése az utolsó ítélet. Lámpásomba Istennek adott életemet viszem, teszem Jézus elé. Amit már odaadtam, nem az enyém, mind Istené. Egész életemet töltekezéssel kell "töltenem" és megosztanom felebarátaimmal olajamat, de a végső ítéletkor, már nincs mit osztanom, mert vőlegényembe olvadok, a "házasságban" eggyé válok vele. Olajam, mi összeköt vele, Ő maga. Itt már nem én adok, ítélek és osztok, hanem Ő. Értünk jön, hogy fényünk egy legyen.
A menyegzőre a szűz tisztán megy, hófehér ruhába öltözve. Az olaj a bűnbánat szentsége. Én nem bánhatom meg felebarátaim bűneit.
Az olajjal telt lámpás az igazság, az üres lámpás a hamisság, képmutatás, azt mondom hiszek, szeretek, de nem úgy élek, nem úgy teszek. Az okos nem ad a balgának, mert az igazság nem emelheti trónra a hamisságot, csak a megigazult ember üdvözülhet.
Az igazság az élet, az üres lámpás a halál. A gonosz még az utolsó pillanatig is kísért, add nekem az életed, de az okos ismeri az igazat, felismeri Jézust és csak neki ad.
Aztán a fele-fele arányról, "öt okos, öt balga", "az egyiket felveszik, a másikat otthagyják".
-------------
Az első kérdésre a válasz: mivel töltögetjük a lámpánkat. Milyen olajjal. Szerintem azzal, hogy próbáljuk Jézust követni, a tanításai által. A cselekedeteink által, talán még az életvitelünk által is, olajat öntünk a lámpánkba. Akkor a Jézus nélküli sötét, rideg élethez lesz működő lámpásunk. Amely fényt ad, és nem sötétben botorkálunk.
A második kérdés az sajnos nehezebb, és most, hogy rákérdezett, gondolkodtam el rajta. Mert eddig, vagy régebben úgy gondoltam, hogy egy kereszténynek kötelessége segíteni, és adni a másik embernek. Most viszont úgy gondolom, hogy tudtak volna olajat adni a balgáknak, amikor az olaj ez esetben nem egy literben mérhető vegyi anyag. Hanem az életvitelük, és a jó cselekedeteik. Tehát nem lehet átadni. Nem lehetek jó valaki helyett, nem adhatok fél liter könyörületet. Ezért nem adtak a balgáknak olajat. A problémám az, hogy valószínűleg ezt a balgák is tudják, akkor milyen olajat kérnek. A bölcsek,és okosaktól? Szóval nem egyszerű a válasz. Jó,lenne ezt tisztázni. A hittanórán, vagy valahol.
Vagy ez is csak egy fikció. Mint az asszony, akinek hét férje volt, és kinek a felesége lesz majd a túlvilágon? Ez az én véleményem.
Utóirat: A történetnek van egy olyan részlete, mikor a balgáknak azt tanácsolják, vegyenek olajat a kereskedőktől? Nem tudom, hogy igazából kiket értenek a "kereskedők" címszó alatt.
Nov. 20. KI, HOGYAN REAGÁL
- Egy nyugdíjas felháborodott…, hogy ő csak 23e Ft-ot kapott az államtól, most évvégén… Egy hozzátartozója felhívta a figyelmét, hogy inkább megköszönni kellene ezt is, hálát adni érte…
- Kaptam egy borítékot, benne 15e Ft. Ráírva kiegészítésül: 12e állami prémium, 3e ráadás… Karácsonyfára szeretettel…
Nov. 17. OLAJ
Köszönet mindazoknak, akik együtt elmélkednek/tek velem!
Az elmúlt vasárnap evangéliumához:
1. kérdés – ez a lényeg: A te lámpásodban van-e olaj?! Mivel töltögeted lámpásodat, nap mint nap…?
2. kérdést egy hittanos tette fel: az okosak miért nem adtak olajat a balgáknak? – lehet elmélkedni rajta, és örülnék a válaszoknak!
-------------
Kedves Károly Atya!
Azért nem adtak olajat az okosak a balgáknak, mert az olaj az Istennek tetsző élet szimbóluma lehet. Ha a balgáknak adnának az olajból az nem azt jelenti ebben a vonatkozásban, hogy irigyek, hanem hogy feladják az Istennek tetsző létet, és azonosulnak a balgákkal, akiknek nincs elég olajuk (tehát nekik sem lesz már elég). Pl ha mindenki azt mondja, hogy márpedig az abortuszt meg kell engedni, mert az anyáknak megterhelő több gyerek, akkor én nem azonosulhatok velük azzal, hogy na jó legyen igazatok. Hanem vigyáznom kell az olajomra, az Istennek tetsző életre.
Ha az olaj valami olyan lenne, amit megoszthatnánk, akkor ez nem szerepelne a példabeszédek között. Szerintem :-)
---------
Kedves Károly atya!
1-2 kérdésre a válaszom.
Igen van. Mindennap készülök a menyegzőre. Mindennap próbálok valamit tenni érte.
Imádkozom, szentírást olvasom, rózsafüzérezem, mindig van kiért és miért.
Sajnos vannak hiányosságaim is.
Legyen bennem mindig szeretet, amivel embertársaim felé fordulhatok.
Rászorulók megsegítése bármilyen formában. Kedvesség, jóindulat.
Részvét a szenvedők, testi-lelki betegek iránt.
Ne legyen bennem gyűlölet. Ha lehet, ne bántsak meg senkit/ez elég nehezen megy/
3. kérdésre a válasz
Azért nem adtak, mert akkor ők sem mehettek volna be a menyegzőre.
Nem azért mert irigyek voltak, hanem mindenkinek magának kell a lámpásában az olajról gondoskodni.
Ébernek lenni, mert nem tudjuk sem a napot sem az órát mikor jön el a vőlegény.
-------------
Kedves Károly atya és Hittanosok!
Számomra ez a példabeszéd a halálunk órájára figyelmeztet. A vőlegény Jézus Krisztus, a 10 szűz a megkeresztelt emberek /vagyis mi/. A lámpásban lévő olaj az egész életünkben összegyűjtött jó cselekedet.Ez a menyegző /Jézus II. eljövetele/, már nem arról szól, hogy segítsünk azoknak akik egész életükben lazán vették az életet. Akkor már mindenki annyi olajjal gazdálkodik, amennyit összegyűjtött.
1. Az én lámpásomban fogalmam nincs mennyi olaj lehet, mert lehet, hogy amit gyűjtöttem már, a bűneimmel égettem is el belőle.
Jól jött ez a figyelmeztetés! Igyekszem töltögetni a lámpásomat pl.: szentmisével, imával, jó szolgálatokkal, szegények segítése, stb.
2. Az 5 balga egész életét lazán vette nem gondolt jövőre. Míg az okosak előre látóan, meggondolva, sok mindent vállalva készültek a menyegzőre. Ezért nem adtak a sajátjukból.
Nov. 1. BÍBOROS ÚR LEVELÉBŐL
„… Mindenszentek ünnepén megújítjuk hitünket a szentek közösségében. Isten népének minden tagja: a megdicsőült szentek, mi, akik a földön járunk és a tisztulás állapotában lévő elhunytak, akiket méltán mondunk szenvedő lelkeknek is, egyetlen családot alkotunk. Az Egyházban liturgikusan is tisztelt szentek és boldogok életét napról-napra követhetjük, elolvasva rövid életrajzukat és elmélkedve arról, hogy a krisztusi tökéletességnek melyik vonása ragyog fel bennük. De ilyenkor, Mindenszentek ünnepe táján gondolunk azokra az üdvözültekre is, akiket oltárra nem emeltek, és akiknek nevét egyedül Isten ismeri. Sokszor mégis él bennünk a szilárd meggyőződés és a remény, hogy szüleink, jótevőink és szeretteink esetleg már az örök boldogságban vannak, és szerető figyelemmel kísérik életünket. Fontos, hogy közösségben legyünk a szentekkel, mert az ember élete nem bezárt, magányos küzdelem vagy sodródás, hanem igazi közösségi feladat, közösségi küzdelem és közösségi ünnep. Akinek kedves szentjei vannak, és különleges közbenjárásukat kéri is, világosan megkülönböztetve a mindenható Isten segítségét a szentek közbenjárásától, az soha nem érzi magát egyedül és elhagyatottan. Akinek pedig a szeretete kiterjed a szenvedő lelkekre is, aki tud az elhunytakért imádkozni, aki szentmisét mond vagy mondat értük, az átéli azt is, hogy a közösségben nem csak kapni, de adni is tudunk. A mi gyarló imánk is, Krisztus végtelen értékű áldozatának erejéből, segítséget jelenthet élők és holtak számára.
De ha közösségben vagyunk a szentekkel és a szenvedő lelkekkel, ugyanígy át kell élnünk közösségünket egymással is itt, a földön. Ha csak tehetjük, látogassuk meg idős, beteg, magányos rokonainkat, ismerőseinket! Hívjuk fel őket telefonon! Érezzék, hogy figyelmes, segítségre kész szeretetünk mindig velük van! Kiváltképpen most, advent és karácsony felé közeledve gondoljunk arra, hogy a második isteni személy emberré lett. Így vállalt közösséget velünk. Ezért nekünk is ápolni kell a szeretet eleven közösségét egymással…”
Okt. 28. ZARÁNDOKLAT
- Hála és köszönet Istennek és a Szűzanyának a mai zarándoklatért… a Szűzanya közelében lenni nagyon jó érzés volt. Nagyon szép élmény volt a templomi közös imádkozás és éneklés, és ugyanígy a buszon történő Rózsafüzér-imádkozás és közös éneklés. Megint megtapasztalhattam a plébániai közösség tagjainak szeretetét, amit remélem én is viszonoztam. Köszönet Károly atyának a szervezésért, hogy ilyen szép élményben lehetett részünk…
- Nagyon köszönjük a mai napot. Minden perce ajándék volt…
- Három éves Rebeka unokámmal szentképeket nézegetünk minden nap. Ez a legkedvesebb foglalatossága velem. Így tudja már Fatimát, hogy megjelent a Szűz Anya a három pásztorgyereknek. Tudja, hogy Lourdesban Bernadettnek jelent meg a Szűz Anya. Ma elmeséltem neki, hogy zarándoklaton voltam több Mária-kegyhelyen. Kis idő után visszakérdezte: Andi mama, ma megjelentél a Szűz Anyának?
