Isten hozta a Rózsafüzér Királynéja Plébánia honlapján!

 http://www.rozsafuzerkiralyneja.hu/index.php/11-uncategorised/428-lelkituekoer-a-tizparancs-alapjan

Lelkitükrök - külön találhatók a Lelkitáplálékok alatt

Napi lelkiismeretvizsgálati szempontok
Lelkitükör - a parancsok alapján
"Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással"

Lelkitükör szülők számára
Lelkitükör fiatalok számára
Házasok lelkitükre

Társ nélküliek (és elváltak) lelkitükre
Lelki tükör ritkán gyónók számára
Lelki tükör rendszeres gyónók számára
Lelkitükör apák/férjek számára
Lelkitükör anyák/feleségek számára
Általános lelkiismeret-vizsgálat
Lelkitükör nyugdíjasok számára

Idősek lelkitükre

A Nyolcboldogság alapján: https://katolikus.ma/lelkitukor-a-nyolc-boldogsag-alapjan-mt-53-10/

"Vatikáni" lelkitükör: http://www.magyarkurir.hu/hirek/nezz-tukorbe-husveti-gyonasod-elott

----------------------------

A GYÓNÁSRÓL
Gyakori kérdés, hogy mit gyónjak?
Gyónni csak alapos lelkiismeret-vizsgálat után tanácsos, hiszen csak az hozza felszínre, illetve segít észrevenni bűneineket, mulasztásainkat, rossz szokásainkat.

HOGYAN GYÓNJUNK?
1. Cél: törekszem az életszentségre (szenttéválás). A lelki előrehaladás egyik legfontosabb eszköze: hogy időről-időre, gyónástól gyónásig válasszunk egy konkrét elhatározást (erényt, igét), s elsősorban arra figyeljünk, azt próbáljuk hűségesen élni. Reggeli imánkban ezzel az elhatározással in-duljunk; este vizsgáljuk meg, hogyan sikerült életre váltani.
2. Hogyan készülünk fel jól a gyónásra – már otthon?!
- Kérem a Szentlelket, hogy segítsen látni a múlt időszakot, felismerni gyengeségeim!
- Hálát adok. Köszönetet mondok, hogy Isten szeret, - hogy megbocsát, - hogy velem volt ott is, ahol én elfeledkeztem Róla, - hogy újat kezdhetek.
- A lelkiismeretvizsgálatban a "lelki tükrök" alapján megvizsgáljuk életünket.
a) Melyek a leggyakoribb hibáim, és mi az oka, hogy újra és újra előfordulnak?
b) Elvégeztem-e az elégtételt? Mi volt az elhatározásom? Hogyan haladtam ebben előre?
c) Megvannak-e lelki életem keretei:
- elsősorban a komoly reggeli ima (elég időt szánok-e rá, megtervezem-e minden reggel, hogy elhatározásomat hogyan fogom élni?);
- az esti ima igazi megnyugvás (hálaadás és napom rendezése Istennel), megújulás-e Isten szeretetében?
- korábbi elhatározásaimhoz (szentmise, szentségek, szentségimádás) hűséges vagyok-e?
d) Építem-e a szeretet kapcsolatát a rám bízottakkal (családban, iskolában, munkahelyen)? Építem a plébánia közösségét? A hittant stb.? Anyagilag is érzem felelősségemet?
e) Fájdalmaimban, gyengeségeimben sikerül-e felismernem (és köszöntenem!) a keresztrefeszített Jézust? Felfedeztem-e az Ő megváltó erejét, jelenlétét, szeretetét? Sikerült-e az Ő erejéből újra kezdenem?
Bánat: lélekben a keresztrefeszített Jézus elé borulok le, előtte bánom meg bűneimet; fájlalom, hogy bűneimmel az Ő Testét, az Egyházat is sértettem: nem adtam életet ott, ahol adhattam volna; az Ő megváltó erejében bízva hiszem, hogy újat kezdhetek Vele?
Erősfogadás: hittel kérem a Szentlelket, hogy tegyen szentté. Megígérem, hogy ezért meg akarok tenni mindent, és megtervezem, miben kell előrelépnem a következő gyónásig.
Konkrétan fogalmazzam meg, mi az, amit minden nap (vagy hetente stb.) tenni fogok.

A gyónás módja
- Imádságos lélekkel lépj be gyónni (Istenemhez, Atyámhoz jövök, aki végtelenül szeret engem)!
- Köszönés, keresztvetés
- Lélekben az értünk meghalt és minket feltámasztani akaró Krisztus elé ülj/térdelj!... 
- Gyónom a mindenható Istennek, és Isten helyett neked lelkiatyám, hogy:
- utoljára gyóntam...
- legutóbbi gyónásomban ezt az elhatározást tettem..., (egy kis beszámoló róla)... Majd:
- ezeket a bűnöket követtem el: a bűnök felsorolása...
- a következő időszakra ezt az elhatározást tettem: ...
A bánatima (egyik lehetséges) szövege: Istenem, szeretlek téged. Ezért teljes szívemből bánom, hogy sokszor nem téged választottalak. Ígérem, hogy segítségeddel a jóra törekszem és a bűnt kerülöm.
A feloldozás után a pap így szól: „Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk.”
- Válaszod: „Mert örökké szeret minket.”
- Majd e szavakkal bocsát el: „Isten megbocsátotta bűneidet. Menj békével!”
- Válaszod: „Istennek legyen hála!”
A gyónás után: Ne siess el! Menj az Oltáriszentség elé (ha mód van rá), s ott adj hálát Jézus felemelő kegyelméért! 
Végezd el az elégtételt! S a (lelkivezetővel megbeszélt) terv szerint indulj egy megújult életre!

