Isten hozta a Rózsafüzér Királynéja Plébánia honlapján!

A szentév célja az életszentség előmozdítása – A 2025-ös jubileumra készülve (1. rész) - 2024. július 9.)
A Katolikus Egyház a december 24-én kezdődő, „A remény zarándokai” mottóval meghirdetett 27. rendes szentévre készül. A jubileumi év mindenekelőtt Krisztus éve, aki az élet és a kegyelem hordozója az emberiség számára – állapítja meg a jubileumok történetét ismertető szentszéki dokumentum. Az első rendes szentévet VIII. Bonifác pápa hirdette meg 1300-ban.
A katolikus hagyományban a jubileumi szentév rendkívül fontos vallási esemény. Ahogyan Szent II. János Pál pápa a harmadik évezred küszöbén a püspökökhöz, a papokhoz és a hívekhez intézett, Tertio millennio adveniente kezdetű apostoli levelében írta a 2000. év jubileumának előkészítésére: „A bűnbocsánat és a bűnökért járó büntetés elengedésének az éve, a perlekedők közötti kiengesztelődés, a sokféle megtérés, a gyónás és a vezeklés éve” (Tertio millennio adveniente, 14. pont).
A jubileumi év a szolidaritás, a remény, az igazságosság és az Isten szolgálatára való elköteleződés éve, örömben és békében a testvérekkel. A jubileumi év mindenekelőtt Krisztus éve, aki az élet és a kegyelem hordozója az emberiség számára – állapítja meg a jubileumok történetét ismertető szentszéki dokumentum.
A szentévek eredete az Ószövetségig vezethető vissza. Mózes törvénye különleges évet, a „nagy örömünnep évét” írta elő a zsidó nép számára: „Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez. Örömünnep legyen számotokra az ötvenedik esztendő! Ne vessetek és ne arassátok le, ami az aratás után kihajtott; a metszetlen szőlőt ne szüreteljétek le! Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését. Az örömnek ebben az esztendejében jusson hozzá újra mindenki a birtokához” (Lev 25,10–14).
A kürt, amellyel e különleges, az Úrnak szentelt év kezdetét hirdették, egy kos szarvából készült, héberül „Jóbel” – e szóból származik a „jubileum” szó. A jubileumi évben visszaadták a földet korábbi tulajdonosainak, elengedték az adósságokat, felszabadították a rabszolgákat, és pihentették a termőföldet. Az Újszövetségben Jézus úgy jelenik meg, mint aki beteljesíti az ősi jubileumot, minthogy azért jött, hogy „hirdesse az Úr kegyelmének évét” (Iz 61).
A jubileumi évet nemcsak azért nevezik szentévnek, mert ünnepélyes szent rítusok, szertartások kísérik, hanem azért is, mert az egyik célja az életszentség előmozdítása. Azt hivatott szolgálni, hogy megszilárdítsa a hitet, elősegítse a szolidaritás cselekedeteit és a testvéri szeretetközösséget az Egyházban és a társadalomban.
A szentévek célja, hogy a híveket a Krisztusba, az egyetlen Üdvözítőbe vetett hit őszintébb és következetesebb megvallására hívja és ösztönözze.
A rendes jubileumi év egy előre meghatározott időponthoz kapcsolódik, a rendkívüli szentévet valamilyen különösen fontos esemény miatt hirdetik meg. A rendes szentévek egy-egy teljes évig tartanak. A rendkívüli jubileumi évek szokása a 16. századra nyúlik vissza, bármikor tarthatják őket; időtartamuk rövidebb is lehet, akár néhány napra is korlátozódhat.
A Katolikus Egyház eddig 26 rendes szentévet ünnepelt.
A Ferenc pápa által „Remény zarándokai” mottóval meghirdetett 2025-ös jubileum a 27. rendes szentév lesz.
Az első rendes szentévet 1300-ban VIII. Bonifác pápa rendelte el Antiquorum habet fida relatio kezdetű bullájával – hogy megszilárdítsa a pápaság tekintélyét és a kereszténység egyetemességét, egyben erősítse a lelkiség, a megbocsátás és a testvériség szellemiségét az uralkodó gyűlölettel és erőszakkal szemben. A 13. század utolsó éveiben egyre érezhetőbbé vált az igény a keresztények körében, hogy az ősi hagyományoknak megfelelően a centenárium az egyetemes megbocsátás, a kiengesztelődés éve legyen. VIII. Bonifác pápa bullájában egyetemes jubileummá nyilvánított minden századik évet. A hír hallatára, hogy a centenárium évében mindazok, akik valóban megbánják és meggyónják vétkeiket, megszabadulnak bűneiktől és büntetésüktől, amennyiben elzarándokolnak a Szent Péter- vagy a Szent Pál-bazilikába, zarándokok hatalmas tömegei érkeztek Rómába. A teljes búcsú elnyeréséhez a rómaiaknak harminc alkalommal kellett ellátogatniuk a bazilikákba, a messzebbről érkezett zarándokoknak tizenöt alkalommal.
Az első jubileum zarándokai között volt Dante Alighieri, Cimabue olasz festőművész, valamint Giotto is.
A jubileumok a kezdetektől a kereszténység nagy eseményeinek bizonyultak, de egyben arról is tanúságot tettek, hogy a hitélet olyan valóság, amely képes befolyásolni az adott kor társadalmi és kulturális életét.
Az előző, 26. nagy jubileumi szentév különleges jelentőséggel bírt – a 2000. év jubileuma a dicsőítés és a hálaadás nagy imája kívánt lenni Isten Fia megtestesülése és az általa véghez vitt megváltás ajándékáért.
Szent II. János Pál pápa a Tertio millennio adveniente kezdetű apostoli levelében foglalta össze az ezredforduló szentévének jelentőségét, kiemelve, hogy arra a nemzedékre, amely a múlt század utolsó éveiben született, és amely az új évezred első nemzedéke, hárul a feladat, hogy Krisztus továbbra is jelen legyen korunkban és azt követően is.
„A világ és az Egyház jövője azé a fiatal nemzedéké, mely ebben a században született, s a következőben lesz felnőtté, s lesz az új évezred első nemzedéke. Krisztus odafigyel a fiatalokra, miként arra az ifjúra figyelt, aki föltette neki a kérdést: »Mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?«
A fiatalok a földön mindenütt és minden helyzetben kérdéseket tesznek föl Krisztusnak: hozzá mennek, őt keresik és újra meg újra kérdezik őt.
Ha képesek lesznek követni az utat, melyet ő mutat nekik, örömüket fogják találni abban, hogy azért fáradozzanak, hogy Krisztus jelen legyen a következő században és az azt követőkben, egészen a világ végezetéig. »Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.«”
Forrás: Vatikáni Rádió - Fotó: Vatican News -Magyar Kurír
-------------------------------