Okt. 16. PRÉDIKÁCIÓ
A plébánia újságért és a prédikációért is köszönet!
Olyan szép volt a prédikáció!
Lehet, nagyon elfáradtunk az otthonunk átalakításában,...(és még nincs vége)
Nagyon sok mondani valót csemegéztem ki..
Lehet megváltoztam, ? jó volt hallgatni,.. olyan nyugodtan, igazat,..
valósat hallgattam..!
"Elkezdem, újból meg újból, de elbukom atyám, miért? "- hangzik a dalszövegében is, kérdezem én is..
Köszönöm!
--------------
Egy másik hozzászólás: Azt nem értettem, sőt bosszantott az evangéliumban... - Örültem, hogy figyelt az illető... kérdezett és személyesen meg tudtuk beszélni! (plébános)
-------
Örülök, már 4. reagálás, megkeresés is érkezett...
Okt. 7. RÓZSAFÜZÉR KIRÁLYNÉJA
KEDVES KÁROLY ATYA!
NEM TUDOK JÓL FOGALMAZNI, NEM TUDOM SZÉP SZAVAKBA FOGLALNI ÉRZÉSEIMET,GONDOLATAIMAT. SZERETNÉM AZÉRT KIFEJEZNI, HOGY SZÁMOMRA CSODÁLATOS VOLT A MAI NAP. A ZÁRÓ SZENTMISE PEDIG A NAP FÉNYPONTJA ÉS MEGKORONÁZÁSA VOLT. KÖSZÖNET KÁROLY ATYÁNAK ÉS A SEGÍTŐKNEK, AKIK VALÓBAN SOKAT DOLGOZHATTAK TEMPLOMUNK BÚCSÚJÁRA, SZŰZANYÁNK ÜNNEPÉRE,DE MÉGIS CSAK KÁROLY ATYA IRÁNYÍTOTTA ÉS FOGTA ÖSSZE A SZERVEZÉST. TÖBBSZÖR GONDOLTAM ÉS TALÁN ÍRTAM IS, HOGY NAGYON SZERETI A SZŰZANYA ÉS A JÓ ISTEN KÁROLY ATYÁT ÉS ÁLTALA ROKI NÉPÉT, HOGY MÉG AZ IDŐJÁRÁS IS KEDVEZETT NEKÜNK, SZÉPEN SÜTÖTT A NAP. ISTEN KEGYELME ÉS A SZŰZANYA ÁLDÁSA LEGYEN MINDANNYIUNKKAL TOVÁBBRA IS!
SZERETETTEL: P.ZS.
Csatlakozom én is: Köszönet Rózsafüzér Királynéjának, köszönet kinek-kinek érdemei szerint a mai napért... Istennek legyen hála mindenért! Károly a.
-----------
Tisztelt Nagy Károly plébános úr!
A mai napon csodálatos volt amelyet kaptam. Az ott elhangzott gyönyörű zene nagyon megragadott. Az úrangyala éneket szeretném elkérni, mely nagyon szép volt. Ha majd lesz egy kis ideje, akkor tessék már elküldeni, hogy a közösségben mi is eltudjuk imádkozni, illetve próbáljuk énekelni. Isten áldását kérem további életére. - Buzánszki Lajosné - Gödöllő.
----------
Nagyon szépen köszönjük az Úrangyala imát. Köszönjük azt a szép napot, amiért olyan sokat fáradozva örömet adtak mindnyájunknak. Köszönet Károly atyának, és a plébánia minden kedves munkatársának. Üdvözlettel és szeretettel Baloghné Emőke
--------
Köszönöm Károly Atya a máltai testvérek nevében is, így mindnyájan részesülünk benne és énekelhetjük! Szeretettel köszöntünk mindnyájan Kecskemétről.
--------------
A nagyrédei zarándokok nevében őszinte hálánkat és köszönetünket fejezem ki Nektek, hogy részt vehettünk azon a gyönyörű "Rózsafűzér" programon. Nemcsak a templomotok csodálatos szépsége, hangulata, belső kisugárzása nyűgözött le minket, hanem Egyházközösségetek nyüzsgő élete, sokszínűsége, szervezettsége. .. Sok ilyen plébános kellene. Erős lelki feltöltődést, és maradandó hitbeli élményt jelentett mindannyiunknak. (Különösen nekem.) Mindenki a köszönetét fejezi ki Nektek. A Mindenható áldást kérjük mindnyájatokra! Még egyszer mindent köszönünk. Szeretettel…
Szept. 19.
A hittanos év kezdetén tartottunk egy szülőértekezletet. Az ezt követő napokban nagy levelezés, ötletelés indult be a szülők között… Rengeteg gondolat elhangzott/leíródott. Ezek közül csak egy („gyerekszáj”):
„Egy aranyos dolog: tegnap kérdeztem a lányokat (csak úgy csevegve, elterelvén a figyelmüket, mert épp autóval eltévedtem), hogy szeretnek-e a Rokiba járni? Először meglepődtek a kérdésen, de azért egy határozott igen volt a válasz. Aztán megkérdeztem, miért szeretnek járni? Először Janka válaszolt, hogy a barátai miatt (fel is sorolta őket), majd Bogi hozzátette: "Anya, nagyon szeretem, hogy csupa olyan emberekkel találkozunk, akik nem rokonaink. De még lehetnek, pl. keresztszülők! És tök jó, hogy néha együtt eszünk, meg együtt alszunk mindenfelé (a lelkigyakorlatokra gondolt), megyünk egymáshoz vendégségbe, meg ők is mindig ott vannak a templomban."
Engem valahol megnyugtatott, hogy kezdik érezni a közösség lényegét. És nem kell megszakadnunk, hogy még mit találjunk ki? Jövünk és vagyunk. Adunk és kapunk. - Kinga -
Aug. 17. LELKIGYAKORLAT
KEDVES VIKI!
SZERETNÉM FELTENNI EZT A NÉHÁNY SORT A LEVELEZŐ LISTÁRA "MINDENKINEK", VAGY A LEVELEK KÖZÉ, CSAK NEM TUDOM HOGYAN KELL. HA MÓDOD VAN SEGÍTENI, KÖSZÖNETTEL VENNÉM.
---------------------
KEDVES LELKIGYAKORLATOZÓ TESTVÉREK!
HÁLÁT ADOK ISTENNEK, HOGY RÉSZT VEHETTEM A LELKIGYAKORLATON ÉS HÁLA A KAPOTT KEGYELMEKÉRT!
ISTEN UTÁN SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI, ELSŐSORBAN KÁROLY ATYÁNAK, A FIATALOKNAK ÉS NYUHIS TÁRSAIMNAK EGYARÁNT A FELÉM IRÁNYULÓ TÜRELMET, FIGYELMESSÉGÜKET, SEGÍTŐKÉSZSÉGÜKET, ELFOGADÓ SZERETETÜKET JELENLEGI ÁLLAPOTOMBAN. ÖRÜLÖK, HOGY VELETEK LEHETTEM ÉS JÉZUSSAL, AKI KÖZTÜNK VOLT. IMÁDSÁGOS SZERETETTEL: PNÉ ZSUZSI
Aug. 1. TÍZ ÉV
Kedves Károly Atya! Nyolcvan-akárhány évhez képest a tíz év semmiség. A mi életünkben minőségi változást hozott ez az idő és ezt Neked köszönhetjük Károly atya! Köszönjük a lelkigyakorlatokat, lelki napokat, hittan órákat, szentbeszédeket, zarándoklatokat. Megtanítottad, hogy közösségben lehetünk igazán keresztények, hogy a szenvedések micsoda kincseket rejtenek magukban! Bíztattál bennünk, hogy családcsoportot alakítsunk. Többször elhoztad betegágyunkhoz Jézust. Köszönjük az évfordulós áldásokat, lakásszenteléseket. Jó volt közösen farsangolni, szilveszterezni, disznót őlni Úriban, biciklistákat várni Arácson.
A ma esti szentmisén gondolatban Veletek vagyunk és együtt adunk hálát és imádkozunk Érted! Kérjük az Urat, adjon jó egészséget és sok-sok kegyelmet további áldozatos munkádhoz! - Edőcs Ildikó és Ottó -
------------------
Kedves Károly atya!
Mi is szeretnénk csatlakozni a Roki népéhez 10. évfordulód alkalmából!
Hálásak vagyunk azokért az ajándékokért, amiket a Jóisten rajtad keresztül adott nekünk! Nagyon köszönjük a szentmiséket, a befogadó közösséget, a kirándulásokat, a beszélgetéseket, a hittanokat.
Hálásak vagyunk a jegyes oktatásokért is, szép út volt számunkra a házasságkötés felé, és nem utolsó sorban hála a nászmisénkért!
Egyúttal szeretnénk pótolni egy elmaradásunkat is! Nagy örömmel újságoljuk, hogy megszületett Uderszky Matyi, első gyermekünk! Nagyon szépen fejlődik, hagyja aludni a szüleit éjszaka, sokat mosolyog, nevet, gügyög! Köszönjük az imákat Matyi érkezéséért!