Advent I. hetében (2013.) „házifeladat” volt – többek között – az esti lelkiismeretvizsgálat, a lelkitükörbe nézés. Íme, érkezett egy-két bátor „termés”. Segítség lehet másoknak is az újrakezdésben, önismeretben, bűnbánatot tartani (gyónásra készülni)… - Válogasson ki-ki a "gyűjteményekből"!
-------
1. önszerető 2. pénzszerető 3. öntelt 4. gőgös 5. önuralom nélküli 6. keményfejű 7. büszke 8. élvhajhász 9. zabáló 10. megszóló 11. ítélkező 12. önző 13. vad 14. kapzsi 15. becsvágyó 16. hazug 17. sértődő 18. távolságtartó 19. álszent 20. hamis 21. fölényes 22. neheztelő 23. felületes 24. aggodalmaskodó 25.féktelen 26. erőszakos
-------------
"Itt a lelkitükör megszámoltam 44...
figyelmetlenség, irigység, féltékenység, hazugság, paráznaság, puskázás (csalás), ítélkezés, nem vigyáztam testi épségemre (fáradtság), vasárnapi szentmise mulasztása, vasárnapi napon nem pihentem/ünnepeltem, plébániai közösségemből kimaradtam, önzőség, felületesség, pénzhez/tárgyakhoz ragaszkodás és elengedés hiánya, Isten nevét többször kötőszóként kimondtam, kibeszélés, közbeszólás, felületesség, kapkodás, cinikusság, gúnyolás, pazarlás, lustaság, sok TV és internet, problémát nem vettem komolyan, elfecsérelt idő, halogatás, ingerlékenység, fölösleges pénzköltés, elfogadás hiánya, túlzott rágódások, sértődékenység, megbántás, szeretetlenség, tapintatlanság, káromkodás, megbocsátás hiánya (gyűlölet), másra rosszat mondtam, telefont letettem idegességemben, esti/reggeli ima elmaradása, hallgatás, amikor szólni kellett volna, késések (időlopás), házi munka másra hagyása."

----------------

 l./ Aggódás 2./ Békétlenség 3./ Büszkeség 4./ Csalás kis mértékben 5./ Ferdítés 6./ Elbizakodottság 7./ Engedetlenség 8./ Erőszakosság 9./ Érzékenység 1O./ Feledékenység  11./ Felületesség  12./ Egyenesség hiánya  13./ Félelem 14./ Féktelenség  15./Figyelmetlenség  16./ Sok beszéd  17./ Gyanakvás 18./ Gyávaság  19./ Hirtelenség  2O./ Hiúság  21./ Igazságtalanság  22./ Ingerlékenység  23./ Inyenckedés  24./ Kapzsiság   25./ Káröröm  26./ Kényelemszeretet  27./ Kétségbeesés  28./ Kiváncsiság  29./ Könnyelműség  3O./ Terhek másra tolása  31./ Mohóság  32./ Lustaság 33./Megfontolatlanság  34./ Itélkezés  35./ Megszólás  36./ Naplopás  37./ Mohóság  38./ Nyugtalanság  39./ ÖNZÉS  4o./Pontatlanság  41./ Ravaszkodás  42./ Rendetlenség  43./Szétszórtság  44./ Türelmetlenség  45./Tudálékosság 47./Erőimnek túlértékelése  48. Hazugság 

------------------------------------------------------------------------------------------

Újabb...
Sokszor elmaradnak a közös Rf-ek a reggeli és esti imák, lelkiismeret-vizsgálat
Családomért nem imádkoztam. Kevésszer adtam hálát, Istent nagyon ritkán dicsőítettem, legtöbbször csak kértem. Másokért nem imádkoztam. Rendszertelen voltam az imádságban. 
Sokszor nem kerestem Isten akaratát vagy  nem tettem meg, önfejű voltam, 
Nem fogadtam a kereszteket, nem egyesültem vele. Ha nem Istent választottam, akkor nem mindig tudtam újrakezdeni, azonnal visszatérni hozzá.
Néha csúnyán beszéltem, gúnyos voltam, beszóltam a másiknak, kétértelmű szavakat használtam, felemeltem a hangom, kiabáltam, veszekedtem, pletykáltam, kibeszéltem.
Sokszor nem felkészülten mentem a Szentmisére. Lelkiismeret -vizsgálat lapos volt, nem figyeltem a szándékra,  nem volt bennem az "egy-szív egy lélek" lelkülete, nem közösségileg voltam ott, hanem magamba fordulva, nem tökéletes összeszedettségben figyeltem az olvasmányokra, evangéliumra, prédikációra, néha kritika is volt bennem a prédikációval kapcsolatban, nem mindig váltottam életre a Szentírás szavait. Közömbös voltam, nem éreztem át a szentmisét, nem voltam ott.
Nem voltam megértő, nem tudtam eggyé válni a másikkal,nem voltam alázatos, engedelmes, szolgálatkész.Kerestem a magam igazát, nem tudtam elveszíteni az elképzelésem, duzzogtam, megsértődtem, bosszút álltam, feszült voltam, türelmetlen, nem tudtam elviselni a másik gyengeségeit, másik természetét, nem tudtam együtt örülni a másikkal, önző voltam, nem építően kritizáltam, nem tudtam háttérbe vonulni(Máriás jelenlét) egyedül döntöttem, nem kérdeztem meg a másik véleményét,  keveset kommunikáltam, nem osztottam meg a megélt tapasztalataimat, befelé fordultam, nem voltam következetes.
Többször nem figyeltem az öltözködésemre,  házaséletben nem figyeltem a másikra.
Sokszor elfecséreltem az időm a (facebook, e-mail, TV) Nem kezeltem precízen az anyagi javakat, olyan dolgokat is megvettem amikre nem volt feltétlenül szükség, pazaroltam a vizet, hagytam ételt megromolni. 
Szépítettem a rosszaságaim, elferdítettem az igazságot, rágalmaztam, ítélkeztem.

--------------------------

Általános lelki tükör (Papp Miklóstól) - 2019.

http://www.magyarkurir.hu/hirek/papp-miklos-edzesterve-vi-resz-bunbanat-szentgyonas-alakuljon-jellemunk

Isten szeretetre teremtett minket – igazán boldogok csak szeretetben lehetünk. Krisztus a szeretet 3 irányú főparancsát tanította és élte: „Szeresd Uradat, Istenedet – és szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” A bűn lényege a szeretetlenség: nem jót vagy nem jól szeretünk. Ezért a bűnbocsánat szentségében bevalljuk szeretetlenségünket, és kérjük bűneink bocsánatát. Legyen minden gyónás húsvét, feltámadás!