A Jubileum imája

Atyánk, aki a mennyekben vagy,
hit, amelyet fiadban, Jézus Krisztusban,
a mi testvérünkben adtál nekünk,
és a szeretet lángja,
amely kiáradt szívünkbe a Szentlélek által,
ébressze föl bennünk országod eljövetelének
áldott reményét!

Kegyelmed alakítson át minket
az evangélium magvainak tevékeny földműveseivé,
hogy az emberiség és az egész világmindenség
bizakodóan várja az új eget és az új földet,
amikor a gonosz hatalmai már legyőzettek
és örökre felragyog a Te dicsőséged!

A jubileumi Szentév kegyelme
élessze fel újra bennünk, a Reménység Zarándokaiban,
a mennyei javak utáni vágyakozást,
és árassza el az egész világot
Megváltónk örömével és békéjével!
Örökké áldott Isten,
tiéd legyen a dicsőség és a dicséret mindörökké!
Ámen.

----------

BÚCSÚNYERÉS
„A Szentatya rendelkezésének megfelelően a szentévi teljes búcsú elnyerésének feltételei az alábbiak: Megfelelő ideig szentségimádás és elmélkedés, melyet Miatyánkkal és a Hitvallással fejeznek be, továbbá valamilyen imádság vagy fohász a Szűzanyához ...
(Természetesen mindenek előtt: A teljes búcsú elnyeréséhez el kell végezni a búcsúval ellátott cselekményt, és teljesíteni kell három föltételt:
szentgyónás, szentáldozás és imádság a Szentatya szándékára. Ezen felül szükséges, hogy ki legyen zárva minden bűnös ragaszkodás, beleértve a bocsánatos bűnöket is. - Ha nincs meg ez a teljes fölkészültség, vagy nem teljesülnek a mondott föltételek, a búcsú csak részleges lesz).
A búcsú elnyerésének helye minden székesegyház és társszékesegyház, vagyis az Esztergomi bazilika, Szent István-bazilika, minden kisebb bazilika (basilica minor), így a Máriaremetei kegytemplom, továbbá főpásztori kijelölés alapján a Mátyás-templom, a Pesti Ferences Templom, valamint a Péliföldszentkereszti Kegytemplom. 
A jubileumi szentév 2024. december 24-én kezdődik Rómában (ettől kezdve elnyerhető a búcsú), megnyitására főegyházmegyénkben 2024. december 29-én vasárnap a Budapesti Szent István bazilikában kerül sor a délelőtt 10 órai szentmise keretében. 
A szentév egyházmegyéinkben 2025. december 28-án zárul, Rómában pedig 2026. január 6-án. (Búcsú elnyerése egyházmegyénkben 2025. december 28-val zárul.)”