Üdvözlet a Rokisoknak! Köszönjük az ottani éveket!
Szeretettel: Reni, Matyi, Zsolti
Júl. 31. SZENT IGNÁC ÜNNEPE KAPCSÁN
„Ignác abban az időszakban, amikor lelkét még egészen betöltötték az üres és haszontalan lovagregények, amelyeket a régi idők híres lovagjainak kalandos történeteiről írtak, mihelyt gyógyulófélben volt (katonai pályán futott, egy csatában megsérült), az idő eltöltésére szintén ilyen olvasmányt kért. De abban a házban egyetlen lovagregény sem volt, ezért odaadták neki a „Krisztus élete” és a „Szentek virágoskertje” című könyvet; mindkettőt hazai nyelven.
Ezeknek a könyveknek ismételt olvasása révén egy bizonyos fogékonyságot nyert a bennük megírt gondolatok iránt. Ezek az utóbbi időben kézhez vett olvasmányai néha egészen elterelték a gondolatait a régi érzésvilágától; máskor viszont nem ritkán a régebben szokásos képzelődései martaléka lett, amint épp eszébe jutottak ilyenfajta olvasmányai.
Közben Isten irgalmassága is segítette, és az új olvasmányokból merített gondolatait tovább vezette. Amikor ugyanis Krisztus Urunknak és a szenteknek életét olvasta, elgondolkodott magában, és ilyen következtetésre jutott: „Mi történne, ha éppen én cselekedném azt, amit Szent Ferenc tett, vagy mi lenne, ha Szent Domonkos tetteit követném?” Sokszor töprengett így bensejében…” – Addig, addig, hogy életgyónást végzett… és ő lett a Jézus Társaság (jezsuita rend) alapítója…
Ha végig nézzük egyházunk történetét, szinte megszámlálhatatlan azon személyek száma, akiket Isten kiválasztott, és lettek rendalapítók, lelkiségi mozgalmak elindítói, egyének, közösségek, egyházunk megújítói... szentek.
Közös bennük, hogy mind az evangéliumot fedezte fel, az érintette meg… és kezdték komolyan élni! Én nem tudnám hirtelenjében felsorolni, hogy csak országunkban mennyi ilyen volt, illetve van. Isten csodálatos művei! „Adjatok hálát az Úrnak, mert jóságos hozzánk!” – imádkoztuk a mai szentmise zsoltárában.
Szent Ignác – amint olvastuk – Szent Ferencet, Szent Domonkost említi meg.
Az nem baj, ha nem leszünk rendalapítók, de szabad rájuk figyelni, tanulni tőlük. Akinek ez nem megy, vagy zavaró, vagy nincs rá igénye, annak ott van a négy evangélium (és a páli levelek, stb.)! Olvasgasd és tedd, amit Jézus mond, ahogy az apostolok tanítják, ahogy az első keresztények éltek.
Akik pedig rátaláltak egy-egy rendalapítóra, vagy az egyház által hitelesített lelkiségi mozgalomra, bizonyára hálálkodnak, mert rengeteg segítséget kapnak ezek által. – Sok plébániára papok viszik ezeket az Istentől kapott ajándékokat. Vannak pl. bencés, ferences, domonkos, jezsuita és még sok-sok más szerzetes atyák, akik plébániát vezetnek. Ugyanígy lelkiségi mozgalmakhoz tartozók is. Pl. http://w3.oli.katolikus.hu/lelkisegi-mozgalmak
Ha csak a mi plébániánkat nézzük: sokáig domonkosok voltak, tíz éve a fokolár lelkiséghez tartozó atya van. Amikor domonkosok voltak, akkor sem kellett mindenkinek domonkosnak lenni, és most sem kell „fokolárosnak” lenni. Személy szerint én bőven meg lennék elégedve, ha mindenki „csak” elkötelezett keresztény lenne! Csodálatos lenne!
Szent Ignác – kit megragadott Krisztus története és a szentek élete – könyörögj érettünk!
Júl. 14. MEGOLDÁS
Az Elhagyott Jézus c. könyvben olvastam (65-66. o.): "Ha Jézus él bennem, és Ő él testvéreimben is, akkor természetes, hogy amikor találkozunk, már egyek vagyunk, már tökéletesek vagyunk az egységben.
Mi tette lehetővé mindezt? Az Elhagyott Jézus iránti szeretet.
Az Elhagyott Jézus a testvérekkel való egység útja azért is, mert segít abban, hogy helyreállítsuk az egységet minden alkalommal, amikor az megszakadt. Megtörténhet ugyanis, hogy már megtapasztaltuk annak az örömnek a teljességét, azt a békét, azt a fényt, azt a tüzet, azt a kedvet a szeretetre, tehát a Léleknek mindazokat a gyümölcseit, amelyket az új parancsolat élése eredményez. Lehetséges, hogy már megismertük, mivel jár Jézus jelenléte két vagy több keresztény között, akik az Ő nevében jöttek össze, megtapasztaltuk, milyen mélységes értelmet ad az Ő jelenléte egész életünknek és létünk legapróbb részleteinek, mennyire megvilágítja a helyzeteket, dolgokat és személyeket. S akkor egyszer csak büszkeségből vagy kevélységből fakadó tett, vagy önzés valamilyen megnyilvánulása következtében hasonló, sőt még rosszabb állapotba süllyedünk vissza, mint amilyenben azelőtt éltünk, mielőtt teljesebben megismertük volna Jézust. Egy melegség és szín nélküli életbe. Lelkünk összezavarodik, minden értelmét veszti, nem látjuk a miértjét az útnak, amelyen elindultunk. Hiányzik a legnagyobb, hiányzik Ő, aki teljessé tette életünket. Ő, aki az öröm teljességét adta nekünk. Olyan ez, mintha egy természetfölötti nap lenyugodna.
Mit tegyünk ilyenkor?
Ebben a pillanatban egyedül annak a sötét elhagyatottságnak az emléke jelenthet számunkra fényt, amelyben az Ő isteni lelke elmerült. Vajon Jézus számára nem veszíthette-e volna értelmét, hogy az egész életét az Atyáért élte, ha áldozatának csúcspontján az Atya elhagyta őt? És mi értelme van akkor halálának? De ő nem kételkedett: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." (Lk 23,46)
Tehát mi is, ha az egység kisebb vagy nagyobb megszakadása felkavarja lelkünket - mivel egy kicsit az ő haldoklása részesének tudjuk magunkat - a szívünk mélyén átöleljük a fájdalmat s aztán, függetlenül attól, hogy mi voltunk-e a hibásak vagy mások, testvérünkhöz sietünk, hogy helyreállítsuk vele a teljes harmóniát. Hiszen az evangélium sem tesz különbséget vétkes és nem vétkes között, amikor azt kívánja, hogy ne vigyük az oltárhoz áldozatunkat, mielőtt ki nem békültünk embertársunkkal. És Jézus visszatér közénk, s Vele az erő és a boldogság.
Az Elhagyott Jézus a kulcsa mindig minden egység helyreállításának."
Júl. 9. RÁDIÓKÖZVETÍTÉS TEMPLOMUNKBÓL
Nagy örömmel és meghitten hallgattam a délelőtti szentmisét a rádióban. Nagyon jó és szép volt a szentmise közvetítése. Gondolatban ott voltam, veletek együtt énekeltem, imádkoztam, biztosan sok-sok hallgatóval együtt.
Károly atya minden szavadat lehetett érteni, megérteni így a tartalmát is befogadhattuk. Mint pl. ..."Hiszem, hogy egyedül Istenben van a gyógyulás....." én is így tapasztaltam! A felolvasók is szépen olvastak, az orgonajáték is csodálatos volt, a hívek éneke is elég szép volt és lelkesnek tűnt. Csak sajnálom, hogy nem voltam ott! Összességében szerintem nagyon jó fényt vetett a templomunkra. J.
Károly atya minden szavadat lehetett érteni, megérteni így a tartalmát is befogadhattuk. Mint pl. ..."Hiszem, hogy egyedül Istenben van a gyógyulás....." én is így tapasztaltam! A felolvasók is szépen olvastak, az orgonajáték is csodálatos volt, a hívek éneke is elég szép volt és lelkesnek tűnt. Csak sajnálom, hogy nem voltam ott! Összességében szerintem nagyon jó fényt vetett a templomunkra. J.
Júl. 7. BALATONI BRINGATÚRA
„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” (Mt 11, 28)
Kedves Mindenki!
Számomra felejthetetlen 3 nap volt. Köszönöm, hogy együtt lehettünk. Sok lelki élménynek és részese voltam.
Minden csodálatos volt!!!! Megtapasztalhattuk Isten gondoskodó szeretetét!
Köszönöm a képeket és a sok segítséget is! Hála a Szervezőknek!!!
--------
Sziasztok!
Mi is nagyon köszönjük ezt a szép három napot! Nagyon sok szép élmény ért minket! Hála a Jóistennek minden ajándékáért! A nehézségek pedig - ha voltak is - mind a javunkra válnak! ;) Köszönjük mindannyiótok szeretetét, figyelmességét! További szép nyarat mindenkinek!
ÚJSÁGUNK NYÁRI SZÁMA
- Atya, gratulálok ezért a gyönyörű tíz évért (és köszönöm a "Havannás" 17 évet :-))!! A Jóisten adjon még hosszú ideig erőt a szolgálathoz!! Szeretettel…
- Fantasztikusan gazdag újságotok, idei tanévetek, és persze az elmúlt 10 év... igazi fölemelő útravaló a nyárra (is)! Külön köszönet a nem rég keresztelt fiatalember írásáért, a keresztény nyaralási útmutatóért, a máriapolis kis összefoglalóért, Chiara gondolataiért az újrakezdésről! Isten éltesse ROKI növekvő népét és pásztorát … Jó megpihenést Nála!