„Szeresd Uradat, Istenedet!”

Isten

Igyekszel-e Istennel szeretetteljes barátságban élni? A kisebb-nagyobb döntéseidben jelen van-e Isten, vagy csak életed perifériáján? Imádkozol-e rendszeresen, s olyan mélységben, ahogy telik teljes szívedből, minden erődből? A Liturgián elmélyülten és aktívan veszel-e részt? Igyekeztél-e elmélyíteni hitedet (könyv, lelki nap, elmélkedés, prédikáció)? Olvasod rendszeresen a Bibliát? Megvallottad Istent? Példa vagy hitedben? Istenre bízod az életed, vagy csak a bajban gondolsz rá? Veszélyeztetted a hited (szektás irodalom, találkozó, tanfolyam)? Kételkedtél hitigazságban, vagy tagadtál ilyet? Vallásod ellen beszéltél, kigúnyoltad azt? Vakmerően bizakodtál Istenben? Kétségbeestél Isten segítsége felől? Hogyan viseled a keresztjeidet? Voltál kishitű? Zúgolódtál Isten ellen? Babonával vétkeztél-e (szellemidézés, fanatikus horoszkóp, mágia)? Húztál-e hasznot a babona, ezotéria terjesztéséből? Szentségtörést követtél el érvénytelen gyónással, vagy méltatlan szentáldozással? Káromkodtál? Isten nevét könnyelműen kiejtetted? Átkozódtál? Hamisan esküdtél? Istennek tett fogadalmadat megszegted?

Egyház

Liturgián voltál-e vasárnap és ünnepnapokon? Keresztény módon tartod meg az ünnepeket? Tudod tiszta szívvel fogadni a szentségeket és az evangéliumot? Járulsz rendszeresen szentségekhez? Böjtöket megtartottad? Tisztelettel viselkedsz a templomban, a szentek, a szent tárgyak, ikonok, szertartások felé? Beszédeddel, jelenléteddel, imáiddal és anyagi segítségeddel részt veszel az egyház életében? Építed vagy rombolod a hívők közösségét, szóval, tettel, mulasztással? Súlyos ok nélkül dolgoztál vagy dolgoztattál vasárnap? Papokat rágalmaztál, bántalmaztál? Támogattál-e egyházellenes, keresztényellenes ideológiákat? Az egyház ügyeit sajátoddá teszed-e, készséges vagy-e segíteni? Megszívleled-e, amit az egyház pásztorai mondanak, ill. ellenséges, bántó vagy-e a közösségben? Tudsz-e tisztelettel viszonyulni ökumenikus testvéreinkez?

„Szeresd felebarátodat!”

Család

Imádkoztál rendszeresen családtagjaidért? Gondolsz-e arra, hogy melletted üdvözüljenek? Mennyire akadályozod azt? Bántalmaztad őket szóval vagy tettel? Vannak-e súlyos gondolati bűneid, haragod, gyűlöleted, féltékenységed családtagjaid ellen? Erőszakosan gúzsba kötőd-e őket (telefon, pénz, ellenőrzés)? Házastársad felé fordítasz minőségi időt, lelki figyelmet és testi gyöngédséget? Komoly ok nélkül tagadtad-e meg tartósan a házastársi szexuális életet? Erkölcstelen, abortív eszközzel kizártad-e a gyermekáldást? Házasságtörést követtél el, vagy taszítottad abba a másikat? Elláttad alapvető gondoskodó kötelességeidet házastársad, gyermekeid, szüleid felé? Lelki fejlődésüket előmozdítottad? Ügyeltél testi egészségükre? Ellopod-e a családtagjaid fejlődésének lehetőségeit? Gyermekeid erkölcsi és vallásos neveltetésére ügyelsz? Rossz példával ártottál nekik? Meg tudsz bocsátani szeretteidnek? A konfliktusok rendezésében van súlyos mulasztásod, bűnöd? Építed vagy rombolod a nagycsaládi összetartást szavaiddal és tetteiddel? Pozitív-e a légkör körülötted, jó-e veled együtt élni, vagy lehúzod mások hangulatát, esetleg agresszív vagy?

Társadalom

Saját helyzetedben megtetted, amit a szociális érzékenység megkíván: adakozás, önkéntesség, segítségnyújtás, vagy csak a magad jólétével foglalkozol? Példa vagy a társadalomban a beszédben, a munkavégzésben, a figyelmességben? Megtartod a polgári törvényeket? Keresztény lelkiismeretességgel veszel részt a politikai életben, olyanokat támogatva, akik a keresztény értékeket megvalósítják? A gazdasági életben keresztény lelkiismerettel veszel részt (vásárlás, szolgáltatás, károkozás)? Szükségben, katasztrófában, balesetben segítettél? Adódat lelkiismeretesen befizetted? Jelen vagy a társadalomban a véleményeddel, és azzal építesz, rombolsz vagy inkább hallgatsz? Veszel-e részt a helyi közösség kulturális életében, élesztő vagy-e az egyházon kívüli közösségekben is? Igazságos vagy? Támogatod az igaz értékeket megjelenítő kultúrát, vagy hozzájárulsz a romboló kultúrák terjedéséhez? Rongáltál-e közjót (pad, épület, busz, szemetes)? Óvod-e környezeted élővilágát, ártasz-e súlyosan szemeteléssel, környezetkárosítással?