- Nagyon szépen köszönöm az újságotokat, ez a forma tökéletesen megfelel. Ma olvastam az életigét, nagyon aktuális és nagy segítség! … Ajándékba kaptuk most ezt a szeretetteljes biztatást testi-lelki gondjainkhoz. Érted és értük is, a magunk és hazánk, a világ terheiért is kérjük Jézus további pártfogását. A teljes újságot csak holnap tudom végigolvasni. Áldott lelkigyakorlatot, jó pihenést és "felüdítést" kívánunk Neked és Mindannyitoknak. Szeretettel
- Nagyon szépen köszönöm a plébániai újságot, nagy örömet szereztél vele. Itt a nyár, is ilyenkor hajlamosak vagyunk lazítani, köszönöm hogy felhívtad a figyelmemet a rendszeres szentírásolvasásra, hétköznapi szentmisére járásra.
Jún. 28. ÉLETIGE - GYÓGYULÁS
"Nagyot művelt velem Ő, aki hatalmas, Ő, akit Szentnek hívunk."
Múlt héten imameghallgatás ill. csoda történt velem! Hétfőn elkezdett fájni a nyakam, olyannyira, hogy szerda este már forgatni sem tudtam a fejem, se jobbra-balra, se le-föl. Szerda éjszaka szinte semmit nem aludtam, ugyanis akárhogy feküdtem, mindig nagyon fájt a nyakam. Csütörtökön napközben csak siránkoztam, hogy mennyire fáj, már az evés ill. ivás egyszerű mozdulatai is kínszenvedésnek tűntek. A bevett fájdalomcsillapító semmit nem hatott. Közben szüntelenül imádkoztam, kértem Jézustól a gyógyulást "ha lehetséges"... Este 6 körül arra a döntésre jutottam, hogy el kell mennem az ügyeletre, mert ez nem gyerekjáték, lehet, hogy komoly a baj, és ilyen fájdalmakkal a következő éjszakának nem lenne jó nekifutni. Közben eszembe jutott, hogy 3/4 7-kor életige van..., de hát ilyen rossz állapotban nem mehetek - gondoltam magamban, fontosabb, hogy az orvoshoz elmenjek. Aztán láttam az interneten, hogy 0-24 órás ügyelet van a közeli rendelőben, úgyhogy azt éreztem, hogy menjek csak el az életigés összejövetelre, - feltöltekezni Jézussal - és utána is mehetek az ügyeletre, azon a másfél órán már semmi nem múlik. Úton a plébánia felé úgy éreztem, hogy rosszul döntöttem, lehet, hogy jobb lett volna inkább az orvosnál kezdeni. Megérkezve az életigére, mintha kicsit jobban éreztem volna magam, és elújságoltam néhány testvéremnek, hogy nem tudom elfordítani a nyakam... Kb. fél órával a kezdés után azt éreztem, hogy forróság önti el a fejem, nyakam..., majd arra lettem figyelmes, hogy már nem érzem a nyakfájást, és tudom forgatni a fejem... Nem akartam elhinni, gondoltam, hogy biztos csak átmenetileg javult. Aztán hazamentem, de nem fájt, így nem mentem el az orvoshoz, lefeküdtem. Semmi gondot nem okozott a fekvés sem, jót aludtam, teljesen elmúlt a fájdalom is és a nyakam is újra rendesen forgott! És azóta eltelt öt nap, és Istennek hála továbbra is teljesen tünetmentes vagyok! Ezt hálás szeretettel imameghallgatásnak tekintem, és nem győzök hálát adni érte, illetve biztos vagyok benne, hogy az életigés csoportban köztünk jelenlévő Jézus is "odahatott" az érdekemben.
Jún. 25. MISEMONDATÁS
Templomunkban - tisztelet a kivétel - kevesen mondatnak misét szeretteikért (élőkért, holtakért), vagy egyéb szándékokra. Pedig ez a legértékesebb ima! - Ezért is örülök az alábbi levélnek:
"Olyan sok örömet kaptam az ajándék misék kapcsán. Ma arra gondoltam, hogy én is szeretnék ajándékozni egy ilyen csomagot a közösségnek (10 mise a lelkigyakorlatunkért!) és egyúttal elküldöm az egyik tapasztalatomat.
Első pénteken történt. Kértem egy misét az apukámért, a születésnapja alkalmából. 6-án volt a napja és az előestéjén volt érte a mise. Elhívtam anyukámat és igent mondott. Nagyon boldog voltam, hogy eljött, mert szeretek vele együtt lenni a misén, de sajnos csak ritkán van ilyen.
Másnap - apukám szülinapján felhívta anyu a nagymamát, aki nem tudta felvenni a telefont. Hosszas csöngetés után apukám vette fel a mobilt és - ha jól tudom - 30 év után először - most beszéltek újra egymással. Anyukám felköszöntötte őt a szülinapja alkalmából. Utána felhívott engem is és elújságolta a történteket."
PÉNTEKI SZENTSÉGIMÁDÁS
Nagyon különleges volt a mostani szentségimádás.
Az Eukarisztikus Kongresszus előkészítéséről olvastam egy összefoglalót, szerettem volna odafigyelni, de kintről elég hangosan behallatszott valamilyen dübörgős zene. Ha nem a templomban vagyok, az ilyen zenék szoktak zavarni. Végül letettem amit olvastam, és próbáltam odafigyelni Jézusra. Érdekes volt most azt megélni, hogy Jézus jelenlétében még ez a zene is szeretetté tud alakulni. Nagy nyugalmat éreztem, és jó volt ebben a békében töltekezni.
Mindig hamar elmegy az idő, fél 8-kor még az volt bennem, bárcsak lehetne még maradni...
A néni aki mellettem ült, szintén nem akart még felállni. Rám nézett és azt mondta: én olyan boldog vagyok most, olyan jó itt lenni, nem akarok még elmenni. - Megbeszéltük, hogy maradunk még pár percet, amíg csak lehet. Megvárjuk, amíg zárják az ajtót. Amikor már menni kellett, megszámoltuk a rózsafüzéren még 8 Üdvözlégy maradt. Úgy éreztem, ez egy meghívás nekem, hogy folytassam.
Még a lányokkal hosszan beszélgettünk, de hazafelé eszembe jutott a 8 Üdvözlégy. Jó volt vele együtt imádkozni...
Jún. 23. TÖPRENGÉS
- Örültem, hogy Jézus Szíve ünnepén (jóllehet hétköznapra esett), sokan eljöttek az esti szentmisére. Sok plébános örülne, ha a vasárnapi miséjén ennyien lennének! – Ugyanakkor elgondolkodtam, vajon a többi keresztény testvérem hol van?!
- Örültem (és mások is), hogy Úrnapján ismét körbe vihettük Jézust lakótelepünkön! Óriási jelentősége van! – Ugyanakkor a szentmisén és a körmeneten is nagyon kevesen voltunk (Pedig azért van vasárnapra téve az ünnep, hogy mindenki jelen lehessen közösségében)! Bizonyára minden hiányzó fekvőbeteg volt, vagy halaszthatatlan (előre nem látott) külföldi útja volt. Vagy? Nem értjük még a lényeget?
- Örültem, hogy többen köszöntöttek, vagy eljöttek a szentmisére, pappá szentelésem évfordulóján (előre meg volt hirdetve!), imádkoztak értem. – Ugyanakkor elgondolkodtam, hogy a hiányzóknak ennyire közömbös a plébánosuk (a papság) léte? Vagy? Nem értjük még a lényeget?
- Most ünnepeltük az Oltáriszentséget, Jézus Szívét… - Többektől hallottam már, hogy nem tudnak mit kezdeni a szentségimádással, a Jézus Szíve litániával… - Hát, itt komoly bajok vannak! Mert ez azt jelenti, hogy nem tudnak mit kezdeni Jézussal, Jézus személyével, ill. nem sokat jelent számukra Jézus! Érdemes lenne továbbképzésre járni…mindezt átgondolni…
- Szívesen segítek mindezekben!
Jún. 18. ÚRNAPJA
Subject: Válasz a plébánosi gondolatokra
Én is örülök, hogy Jézust így is körbekísérhettem, s a jelenlétemmel, a szívemben körbevihettem, nem is egyedül.
A Te Deum vasárnapján, hallgatva néhányunk beszélgetését, hogy melyik oltár melyik csoporté lesz, kiszakadt belőlem a vágy, hogy az egyik a katekumeneké legyen, s így lett, megnyertük magunknak. Bágya Andi mondta is, hogy milyen jó, hogy "harc" van az oltárokért, s nem hárító "Jaj, ne! Miért pont én?". Az idézet nem pontos, csak a lényeg.
Annyira, de annyira boldog voltam! Mintha csak Jézus kért volna meg, hogy mi, katekumenek is vigyük ki a templomból az emberek közé! Legyünk tanúságtevői az Ő csodatételének, hogy kortól és helytől függetlenül is, bármikor és bárkit megszólíthat az Úr! Katekumenátusunk is bizonysága az Ő létének. Istenem, köszönjük hatalmas ajándékodat, hogy bizonyíték lehetünk!
Egy oltár, amit mi, katekumenek állíthattunk fel! Egy oltár, amivel mi, hittanulók dicsőíthettük és hirdethettük Jézus Szent Jelenlétét! Milyen gyönyörűséges ajándék ez! Jézus megkért minket, ahogy Ő hordoz és megvall minket, mi is úgy hordozzuk és valljuk meg Őt az emberek előtt. Hívott minket, mi is hívjunk másokat.