Embertárs

Tiszteled mindenkiben az istenképiséget? Figyeltél embertársaidra? Adtál tanácsot, lelki-anyagi segítséget, amikor kellett? Mások értékét, idejét, munkáját, nézetét tiszteled? Az emberiség egységét vagy megosztottságát szolgálod kritikáddal, munkáddal? Engeded, hogy mások egymást szeressék? Erősíted mások házas, munka, és papi hivatását, vagy gyengíted? Építed a jó közösséget munkatársaiddal, vagy rombolsz? Visszaéltél hatalmaddal? Igazságtalan, durva voltál alkalmazottjaiddal, ügyfeleiddel? Okoztál kárt más tulajdonában? Csaltál, loptál? Milyen értékben, jóvá tudod-e tenni? Kapzsi, anyagias voltál? Irigy, haragos voltál? Jogos bért visszatartottál, vagy zsugorítottál? A hivatalból rád bízott vagyonnal gondatlan voltál? Pazaroltál? Hazudtál, a rád bízott személyes és hivatali titkot megsértetted? Alaptalanul gyanúsítottál? Ítélkeztél? Gyaláztál, csúfoltál másokat? Volt-e rasszista gondolatod, tetted? Megszóltál másokat, hibájukat szükségtelenül kibeszélve? Rágalmaztál másokat? Beszédében van-e durva, obszcén kifejezés? Hamis tanúságot tettél? Van, aki haragszik rád? Lustaságoddal okoztál-e kárt mások életének? Elmulasztottad a jót megtenni? Elfecsérelted az időt? Mást csábítottál bűnre, adtál neki tanácsot, segédkeztél benne? Békíted-e magad körül az embereket vagy szítod a feszültséget (szomszédok, pártok, rokonok)? Okoztál-e lelki vagy testi kárt gondatlansággal vagy szándékos bűnnel? Abortuszra, öngyilkosságra, terrorizmusra, gyilkosságra, eutanáziára beszéltél rá, adtál tanácsot, elkövetted? Testileg bántalmaztál-e mást, verekedtél-e, kínoztál-e bárkit (szóval és tettel)?

„Szeresd önmagad!”

Mennyire vagy lemaradva Isten rólad alkotott tervétől? Milyen területeken vagy lusta, ahol lemaradsz a legjobb énedtől? Hol pazarolod el istenadta talentumaidat? Milyen súlyos gondolati bűneid vannak önmagad szeretete ellen? Meghozod-e időben a fontos döntéseidet, jó döntéseket hozol-e jövődre vonatkozóan – ill. kapkodsz, halogatsz, sodródsz? Imádkozol és dolgozol-e érte? Szereted és ismered önmagad, hivatásnak tartod az életed? Fejlődsz-e folyamatosan testileg és lelkileg? Képezed-e magad a hit, a családi élet, a kultúra, a szakma területén? Ápolod-e magadban a prófétaság lelkét, vagy betölti a világ a gondolataidat és érzületedet? Tudod-e uralni indulataidat, félelmeidet, vágyaidat? Keresztényként dolgozol az Istentől kapott legjobb tehetséged szerint? Tudod-e munkádat liturgiaként, világi papi hivatással végezni? Ápolod legfontosabb családi, baráti, egyházi közösségi kapcsolataidat, vagy magányosan elzárkózol? Óvod egészségedet, életedet? Mértéktelen voltál az evésben, ivásban, munkában, szerencsejátékban, dohányzásban, ill. tv-számítógép, telefon használatában? Van-e függőséged, tartasz-e lefelé valamelyik lejtőn? Fordulsz-e testi-lelki orvoshoz betegséged idején? Van-e hanyagság lelki sebeid kezelésében? Pihentél eleget? Mérgezted a gondolatvilágod szemérmetlen képekkel, filmekkel, pornográfiával, hazug vágyakkal? Kitted magad bűnveszélynek? Szemérmetlen szándékkal érintetted magad, vagy mást? Természetellenes paráznaságot követtél el?

A gyónás előtt gondolj Isten szeretetére: mennyire szeretné, hogy az istenképiség dicsősége rajtad is felragyogjon! Mennyire szeretné örömét találni benned, s milyen szomorú bűneid miatt. Kérd a Szentlélek megvilágosítását, hogy igazán lásd életed fekélyeit, a szeretet súlyos akadályait. Bűneidet összeszedve bánd meg azokat, és gondolkodj azon, hogyan tudnád jóvátenni. A templomban letérdelve a pap előtt, köszönés és keresztvetés után mondd: „Gyónom a mindenható Istennek, és neked lelkiatyám, hogy utoljára.....gyóntam, azóta ezeket a bűnöket követtem el.” Bűneid felsorolása után a pap néhány jó tanácsot mond, majd elégtételt ad, amit a templomban, vagy otthon el kell végezni. Ezek után: „Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a végtelenül jó istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy a bűnt kerülöm és a jóra törekszem. kérek üdvös elégtételt és feloldozást.” A pap, áldó mozdulatát követve keresztet vetsz, köszönsz és távozhatsz. Legyen húsvét ez a szentgyónásod is!

---------------------------------------

A GYÓNÁS MÓDJA

1. Belépve a gyóntatószékbe vagy gyóntatóhelyiségbe köszönünk:

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

2. Letérdelünk (vagy leülünk) és keresztvetéssel kezdjük:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

3. Gyónom a Mindenható Istennek, és neked, lelkiatyám:

Utoljára gyóntam:...Áldozni szoktam:... Ezeket a bűnöket követtem el:

(Ezután el kell mondani az utolsó gyónásunk óta elkövetett bűneinket, és feltenni az esetleges kérdéseket.) Végül ezt mondjuk: Más bűnömre nem emlékszem.

4. Meghallgatom a lelkiatya szavait, válaszolok esetleges kérdéseire, végül elfogadom az elégtételt. Ezután megbánjuk bűneinket, elimádkozom a bánatimát:

Istenem, szeretlek téged, és ezért teljes szívemből bánom, hogy sokszor nem téged választottalak. Kérlek, bocsáss meg nekem. Ígérem, hogy ezentúl a jóra törekszem, és a bűnt kerülöm.

5. Keresztvetéssel fogadjuk a  feloldozást, s felelünk: Ámen.

6. A pap szavaira: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!

Így válaszolunk: Mert örökké szeret minket.

Pap: Isten megbocsátotta bűneid, menj békével.

Válasz: Istennek legyen hála!

7. Ezután felállunk, köszönünk és távozunk (nem elfelejtve az elégtételt!).

------------

Lelkitükör

Mikor gyóntam utoljára?

Ha régen történt: miért maradt el ilyen sokáig?

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!

- Imádkozom-e reggelente? (Eltervezem-e, hogyan fogom mai napon Istent és embertársaimat szolgálni?)

- Imádkozom-e esténként?

- Hálát adok-e a napért? Végzek-e lelkiismeretvizsgálatot, bűnbánatot?

2. Isten nevét hiába ne vedd!

- Káromkodtam? (Isten és a szentek nevét ejtettem-e ki átkozódó, csúnya szavak kíséretében? - Milyen gyakran?) Használok-e trágár szavakat? Üvöltés, kiabálás?

- Szoktam-e emlegetni Isten nevét fölöslegesen, tiszteletlenül?

- Esküdöztem fölöslegesen? - Szent dolgokkal tréfálkoztam-e? Gúnyoltam-e más hitét, szokásait, bőrszínét, származását?

3. Az Úr napját szenteld meg!

- Vasárnap, ünnepnap mulasztottam-e szentmisét? (Lustaságból? Hányszor?). Elkéstem?

- Szentmisén szeretettel vettem-e részt, figyelmesen? - Az ott hallott tanítást igyekszem tettekre váltani?

- Pihenésre és ünneplésre fordítottam-e a vasárnapot és az egyházi ünnepeket?

- A bűnbánati napokon (péntekenként, hamvazószerdán) szoktam-e valamit tenni Isten iránti szeretetből? (Ha elfelejtettem, pótoltam-e más napon?) Megtartom-e a kötelező böjtöket? (Nagyböjt pénteki hústilalom.)

- Részt veszek a közösségi összejöveteleken? Az egyházi adót rendszeresen fizetem?

4. Atyádat és anyádat tiszteld!

- Tisztelem-e szüleimet? Engedelmes vagyok-e, szót fogadok-e nekik? Próbálok-e örömet szerezni nekik?

- Tisztelem-e az idősebbeket? (Iskolában, utcán, stb?)

5. Ne ölj!

- Szoktam-e verekedni, veszekedni, durváskodni, gúnyolódni? - Másoknak fájdalmat okozni? (Ha megbántottam valakit, próbáltam-e jóvátenni?)

- Vigyázok-e egészségemre? (Kerülöm-e a dohányzást, az alkoholt, kábítószert?)

- Étel-ital: mértékletesség!

- Betartom-e a közlekedési szabályokat?

- Csábítottam-e mást bűnre?

6. Ne paráználkodj!

- Testi kapcsolat csak egyházi házasságban!

- Paráználkodtam-e? - Gondoltam, beszéltem-e tisztátalant?

- Néztem, olvastam-e szándékosan ilyet (szexfilmek, képek)?

- Cselekedtem-e tisztátalant - mással vagy magammal?  (Hányszor?)

7. Ne lopj!

- Vettem-e el olyat, ami nem az enyém? (Visszaadtam-e már?)

- Vigyáztam-e magam és mások holmijára, értékeire?

- Felelősnek érzem-e magam a közösség javaiért? (Iskolában, utcán, járművön?)

- Nem „lopom-e” az időt? - Becsülettel végzem-e kötelességeimet? (tanulás, munka, hittan?)

8. Ne hazudj! Mások becsületében kárt ne tégy!

- Hazudtam? - Okoztam-e ezzel másnak kárt?

- Rágalmaztam? (Fogtam-e másra olyat, ami nem igaz? Jóvátettem-e ezt?)

- Megvédtem-e más becsületét, ha tehettem?

9-10. Embertársad házastársát ne kívánd! Se más egyebet, ami az övé, ne kívánd!

- Irigykedtem-e? (Más értékeire, tehetségére, gazdagságára stb.?)

- Szívesen adtam-e rászorulóknak? (Tulajdonomból, időmből?)

---------

További kérdések:

- Törekszem-e arra, hogy jobban megismerjem hitemet, s ezáltal Isten reám vonatkozó tervét? - Szánok-e elegendő időt az Istennel való kapcsolat elmélyítésére? (Ima, szentírás, lelki olvasmányok, elmélkedések, stb.)

- Követem-e lelkiismeretem indításait? (Pl. hogy ne válaszoljak egy sértésre; ne nézzek meg valami rosszat; első szóra engedelmeskedjek; reggel ugorjak ki az ágyból, stb?)

- Kötelességeimet (tanulás, munka, hittan) becsülettel, örömmel végzem-e?

- Rendszeres vagyok-e az étkezésben - vagy gyakran torkoskodom, vagy éppen elhanyagolom a rendszerese evést? Csak a kedvenc ételeimet eszem, válogatós vagyok, vagy tudatosan, egészségesen étkezem? Megköszönöm-e az ételt? Imádkozom-e, ha lehet evés előtt, után?

- Cselekedeteim előtt néha megállok-e, hogy meggondoljam: itt és most hogyan tudom teljesíteni Isten akaratát?

- Végzek-e rendszeres testmozgást?

- Óvom, védem-e a természetet? (Nem szemetelek.)

- Isten első akarata, hogy szeressük Őt és embertársunkat. (Amit egynek teszünk, Neki tesszük.) - Legalább olyankor, ha nehezemre esett mások segítése, gondoltam-e arra, hogy embertársaimban Jézust szolgálom?

- Azzal az elhatározással szoktam-e a többiek közé menni (iskolába,  haza, hittanra), hogy örömet akarok szerezni nekik? - Vagy inkább azzal az elvárással, hogy ők szerezzenek nekem örömet?

- Tudtam-e mások kedvéért lemondani akaratomról, elképzelésemről? - Vagy minden áron ragaszkodom ahhoz?

- Vajon milyen jót tehetnék meg még, amit nem tettem meg közömbösségből, lustaságból?