Fényünk Ő, hát világítsunk mi is! Ezért is volt különösen szép, hogy Bori lányommal mi vihettük a kereszt melletti két gyertyát, a körmenet élén. Hírvivők voltunk mindahányan. Jézus számíthatott ránk, ahogy mi is Őrá. - Mariann -
Máj. 24. KERESZTÉNYEK - VÉRADÁS
- Sziasztok! Mást terveztem ma délutánra, de Jézus most másra hív... Indulok vért adni! Hajrá Évi!
- Én 2 alvó gyerekkel vagyok itthon… pedig már indulnék. Látom este 7ig lehet menni az Orsz.Vérellátó Kpba… ha du 4ig nincs meg a kellő számú ember, akkor odamegyek
- Sziasztok! Fantasztikus ez az összefogás, amit Roki népe ma nyújt!
Amíg adtam a vért, arra gondoltam, hogy ha tényleg egy test vagyunk, akkor a legtermészetesebb, hogy mondjuk az én vérem Éviben fog csörgedezni! Mikor kiléptem a véradó előterébe, már két rokis töltötte éppen az adatlapot, aztán Máté is hívott a vércsoport miatt, akkor épp hárman voltak ott egyszerre!
Nem baj, ha több a vér, sok embernek jót teszünk ezzel! Hajrá ROKI!
- …. és még nem tudni, hányan!
- Kedves Károly Atya! Nagyon köszönöm Neked és mindazoknak, akik megmozdultak Édesanyám érdekében, hogy vért adjanak! Azóta érkezett egy hír a Baleseti Intézetből, hogy most már van elegendő vér Édesanya csütörtökre tervezett műtétjéhez. Sajnos a magyar vérellátó állandó gondokkal küzd - sürgős műtétekre van elegendő vér, de tervezett és halasztható műtétekre nincs mindig. Édesanyám műtétje sürgős, mert hétfőn combnyak-törést szenvedett. A műtétjét csütörtökre tűzték ki. Szeretném megköszönni a magam és az egész család nevében, hogy olyan sokan gondoltok rá és imádkoztok Édesanyámért!
Szeretettel üdvözöl: Évi, Pisti, Zsófi, Zsuzsi, Zalán, Zoltán
Máj. 20. SZENTÁLDOZÁS
Ma egy gyönyörü napunk volt, a barátnőkkel kirándultunk a Börzsönyben. Hazafelé akartunk menni misére, de elment az idő, csak a Miatyánkra értünk a templomba. Ment a vonat pár perc múlva, közben elkezdődött a szentáldozás. Eszembe jutott amiről a hittanon beszéltünk, és örültem, hogy pont odaértünk. A lányok indultak a vonathoz, mondtam, hogy én maradni szeretnék. Nem értették, de mit akarsz? Már csak a szentáldozás van... Ezért nem érdemes egy órát várni... Elindultak. .. A vonat pár percet késett, és még én is elértem. Nekem ez a váratlan találkozás volt a legszebb a napomban. - Olyan sokat kapok a hittanokon, nagyon örülök, hogy a katekumenekkel járhatok. - J. -
Máj. 17. GUBANCOLÓ
Nagyon jó volt a mai előadás! Sok helyzetet magunkra lehetett venni, felismerni életünkben, és talán kaptunk egy jó kis lendületet, hogy változtassunk, amin kell. Nekem az tetszett, hogy tényleg minden helyzetre, minden problémára van megoldás, illetve mindennek megérthető az oka. Köszönjük a szervezést Balázsnak! - Viki-Ákos
------
Hú, ez szuper este volt, én is köszönöm!
Sok mindent megértettem, és van min tovább gondolkodni - és cselekedni :))
Köszönjük a szervezést és a gyerekvigyázóknak a hősies helytállást!!! - F. Kriszti
-------
Csatlakozom az előttem szólókhoz! Örültem, hogy létre jött a gubancoló est. Szakember, szakszavakkal/fogalmakkal, mégis érthetően, néven nevezve tette sokak számára érthetővé a problémákat, megoldási módszereket, stb. – Az est vége felé elhangzott egy kérdés: „Hol van ebben az Isten?”
A nyelvemen volt, de nem mondtam ki a választ. Meghallgattam az előadót. Jó dolgokat mondott. Igen, „Isten mindenben benne… el kell fogadni (a mikulást is), engedni kell, ne a dackorszakod éld, stb.” – És itt lehet folytatni (II. felvonás), amit a Károly atya szokott mondani: „a szentírásban minden benne van”, szó szerint! Erről szólnak a prédikációim, és akik járnak az életige összejövetelekre, ott mindig ez a téma (hogy lehet Isten igéjét, az evangéliumot bevinni az életünkbe, életre váltani, megvalósítani a hétköznapokban, a konkrét élethelyzetekben… és ezeket a tapasztalatokat szoktuk megosztani egymással is.).
Ja, és mi volt a nyelvemen, „hol van ebben az Isten?” - A SZERETETBEN! Mindig a szeretetet kell választanom, vagyis Istent. Mert Isten a Szeretet! Itt és most mi a szeretet? Mi Isten akarata, mit tenne most Jézus az én helyemben, stb…
Köszönet az estéért, szép, gyümölcsöző folytatást kívánok mindenkinek! – És lehet folytatni élő szóban, vagy jobb esetben a fihá listán gondolataitok megosztását. - K.a.
--------
Sziasztok! Nekünk is szuper volt odafent a gyerekekkel! Bevallom, hogy eléggé tartottam ettől az esti időponttól, de végül nagyon is jól éreztük magunkat! :) Ez persze mind a gyerekek érdeme! Így utólag visszagondolva a helyzetekre, rengeteg lehetőség lett volna a hisztire, a veszekedésre, sírásra, de ők nem ezeket választották, hanem a másik előreengedését, a megértést, sőt: a megbocsátást. Szóval jó gyerekeket neveltetek! :)
Csak néhány dolog, amiről beszélgettünk, hogy ti is tudjátok (teljesen spontán jöttek elő a témák, általában a gyerekek hozták fel):
- őrangyalok, védőszentek (kinek ki a védőszentje)--> meglepően sokan tudták és nem csak a nagyok közül :)
- májusról is beszélgettünk, hogy ez Mária hónapja
- lerajzolták a családi gubancbogozást is, csak sajnos ottmaradtak a rajzok
- étkezés előtt ők vetették fel, hogy imádkozzunk, ők is vezették az imát, mindenki elmondhatta, hogy náluk mi az imaszöveg
- egymásnak felolvastak mesét a nagyobbak
- beszélgettünk arról, hogy mi a közösség, énekeltünk
Egyszóval: jó kis közösség formálódott belőlük! Szívesen vállalom máskor is a gyerekvigyázást! - Üdv: Hajni :)
Máj. 10. MESETERÁPIA
Csodaváró izgalommal gyűltünk össze fiatal és nagymama korú anyák kedd este Hajni meseterápiás összejövetelére. A kezdeti zavar azonban az ügyes rávezetés után oldódott és egy fantáziát megmozgató játék közepén találtuk magunkat.
Gyakorló anyák tudják, hogy a gyerekeknek kell a mese, megnyugszanak, megnyílnak és sok mindent jobban megértenek, mint amikor az ember csak szárazon nevel. Velünk is ez történt. A meghallgatott népmese nyomán remek beszélgetés alakult ki. Együtt nevettünk és sírtunk, rácsodálkoztunk egymás lelki szépségeire és nehézségeire.
A meseterápia napjainkban divatossá vált. Az emberek érzik, hogy nagy kincsek birtokában vannak, és keresik önmagukat. A tegnap esti alkalomban az volt a szép, hogy mindnyájan kimondtuk, mindennek a mélyén Isten van Ő a megoldás, Vele lehet csak élni.
Ehhez segített hozzá Hajni kedves kezdeményezése, a spontán kialakult kis közösség és az a szeretet, amivel mi egymás felé fordultunk itt a Plébánián megalapozott készségeinkkel. - Zs.M
Máj. 3.
Sziasztok!
...Már többször beszéltem arról, hogy nem tudok kötött imákat mondani, nem szeretem a számomra idegen, hagyományos szertartásokat. Most pedig sikerült mindkettő...
• Nagyon régen voltam keresztúton, nem éreztem késztetést rá. Gyónási elégtételként azt kaptam, hogy imádkozzam el a keresztutat. Hazamentem, és a honlapon kerestem egyet. De hiányérzetem maradt. Pénteken összeszedtem magam, és eljöttem a templomba. Aztán minden pénteken......, mert közösen más élmény volt, sőt még önként állomást is vállaltam. Nagy ajándék volt.
• A betegek szentségét kaptam Jézustól születésnapi ajándéknak. Szinte percre pontosan érkezett, mert 52 évvel ezelőtt délelőtt fél 11 után jöttem meglepetésként. Nem igazán tudtam, hogyan készüljek. Természetesen meghallgattam a honlapon lévő házi feladatot. De úgy éreztem, hogy ez kevés. Április 6-án jött egy email, … Pió atya kilencedét ajánlja. Máskor lazán átugrottam, de most az egész honlapot áttanulmányoztam. Miután egyszer elmondtam (elolvastam) az imát, úgy gondoltam, egy próbát megér. Kitűztem a telefonom kezdő képernyőjére, hogy szem előtt legyen. Előírás szerint teljesítettem minden nap. A végére azonban már nem csak olvastam, hanem imádkoztam. Én korábban ilyet sohasem éreztem.
Még mindig úgy gondolom, hogy amatőr vagyok köztetek, mert az én hit/imaéletem messze van a Ti profizmusotoktól, de már talán valami elkezdődött. Remélem a lelkesedésem kitart egy darabig, talán a rózsafüzér ima is egyszer az "enyém" lesz....
Fizikailag szinte minden nap gyengébb vagyok, de közben nagy béke, nyugalom van a lelkemben. Sokszor jut eszembe az Elhagyott Jézus, erőt ad, sokat segít, hisz: "Én veletek vagyok minden nap, a világ végéig." – A. –
---------------
Nekem most a litánia nagy élmény - már kétszer voltam :) - és jó volt teljesen átadni magam, összes gyengeségeimet, bűneimet, hibáimat az irgalmas Istennek (Kegyelmezz nekem!), és kérni a bűnt nem ismerő Mária oltalmát, közbenjárását (Könyörögj értem!) – V -
Máj. 2. GYAKORLATI KERESZTÉNYSÉG
Hála Istennek sokan olvassák a Bibliát, napi evangéliumot. Vallásos témájú írásokat, könyveket is. Sokan járnak a különböző hittanos összejövetelekre és hallgatják a prédikációkat. Többeknek van teológiai, illetve hitoktatói végzettségük. Vannak, akik plébánián kívüli előadásokra, imaalkalmakra járnak, képzésekre… Ezek mind fontos, dicséretes dolgok és örömmel töltenek el.
Viszont tudjuk az evangéliumokból, Jézustól, hogy mit is jelent igazán kereszténynek, krisztus-követőnek lenni. A tettek, az életünk…
Nagy öröm tudni, hogy: „Én veletek vagyok minden nap, a világ végéig.” (Mt 28,20). Máté számára Jézus a „velünk az Isten”.
Jézus, mielőtt visszatér az Atyához, összegyűjti tanítványait, akiknek közelebbről is feltárta küldetését, és rájuk bízta, hogy vigyék tovább művét. – Többek között minket is ezért gyűjt össze!
Merész vállalkozás ez, de Jézus biztatja az apostolokat: nem fordul el tőlük, sőt megígéri, hogy velük marad minden nap, támogatja, elkíséri és bátorítja őket „a világ végezetéig”.
Segítségével tanúságot tesznek majd a vele való találkozásról, igéjéről, befogadó és irgalmas szeretetéről mindenki iránt, hogy sokan találkozhassanak vele, és együtt alkossák Isten új népét a szeretet parancsa alapján. – A mi küldetésünk is!
Mondhatjuk, Isten örömére van, hogy velem, veled, velünk lehet minden nap a világ végezetéig, saját személyes életünk és az egész emberiség történelmének végéig. Vajon ez valóban így van? Valóban találkozhatunk vele?
Igen, Ő ott van minden sarkon, mellettünk jár. Elrejtőzik a szegényekben, a lenézettekben, a kicsikben, a betegekben, a tanácstalanokban és azokban, akik nem élhetnek szabadon. Ott van abban, aki csúnya, és aki kitaszított… Azt mondta: »… éhes voltam, és ennem adtatok…« Tanuljuk meg fölfedezni őt ott, ahol van!
Jelen van igéjében, amelyet ha gyakorlatra váltunk, megújítja a létünket, jelen van a föld minden pontján az Eukarisztiában, és működik a lelkipásztorokon keresztül is, akik a népet szolgálják. Jelen van, amikor egyetértésre tudunk jutni egymás között, így hatékonyabb az imádságunk, amellyel az Atyához fordulunk, és fényt kapunk mindennapi döntéseinkhez.
„Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig”: mekkora reményt kelt ez az ígéret! Arra bátorít, hogy keressük meg őt utunkon. Tárjuk ki a szívünket és a karunkat, legyünk készen a befogadásra és az osztozásra egyénileg, és együtt is, mint családi vagy egyházi közösség, munkahelyi vagy baráti társaság, civil- vagy vallási szervezet. Így Jézussal találkozhatunk, öröm és fény tölt el, amely az Ő jelenlétét jelzi.
Minden reggel lehetne „szivem első gondolata”: Szeretném ma fölfedezni, hol akar találkozni velem!? És a találkozások sok-sok örömet hoznak életünkbe!
Ápr. 30.
Nagyon köszönöm a mai prédikációt, nagyon sokat adott, rájöttem, hogy mennyivel inkább az Igére alapozva kellene élnem az életem, és mennyivel inkább lángolnia kellene a szívemnek, ami legfőképp abban mutatkozna meg, hogy egyre jobban eltölt Isten irgalmas szeretete mások iránt. - y -
- Én pedig köszönöm a visszajelzéseket! Prédikációra, hittanra is... a napokban pedig többen plébániánk homlokzatát dicsérik és köszönik - "milyen szép!" - most, hogy már kezd körvonalazódni a szín is... És köszönet az adományokért is (mert többeknek eszébe jut, hogy ezt nem ingyen csinálják), hiszen mindnyájunk otthona, hála Istennek, sokan használják! - pl -
Ápr. 28. VELETEK VAGYOK
Tegnap az életigén két mondat fogott meg.
Tanuljunk meg találkozni Jézussal ott, ahol Ő van.
A másik, hogy reggel indulhatok ezzel az elhatározással, hogy Jézussal szeretnék lenni a fájdalomban is.
Ma így kezdtem a napot. Elhatároztam, hogy nem bántok vissza, ha sértegetnek, piszkálódnak. Próbálom felismerni Jézust mindenben, ami fájdalom. A bizonytalanságban, a félelemben, a sikertelenségben, és abban, ami adódik. Eddig ez nagyon érthetetlen volt és most se értem igazán, de nagyon szeretném megtanulni. - Most reggel megismerkedtem egy kollégával a telephelyen, aki eddig ellenszenvesnek tűnt, de kiderült róla, hogy milyen segítőkész. - J -
---------
Köszönöm a tegnap estét, számomra nagyon mély volt. Szeretném a tegnapi elmélkedést tovább adni, a mi életige körünkben is.
Esetleg, ha átküldené azt nagyon megköszönném. - J -
Ápr. 26. PÁLYÁZAT
Eucharisztikus Kongresszus
Ápr. 25. BETEGEK KENETE
Gondolkodtam, hogy felvegyem-e a betegek szentségét vagy ne, hiszen alapbetegségeim ellenére alapjában véve jól vagyok... Szerencse, hogy igennel döntöttem, mert Nagycsütörtökön kezdődött egy rosszullét, kellemetlen tünetekkel, amely a Szent Három nap és az elkövetkező időszak meghatározója lett számomra. Viszont megértettem, hogy ez az ami sokkal közelebb vitt a húsvéti titokhoz, mert újra és újra kimondhattam, hogy Veled Jézus. Irgalmasság vasárnapján a betegek szentsége kapcsán érkezett el számomra a feltámadás, mert elmúlt a rosszullét... Számomra az volt egy nagyon meghatározó pillanat, amikor Jézus olajjal megkente a kezeimet és egy pillanatra meg is fogta, akkor éreztem meg erőt és biztonságot adó "ölelését".... - Vera -
Ápr. 22. PREGITZER FRUZSINA
Ápr. 22. VÉRTES-TÚRA
Ma is csodálatos napunk volt, Istennek legyen hála !
Köszönet Mindenkiért és mindenért ! Először az időjárásért, ami nem volt sem hideg, sem meleg - pont ideális - és főleg nem esett!
Majd Gyurinak az ötletért, hogy ma hazánk ezen a táján túrázzunk, nem kevésbé Magdikának, hogy meglepő létszámú csapatnak ebédet készítettél…
Az ismeretlen táj gyönyörű volt. Harsány zöld volt minden a virágok, a fák, bokrok. Láttunk hóvirágot (áprilisban), találtunk el nem olvadt havat. 'Salamon pecsétje' növényt, amit nem tudnánk, ha Gyuri nem mutattad volna meg, rózsaszín virágszőnyeget az utcán a vonathoz igyekezve.
No és a túra. Biztosan megjártuk a jelzett km-eket, de nem volt megerőltető .
Szép a romtemplom, benépesítettük. Jó volt együtt olvasni a havi Életigét, imádkozni az Elek családért…
A ráadás számomra az ÖKOFALU (Agostyán), amit eddig csak hallottam. Nagyon tetszett: az élhető házak, az állatok, a bemutatható 'ISKOLA', a BIO lepény és a forró gyógytea, Jézus kenyere s a szabad tűz, ami fényt és meleget adott a finom borhoz, amivel a vendéglátók vártak minket...
A kevés pénzből épülő templom, - az ottani emberek hite, hogy ha lassan is - de elkészül és működni fog.
Lehetne folytatni - de ez is - ami eszembe jutott, gazdag volt a mai túrában. – B.É.
-------------
Köszönöm szépen a csodás napot és a beszélgetéseket! A Vendéglatóink kedvességét és h meghivtak minket az otthonukba.
Sokat megtudtam ma szent Margitról. Köszönöm a sok történetet róla. Nagyon szép volt haza felé az uton a sok viragszirom.????
Nekem a legszebb az volt, amikor ebéd után az erdei templom romban voltunk.És hogy nem esett az eső - reméltem - ez is ajándék volt. - J.
Ápr. 10. MSZJ
Kedves Testvéreim!
Károly atya áldását adta rá, hogy 9-12-ig Nagypenteken a plébánián dolgozzunk. Én örülök, hogy van pár szabad órám, nem kell munkába menni, és végre hasznos lehetek. Szívesen adok az időmből Jézusnak.
Aki teheti, csatlakozzon. Ha más is hoz gyereket, akkor én is szívesen hozok.
Szép estét mindenkinek! - Szabi
-- Én pedig (nagypéntek este) köszönöm, hogy a MSZJ lelkes - munkás - csapata (és asszonyok Jézus körül) ma is sokat tettek plébániai közösségünkért! - Károly atya
Márc.17.
"Amikor egy városban éjjel-nappal imádják Istent, az a város megváltozik."
Erről ez jut eszembe: Jézus egy emberen keresztül is képes megváltoztatni a körülötte lévő embereket.