- Hogyan használom fel tehetségemet? Azt a jót, amit kaptam, (örököltem) a talentumokat jól kamatoztattam-e?

- Nem vittem-e túlzásba tv nézést, videót, számítógépezést, szórakozást, úgy, hogy rabjává tesz, vagy emiatt elmaradt a kötelességem?

-  Anyagilag is támogattam-e egyházamat (perselypénz, felnőtteknek egyházi adó)?

Köszönöm Uram, hogy megmutattad gyengeségemet. Add, hogy erődből új életet kezdhessek!

------------------------------------

LELKITÜKÖR

Hazudtam – szófogadatlan voltam – telhetetlen voltam – verekedtem – csúnyán beszéltem – tolakodtam, lökdösődtem sorban állásnál és a járműveken – paráználkodtam – nem figyeltem másokra, csak magamra – elhanyagoltam a vasárnapi misét – nem szolgáltam a miséken – nem foglalkoztam a testvéremmel – másokkal vitáztam, veszekedtem – a magam javát akartam – akaratos voltam – nem voltam szeretettel mások iránt – más embereknek fájdalmat, nehézséget okoztam – a táborban sokakat nem hagytam aludni – állandóan kiabáltam, s amikor rám szóltak, nem hagytam abba – az iskolában nem figyeltem – felidegesítettem a hitoktatóm – hittan órán figyelmetlen voltam és beszélgettem – misén beszélgettem – nem teljesítettem mások kérését – nem voltam segítőkész – nem azzal foglalkoztam, amivel kellett volna – illetlenül viselkedtem – sokakkal szemben zárkózott voltam – beleszóltam más dolgaiba – nem vezettem a misenaplót – irigy voltam – haragos voltam – régen gyóntam  (egy iskolás gyermek összeállítása)

----------------------

IDŐSEK LELKITÜKRE

Aggodalmaskodás

Elkeseredés

Elégedetlenség

El nem fogadása valakinek

Fájdalmak nem elfogadása/felajánlása

Gyengeségeim nem elfogadása

Hanyagság

Harag

Igazságtalanság

Isten szeretetében nem bízom

Isten irgalmasságában nem bízom

Ítélkezés

Kedvetlenség

Kereszt nem felvétele

Legyen meg a Te akaratod (nem kimondva)

Múlton rágódás

Panaszkodás

Pletyka, mások kibeszélése

Sorsom nem elfogadása

Szenvedés nem Jézussal

Szeretetlen gondolatok

Türelmetlenség

------------------------------------

GYÓNNI?