Egy szerény történet: A munkahelyemen mindenki tudja, hogy keresztelkedni készülök, mert sokat mesélek róla. Az elmúlt hónapokban, ha valaki káromkodott, bocsánatot kért tőlem.
Március 15-én én is ott voltam Jézusnál:
"Tudod Uram, szégyenlem, de majdnem nem jöttem, pedig most nem esik az eső, mint egy évvel ezelőtt. Csönd van idebent a templomban és béke. Alig vagyunk, csak négyen ülünk a padokban, így olyan, mintha szinte csak ketten lennénk. / Van egy vágyam, hogy egyszer legalább egy órán keresztül egyedül lehessek a templomban Jézussal./ Otthon maradni üres lett volna, itt lenni töltekezés. Szavak nélküli ima, csak vagyok Benned. Nincs igazodás, elkezdés és befejezés, csak együttlét.
Reggel azt az indítást kaptam, hogy írjam meg a katekumenek keresztútját. Az első állomást már sikerült. Most itt ülök, majdnem a katekumenek padjában, kettővel mögötte, de pont a katekumenátus céljával, a keresztelő medencével szemben. Itt fognak megkeresztelni. Fölé hajlok majd. Isten létébe hajlik az én aprócska, pici életem. Belehajlik, elválaszthatatlanul összefonódik.
A 2017-es húsvéti gyertya lángja értem is lobog majd, fénye az én fényem is lesz, meg a lányaimé is."
- Ajándékaim még erről a napról: Móni és Attila olyan szépen énekeltek, zenéltek, hogy egészen ellágyultam és pityergőre fogtam. A rózsafüzér imádság alatt én is felolvashattam egy fél tizedet, a többiek nagy-nagy segítségével. Olyan vidám voltam! Milyen újfajta örömeim vannak az elmúlt egy évben! - Mariann
Márc. 9.
"Van Mózesük és vannak prófétáik..."
A szombati lelkinapon számomra megfogalmazódott, hogy mennyi mulasztásom van, hányszor nem a jót választottam és milyen sokszor visszaéltem Isten megbocsátó irgalmával. Délután pedig megnéztük azt a megrendítő filmet a trappista szerzetesek életéről, hitéről és közösen vállalt vértanúságukról. Ez a film is a hűségre figyelmeztetett, a szerzetesek nem menekültek el a közelgő halál elöl, hanem maradtak, bevárták. Tudták, hogy nem hagyhatják cserben a gondjaikra bízott embereket, a falu népét, barátaikat.
Elhatároztam, hogy most a nagyböjtben tudatosabban keresem mindenben Isten akaratát és próbálom Jézus barátságát mindig észrevenni.
------------
A plébánosi gondolatokban olvastam, hogy "szívesen fogadjuk a megosztásokat", élmény beszámolóinkat a lelkinapról. Először arra gondoltam, miért is írnék, hisz csak Károly atya szavait tudnám visszaadni, annak meg mi értelme, de mégis írnom kell, mert meg kell osztanom, hogy milyen jól éreztem magam. Mintha képtelen lennék elszakadni ezektől a programoktól, Jézustól? Kell-e egyáltalán elszakadni? Kell-e egyáltalán a vonzásnak ellenállni? Így is még ellenállok, van bennem egy adag védekezés. Vajon milyen lesz, ha átszakad a gát? Milyen lesz, ha nem részleges Jézus követő leszek, hanem teljes? Lesz-e egyáltalán ilyen? Kérdő mondataimat átalakíthatom kijelentővé, elvégre szabad akaratot kaptam és én azt akarom, szeretném, hogy gátszakadás legyen.
Mivel is kezdhetném, mint egy kis verssel.
Lelkinap
Lelkem éled,
hogy újra éljen.
Táplálékra lelt
e napon,
sötétben is legyen napom.
Olyan volt ez a lelkinap, mint egy dúsan terített asztal. Igazi böjti eledel. Károly atya Ferenc pápa nagyböjti üzenetét olvasta fel, sűrűn megállva, figyelmünket ráirányítva, kérdéseivel kiemelve a lényeget.
A nagyböjt ajándék, aminek segítségével igazán felkészülhetünk arra, hogy méltók lehessünk a Megváltó Szeretettel való találkozásra. Olyan sok minden ajándék lehet, ha kitárom a szívemet. Csak győzzek választani a dúsan terített asztalról. Ez az első lépés, vegyem észre azt az asztalt és válasszak is róla. Forduljak felé az akaratommal és ne menjek el csakúgy mellette, éljek a lehetőségekkel.
A böjt igazi megélése, az ajándékcsomagok kibontogatása. Ajándékom lehet mindaz, amiben, amivel rátalálok az élő Jézusra, ami megtérésre indít, arra, hogy változzak, változni akarjak, jobb akarjak lenni, egyre jobb és tisztább, Istennek tetszőbb.
Ajándékom a cselekvésre késztető Ige, mely útra indít, s Istennek adja két kezem, lábam, hogy vele együtt cselekedjek.
Ajándékom a másik ember, a felebarátom, akiben Jézus jön hozzám, hogy konkrét tettekkel szeretni tudjam, pl. enni, inni adni neki, vizelettel teli vödröt üríteni, bevásárolni, szemetet levinni és beszélgetni vele.
Ajándékom az imádság, hogy Jézus barátja lehetek, megszólíthatom és beszélgethetek vele. Kitárhatom neki a szívemet őszintén, képmutatás nélkül.
Ajándékom lehet a lemondás, mellyel kiüríthetem magam, egyre nagyobb teret engedve Istennek, hogy egyre jobban bennem is és általam is élni és működni tudjon, hogy én is adhassak.
Ajándékom lehet gazdagnak hitt világi létemet szétszórni, a felületes dolgoktól megszabadulni, hogy Isten szegénykéje lehessek, aki szomjazik az élő Jézussal való együttlétre.
Ajándékom lehet a lelkiismeret vizsgálat, hogy apránként, sokszor fájdalmasan, egyre több rossztól szabaduljak meg.
Károly atya szavait hallgatva sírtam, mert éreztem, hogy Jézus hányféleképpen akar segíteni, hányféleképpen bontogatja "kőszívemet", hogy a felszín alatt rátaláljak az élő, hús-vér Istenre. Megdöbbentett, hogy a kegyelem a legapróbb, legegyszerűbb, legkisebb megnyilvánulásaiban jön felém, a hétköznapi csodában, az odafigyelésben, az odaadásban, a hamuval homlokomra rajzolt keresztben, hogy Isten nélkül semmi vagyok.
Miért olyan jó itt lenni? Miért olyan jó Jézussal lenni?
Márc. 7. Katekumen hittan után
Számunkra az vált világossá a tegnapi órán, hogy a böjt idején bármi lehet lemondásunk tárgya, ami fontos számunkra, a böjti felajánlással nem csak a testünk hanem a lelkünk is megújulhat.
Még néhány gondolat a szentgyónáshoz, könnyen elfelejtjük, hogy Isten szeret minket , irgalmas, és könnyen eltávolodunk tőle, félünk meggyónni vétkeinket, pedig Isten mindenkinek megbocsát, aki őszintén megbánja bűneit és bocsánatot kér tőle.
-----------
Szerintem nagyon jó volt a tegnapi hittan. Nekem segített abban, hogy jobban átgondoljam a böjtöt. Hogy mikről mondjak le, vagy "vegyem" fel őket. Meg szerintem nagyon elgondolkodtató volt az is, hogy ha Isten megbocsát, akkor kötelességünk magunknak is megbocsátani. És, hogy mekkora nagy lehetőség, hogy a keresztelkedésünk által minden bűnünk el lesz mosva.
Tegnap azt éreztem, hogy nagyon hálás vagyok mindenért. Hogy túl sok jót is kapok, annak ellenére, hogy hányszor nem Istent választottam.
------------
Két dolog, amit haza hoztam:
Hittan után vettem egy Újszövetséget zsoltárokkal. Elhatároztam, hogy a a szent 40 napban minden nap olvasok belőle, már el is kezdtem.
Anyukámat felhívtam még hazafelé menet, és meséltem róla, milyen volt a hittanon, meg elmondtam neki az elhatározásomat és a zebrás történetet. Nagyon örült, hogy beszéltünk és mondta, hogy rég voltam ilyen aranyos.
---------
Eucharisztia: Milyen gyönyörűséges dolog tudni, hogy Jézus annyira szeret, hogy önmagába akar emelni. Felkínálja a lehetőséget, hogy egy lehessek vele. Ha magamba fogadom, belülről átalakít, teste a testem lesz, lelke a lelkem. Jó volt, hogy elmondtad, milyen lelkülettel járuljunk az áldozáshoz. Jézus önmagát adja, én is tegyek le valamit a lábai elé. Milyen érdekes, hogy Jézus teljes egészében önmagát tudja ajándékozni, mi meg csak apránként, kicsiket, részleteket.
Pénteken a keresztúton, mikor én is kimehettem és ott térdelhettem egészen közel Jézushoz, annyira szép volt! Ereje volt! Milyen lesz majd az, mikor Jézus még közelebb lesz hozzám, mikor magába vesz engem? Nem én Őt, hanem Ő engem. Milyen lesz Istenben lenni? Jobb akarok majd lenni?
Gyónás: Munkahelyemen sokszor beszélek a hibáimról, ezzel eleinte igen megleptem a munkatársaimat, majd azt mondták rólam, hogy Mariann, te milyen tiszta vagy! És valóban, ilyenkor a sok bűnöm ellenére valahogy sokkal tisztábbnak és könnyebbnek éreztem magam. Mikor fényre teszem a rosszaimat és nem titkolom, a lelkiismeretem vidám lesz bennem és szabad. Ha ez ennyire jó, milyen jó lehet Jézusnak egy szentség keretében ugyanezt tenni! Talán ebben a szentségben lehet leginkább Jézussal találkozni.
Böjt: Az akaratomat erősíti. Ne csak érezzek és kellemes legyen, meg csodálatos Istent szeretni, hanem tudatosan is akarjam Őt. Tanuljam a követését. Ahogy Jézus lemondott isteni voltáról, mikor ember lett, úgy mondjak le én is egyre több emberi voltomról, hogy egyre több lehessen bennem az isteni. Imában hívjam Jézust, hogy tudja, akarom, szeretném, mögötte akarok haladni a keresztúton, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel.
Még egy gondolat: Az újságunkban olvastam, hogy szabaduljunk meg az önsajnálat pszichológiai eszközeitől, úgymint sértettség, megbántottság. Ó, gondoltam, ezt pont nekem küldték. Sok mindent magamra veszek és azonnal meg is bántódom. Ez az egyik böjti elhatározásom, hogy megszabadulok ettől. Ehhez képest már másnap megsértődtem valamiért, vélt bántásért. Azonnal elbuktam és csak hevertem, hevertem, de felálltam és újra megpróbálom. Vajon hányszor negyven napra lesz szükségem és mennyi imára, hogy végig tudjak menni ezen a keresztúton?
Márc. 6.
Egy örömömet szeretném veletek megosztani. Ma reggel elindult Nagymaroson a folyamatos szentségimádás. Hétfőtől, péntekig 6 - 22 óráig tart minden nap. 70 nagylelkű ember kellett hozzá, aki a hetéből egy órát oda ad Jézusnak. A Lelkipásztori Napokon Fábry Kornél bátorított bennünket, h ennek szervezésével is kapcsolódjunk be a 2020 -as Eukarisztikus Kongresszus előkészületeibe. Először kicsit bizalmatlan voltam, h. sikerül-e, hisz az eddigi csütörtöki szentségimádási napra is nehéz volt összeszedni embereket. Isten csodájának tartom, h. sikerült, h. s hogy mostantól egész nap nyitva a templom és valaki imádkozik értünk.
----------------------
LELKINAPUNK
- Nagyon intenzív volt a lelkinap. Két dolog szólt most különösen is hozzám.
Az egyik, hogy a szent időben nem a lemondásokon van a hangsúly, hanem, hogy mit teszek...
Igyekszem minden nap törekedni arra, hogy a lehető legnagyobb szeretettel tegyem a dolgaim még az apró, általános dolgokat is.
Pl. Megyek Emiért, kiszolgálom apósomat, megyek hittant tartani, ebédet főzők, teregetek, mosok stb. : milyen jó, hogy vannak lehetőségeim, hogy szeressek...
Másik, hogy Jézussal a "jó baráttal együtt lenni". Azóta a misén és a szentségimádáson is erre a "barátságra" próbálok jobban figyelni, de a nap folyamán is délben mindig megállok egy kicsit és csak úgy "vagyok". Jézus számára. Leírhatatlan ebbe a találkozásba elmerülni. Utána teljesen megújulva felfrissülve folytatom napomat.
Tegnap számomra nagyon szép volt a rózsafüzér. Beültem régen is amikor sekrestyés voltam, de most azért volt szép, mert lehetett érezni, hogy akik eljöttek egy szívvel - egy lélekkel voltak jelen. Mária, Jézus bizonyára nagyon örült ennek az egységnek!
Emi miatt kicsit aggódtam, hogy nehogy sok legyen neki, mert Karcsiról, Zsombiról tudtam, hogy ők bírják ... Beígértem nekik, hogy a következő órán csak játszunk. (hittanos játékokat) :)) - Vera
- Még frissiben: köszönet a mai napért, a tanításaidért, a tapasztalatokért… Add Urunk, hogy ne legyünk, ne maradjunk a megújulásban langyos keresztények! Add, hogy ajándék lehessek a környezetem számára!...
- Szombati lelkinapunkat Ferenc pápa nagyböjti üzenetének boncolgatásával kezdtük. Fel lett véve... aki kéri, szívesen elküldöm meghallgatásra!
További tartalmas, megújulást hozó napokat kívánok!
Márc. 2. FACEBOOK
- Papok is használják... és sorolják előnyeit. Pl."csak így érem el a hittanosaimat... remek evangelizációs lehetőség... sok jót fel lehet tenni... stb."
- Híveinktől is hallom a jó oldalát is, de el-elszólják magukat többen, hogy mennyi bűn származik belőle (névszerint is hallom, hogy ki, mit tett föl, mit látott, tapasztalt, amit nem kellett volna... és ld. pl. az alábbi levelet)!
- Nagyböjtben sokan tesznek különböző elhatározásokat... többen a facebookkal kapcsolatosan is. Pl. egy a sok közül:
"Az idei nagyböjt kezdetén töröltem a Facebook fiókomat, mert rájöttem, hogy mennyi bűn-alkalom van a facebookozásban - nemcsak számomra, hanem szerintem mindenki számára:
- rengeteg időt felemészt, hogy megnézze az ember, mit tettek fel az ismerősei az idővonalára (sok kidobott, elfecsérelt idő, amit nagyobb jóra lehetett volna felhasználni)
- a túlzott kíváncsiság bűnébe visz, hogy mindenkiről mindent megnézzen, megtudjon az ember
- táplálja, ösztönzi a hiúságot - "magamról a legjobbat mutassam", gyakran szebbet, mint a valóság (lényeg, hogy mások irigykedve nézzenek...)
- irigységet is szülhet valakiben az, hogy másnak van esetleg olyan, ami neki nem adatik meg (pl. egészség, szépség, házasság, gyermekek, gazdagság, jómód stb.)
- harag és bosszankodás, ítélkezés születhet az emberben látva mások magamutogatását".
Még én is tudnék hozzátenni egy pár szempontot, de a felsoroltakból már egy is elég... és általános, sokakat érint.
Febr. 25. TÚRA
Kedves mai Túrázók!
Csodálatos volt a mai nap! Ennél egyszerűbben és tömörebben nem lehet kifejezni !
Hála a napsütésért, a jelenlévőkért, a közös imáért a szabadban és a templomban 'A fogolykiváltó Szűz Anya' előtt, VELE és a játékért - bár azt még gyakorolni kell. (bal kéz- jobb kéz..). Szép befejezése volt ez a házasság hetének is.
Nem kevésbé jól sikerült a folytatás, (Makkosmária utáni szakasz) amiről Viki tájékoztatott mindenkit, hogy cca.8,8 Km volt.
Kezdésnek nem rossz - különösen azoknak, akik 2017-ben most húztak először túrabakancsot.
Köszönjük Viki és minden fotósnak is a képeket, amik önmagukért beszélnek. Új szívet kaptunk és egymásra figyelve Jézussal jót gyalogoltunk. Istennek legyen hála mindenért és Mindenkiért!
Még csak most olvastam és csodáltam a képeket. A tavasz első virágját, virágait, amit felfedezhettünk és mindenki örömmel fotózta.
------
Most gondoltam végig a mai napot, hogy milyen csodálatos volt!! Hála érte!! A legszebb befejezése a házasság hetének. Amit még nem kell bezárni. Volt 7 házaspár, volt hat nyugdíjas, volt kisgyerek-nagy gyerek. Köszönjük a szuper időt, a játékot. S ez egybeesett a túrázók közé való visszatérésemmel! Hála!!!
Febr. 19. A Rózsafüzér!
A rózsafüzér eddig csak reggelenként akadt a kezembe. Kivettem a kis tokjából, elmondtam a vállalt egy tizedet, és visszatettem a tokjába.
Mindig azt mondtam, - itt a tíz ujjam!- végül is, nincs szükségem magára a rózsafüzérre.
A férjem „beteg” lett, és mint a villám úgy csapott belém az az érzés, hogy ha lefekszem, a rózsafüzért vegyem a kezembe. Alig vártam, hogy este legyen, és ezt megtegyem.
Aznap minden elcsendesedett körülöttem, mire ágyba kerültem.
Elérkezett az a pillanat, amire egész nap vágytam, kezembe vettem a rózsafüzért. A feszület megpihent a tenyeremben, és én az Úr közelségét éreztem. Nagyon nagy békesség járta át a testemet. Nem féltem már, nem izgultam a jövőt illetően. Éreztem, hogy nem nekem kell döntéseket hozni férjem betegségét illetően, majd az Úr megteszi ezt, Ő egyengeti utunkat. Segít, erőt ad, nekem csak egy a fontos, bízzak, bízzak az Úrban.
Azóta nem csak reggel veszem kezembe a rózsafüzért. Például vizsgálatokra várva, vagy amíg folyik az infúzió, morzsolgatom a szemeket és az Úr segítségét kérem. Már a táskámban is van, az ágyam mellett, egy-két kabátomban.
Nem tudok úgy lefeküdni, hogy a rózsafüzért ne vegyem a kezembe, vele alszom, vele kelek. Elalvás előtt morzsolgatom, imádkozom, hálát adok, hogy ezt a napot is nekünk adta, és minden nap ugyan azt érzem, mikor a tenyeremben a pici feszület, ujjaim között a szemek megpihennek, az Úr közelségét, melegségét, békéjét, szeretetét.
Óhatatlan, hogy elalvás után ne csússzon ki a kezemből. Többször felkelek éjszaka és nem tudok elaludni, míg a pici rózsafüzéremet nem keresem meg. Hol a párna alatt, hol az ágyban, hol a földön találom meg.
Ez Szűz Mária rózsafüzére. Velem együtt imádkozik az Úrhoz, és közben jár értem. És azt mondja, - bízzak, bízzak az Úrban, Ő majd megold mindent (JEK)
D