Gyónni kellemetlen. Sok katolikus valahova a tudata peremére száműzi a gyónást. Ünnepek közeledtével nagyot nyög és rászánja magát, hogy aztán minél hamarabb visszatérjen a "rendes" kerékvágásba, ahol nincsenek ilyen kényelmetlen dolgok.
Mások áhítják a gyónást és egyet-földet bejárnak, amíg találnak papot, aki hajlandó fogadni őket és óraszám hallgatni vallomásaikat, amelyekben nem annyira bűneik, mint pszichológiai állapotuk játssza a főszerepet. Ha aztán ezt a megértő gyóntatót távolabbra helyezik vagy netán Isten magához szólítja, beszüntetik a gyakori gyónást.
A két típusban egy közös: egyiknek se változtat életén a gyónás. Csak emberi kielégülést nyújt. Egyik eleget tett a törvénynek és hagyománynak, a másik jól kibeszélte magát és megkönnyebbült. De Isten maradt, ahol volt, és ők is maradtak, ahol voltak.
Pedig a bűnbánat szentségének az volna a rendeltetése, hogy Isten belépjen életünkbe és megváltoztassa azt. Kövessük a feloldozás szövegét: "Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki Szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked és adja meg a békét; és én feloldozlak téged bűneidtől az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében." Előfordulhat, hogy a gyóntató időnyerés céljából elhagyja a bevezető mondatot és csak a szorosan vett feloldozás szavait mondja el, vagy lerövidíti a formulát. A feloldozás természetesen ilyenkor is érvényes. A bevezető mondat azonban mégis nagyon fontos, mert föltárja a tartalmát annak, ami történik. Az Egyház szolgálata révén a bűnbánóban Jézus kereszthalának és föltámadásának ereje lép működésbe, és kiárad rá a mindent megújító Szentlélek. Nem az elkövetett bűnök puszta sztornírozása megy végbe, hanem Isten újjáteremtő műve. Aki bűnösként térdelt le, szentként kel föl. Aki a pusztulással volt eljegyezve, most a Szentháromság életét hordja magában. A csődre ítélt egzisztencia már a teremtő Szeretet edénye. "Aki Krisztusban van, új teremtmény" (2Kor 5,17).
A gyóntatószék az új teremtés műhelye. A gyóntató pap az új teremtés - személyében jelentéktelen - eszköze. A kiengesztelődés szentségének lényege, hogy Isten csodát művel a megtérő szívében, magához ragadja őt és áthatja önmagával. A bűnök azért törlődnek el, mert nem férnek össze Isten szentségével, aki behatolt a gyónó életébe, és szeretetének perzselő csókjával birtokába vette azt. Természetesen kívánatos, hogy a gyóntató olyan személy legyen, aki előtt a gyónónak nem esik nagyon nehezére föltárni lelkét. Mégis szögezzük le világosan, hogy ami a gyóntatóból igazán fontos a gyónásban, az nem a személyiség, hanem az apostoli hatalom: "Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak" (Jn 20,23). Nagyon nagy hiba azért halogatni a gyónást, mert nem vagyunk megelégedve a gyóntatókkal. A pap gyarló ember, ne akarjuk piedesztálra emelni, és ne várjunk tőle angyali tökéletességet.
Egyszersmind azonban indokolt, hogy olyan gyóntatót keressünk, aki szolgálatával a feloldozáson túl lelki vezetést is nyújt. Bár a lelki vezetés szolgálata elválasztható a gyóntatói szolgálattól, mégis lehetetlen a gyóntatói működés egy minimális lelkivezetői tevékenység nélkül: a gyóntatónak nyilatkoznia arról, mi bűn és mi nem, milyen feltételek mellett adható egyáltalán feloldozás, és ha sok ideje nincs is egy-egy gyónásra, az esetek túlnyomó többségében indokolt egy-két lelki tanáccsal szolgálnia, sőt már a kiszabott elégtétel is mutat valamilyen irányt. Ha a gyónó ezenkívül lelki dolgokra vonatkozó kérdéseit is fölteszi a papnak, és kellő gyakorisággal járul a kiengesztelődés szentségéhez, a gyóntatás és lelkivezetés szolgálata minden nehézség nélkül összeköthető. Ilyen kapcsolat természetesen nem akármelyik gyóntatóval lehetséges, meg kell találnunk a megfelelő személyt, akihez bizalommal tudunk lenni, és akinek állásfoglalásait megbízhatónak tartjuk. Ez vidéken nagyobb nehézséget jelent, mint a nagyvárosban. Saját plébánosuk előtt sokan nem tudják föltárni intim világukat. Ilyenkor megközelíthető távolságban kell találni egy másik papot, és azt meghatározott időközökben fölkeresni. Ha a lelkivezető túl távol lakik vagy túlságosan ritkán keressük föl, a lelkivezetés névlegessé válik. Amennyiben diakónust, szerzetest vagy érett hitű világi személyt választunk lelkivezetőnknek, akkor is célszerű állandó gyóntatóhoz járnunk, éspedig olyanhoz, akinek tanácsai nem ütik élesen a lelkivezető tanácsait. Hogy olykor-olykor nem ítélik meg a dolgokat egyformán, az természetes és elkerülhetetlen. Éppen ezért vagyok annak a híve, hogy a lelkivezető és a gyóntató lehetőleg azonos személy legyen. Ő se tévedhetetlen, mégis nagyobb biztonságot tud adni, mintha rendszeresen ellentétes tanácsok között kell választanunk. Ha meggyőződtünk arról, hogy gyóntatónk hit és erkölcs dolgában töretlenül képviseli az Egyház tanítását, és tűrhetően tudunk kommunikálni vele, a gyóntatószéki szolgálat kereteiben kielégítő lelkivezetéshez juthatunk. Így azt a veszélyt is elkerüljük, hogy a lelkivezetés lelki fecsegéssé torzul.
Ahhoz, hogy állandó gyóntatóra leljünk, természetesen mindenekelőtt gyónnunk kell, mert csak a gyakorlat mutathatja meg, kinél találunk kellő megértésre és vezetésre. Elkerülhetetlen tehát, hogy benyissunk olyan papok gyóntatószékébe, akiket nem ismerünk. Hogy erre rá tudjuk szánni magunkat, tudatosítanunk kell a kiengesztelődés szentségének fent leírt lényegét. Nem azért megyünk gyónni, hogy pszichológiai kielégüléshez jussunk, nem is azért, hogy tanítást kapjunk, vagy kapcsolatot ápoljunk a gyóntatóval. Ezek mind következményei lehetnek (s remélhetően lesznek is) gyónásunknak, de nem képezik annak fő tartalmát. A fő tartalom az, hogy Jézus Egyházában és saját lelkünkben az isteni élet új hulláma árad ki, amely begyógyítja a bűneink ütötte sebeket. Ehhez részünkről szükséges a hit, a megtérés elhatározása és a bűnvallomás. A gyóntató részéről egy szükséges: a feloldozás. Ezzel teszi értünk a legtöbbet, minden más csak kísérőjelenség. Kellemetlen tud lenni egy ballábbal felkelt gyóntató, és a papnak természetesen mindent meg kell tennie, hogy fáradtságát, rossz kedvét, személyes vergődéseit ne vigye bele a gyóntatásba, hanem szeretetteljes érdeklődést és megértést tanúsítson a bűnbánók iránt. De egy goromba pap, sőt egy hitetlen pap is rázúdítja gyónóira a teljes mennyet, ha a feloldozást előírásszerűen elimádkozza. A gyónás szertartása szentség. Isten cselekvése, nem a papé.
Mint mondottam: szükséges a gyónó részéről a hit. Nemhívőket nem szabad gyónásra kényszeríteni, esküvőjük előtt sem. A hit nélkül végzett gyónás nem adja meg a bűnök bocsánatát, sőt Isten szentségét sérti. A gyakorló katolikusnak se szabad azzal a hátsó gondolattal gyónnia, hogy "ez úgyse fog használni semmit". Istennek vallja meg bűneit, és Isten mindenható. A jó gyónás nemcsak eltörli a bűnöket, hanem megadja a szükséges kegyelmet a bűnök jövőbeni elkerüléséhez is. Számos gyónó ebben nem hisz, és ezért megreked bűneiben. Ha hinne, haladna.
Szükséges továbbá a megtérés elhatározása. Mondhatnám úgyis: szükséges a bűnbánat. Két okból fogalmazok másképp. Egyrészt: a "bánat" szó érzelemre látszik utalni, jóllehet itt az akarat aktusáról van szó. Másrészt: ebben az elhatározásban benne van az elégtétel elvégzésének szándéka is. Az ősegyházban csak vezeklés után kaptak feloldozást a bűnbánók, a jelen gyakorlat viszont később elvégzendő elégtételt szab ki. Hangoztatni kell, hogy ez lényeges része bűnbánatunknak. Bűnünk sebet ütött az Egyházon, és legalább jelképes cselekedettel ki kell fejeznünk, hogy készek vagyunk gyógyítgatni ezt a sebet. Az elégtétel elvégzésének szándéka nélkül végzett gyónás érvénytelen. Ha nem értjük az elégtételt vagy problémát jelent az elvégzése, szólnunk kell a gyóntatónak. Amennyiben a gyónás után mégse végezzük el az elégtételt, ez nem teszi visszamenőleg érvénytelenné a gyónást, de vétkes mulasztás. Ha addig halogattuk, amíg elfelejtettük, mi is volt az elégtétel, következő gyónásunkban (vagy ugyanattól a gyóntatótól gyónáson kívül is) másik elégtételt kérhetünk. Mindezek fényében lényeges, hogy a gyóntatószékből távozva számontartsuk és mielőbb elvégezzük a penitenciát.
A "megtérés elhatározása" azonban sokkal több az elégtétel elvégzésének szándékánál. Szükséges, hogy a gyónás megtérést jelentsen, vagyis elfordulást a bűntől és odafordulást Istenhez, akit a jövőben teljes szívünkből törekszünk szeretni. Találkozni lehet olyan gyónókkal, akik a feloldozást csak a múltbeli bűnök sztornírozásának tekintik, de nincs szándékuk változtatni életükön. Nem mondanak le a politikai ellenfél iránt táplált gyűlöletükről, fönn akarják tartani házasságon kívüli szexuális kapcsolatukat, szenvedélybeteg létükre nem hajlandók elvonókúrára, vagy ragaszkodnak súlyos közeli bűnalkalmakhoz (pl. szerelmesek egy lakásban, tanúk nélkül, kulcsrazárt ajtók mögött). Az ilyen gyónás érvénytelen és szentségtörő. Ha történetesen föloldozást kapnak egy kevésbé figyelmes vagy liberális felfogású gyóntatótól, ez nem törli el bűneiket, mert a bűnbocsánat objektív feltételei hiányoznak. A gyóntatónak csak alkalmazni van joga a katolikus erkölcstant, nem megváltoztatni. A kegyelmet ugyan közvetíti, de nem ő adja.
Szomorú típusa az ilyen megtérés nélküli gyónónak, aki saját erkölcstant csinál magának, mondván, hogy "az ő lelkiismerete szerint" megengedett az, ami a katolikus Egyház szerint tilos. Mint II. János Pál pápa tanítja, a szabadság csak akkor szabadság, ha az igazságban gyökerezik. Az igazságot pedig nem a mi vélekedésünk állítja elő. Nem mi rendelkezünk az igazsággal, az igazság rendelkezik velünk. Sem az egyedi hívő, sem a gyóntató vagy teológiai tanár nem teheti túl magát azon az igazságon, amit a Katolikus Egyház Katekizmusa biztos és kötelező módon elénk ad. "Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak; akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot sötétséggé" (Iz 5,20). A megtérés a tévtanokból a hit igazságához való visszatérést is jelenti.
Szükséges továbbá a gyónó részéről a bűnvallomás. Ha ez valamilyen okból gyakorlatilag lehetetlen (eszméletlen betegnél, süllyedő hajón vagy egyéb szükséghelyzetben), el is maradhat; ha a hit és a megtérés elhatározása megvan, a feloldozás célba fog találni. Átlagos esetben azonban szükséges, hogy a gyónó legalábbis minden halálos bűnét fajta és szám szerint megvallja. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy egy bűn halálos volt-e, jól tesszük, ha meggyónjuk, de nem vagyunk erre okvetlenül kötelezve, és tökéletes bánatot indítva áldozhatunk gyónás nélkül is. Egészséges lelkiismeretű embernél azonban nem lesz probléma annak megkülönböztetése, hogy hátat fordított Istennek (halálos bűn) vagy csak megbotlott a feléje vezető úton (bocsánatos bűn). Ha valaki lelki életet él és sűrűn gyónik, annak életében a halálos bűn kivételes tragédia, mindennapi botlásai általában nem halálosak. Még tárgyilag súlyos bűnök esetén is, amilyen például a maszturbáció, gyakran fönállnak olyan szubjektív enyhítő körülmények (pl. a kellő pszichológiai szabadság hiánya), amelyek a bűnt bocsánatossá teszik. Az aggályosságnak nevezett kényszerneurózis mindenütt halálos bűnöket lát, de az aggályosnak egyáltalán nem szabad arra hallgatnia, amit lelkiismeretének vél, holott valójában szorongásos kórtünet; neki kizárólag a gyóntató utasításaira szabad hallgatnia.
A lelki élet azonban a gyakorlatban nem fog működni a bocsánatos bűnök megvallása nélkül. Aki Istent mindenek fölött akarja szeretni (márpedig az evangélium erre kötelez bennünket), annak valamennyi gyarlóságával föl kell vennie a harcot, leghatékonyabb fegyverünk pedig éppen a szentgyónás.
Három-négy hetente, de legalább havonta gyónnunk kell, hogy előre tudjunk haladni. Akik csak rendkívüli alkalmakkor jönnek el gyónni, aligha akarnak az üdvösség útján járni. Hetente többször gyónni már többnyire egészségtelen túlzás, de a heti gyakoriság még normális és hatékony. Aki úgy gondolja, nincs mit gyónnia, sürgősen olvassa el a hegyibeszédet.
A jó bűnvallomás annak megvallásával kezdődik, hogy mikor gyóntunk utoljára.
Így kell kezdenünk, mindjárt a köszönés után. Ez nem szükséges ugyan a gyónás érvényességéhez, de szükséges a gyóntató tájékoztatására. Hogy úgy
mondjam: ez adja meg bűneink "helyi értékét". Nem mindegy például, hogy valaki két héten át hanyagolta el az imádságot, vagy két hónapon át.
Természetesen elegendő az utolsó gyónás időpontját azzal a pontossággal megjelölni, amellyel emlékszünk rá. De túl kevés azt mondani: "Régen gyóntam utoljára". Ez jelenthet két-három hónapot, de jelenthet húsz-harminc évet is. Mondjunk számot, még ha hozzávetőlegeset is. Ha valaki az utolsó gyónás helyett azzal kezdi a bűnvallomást: "Mit is mondjak", vagy "Hát...", bennem kétely ébred helyes szándéka felől. Úgy tűnik, nem tudja, mit akar.
Miután elsoroltuk bűneinket (nem részletezve, csak megnevezve), fejezzük be a bűnvallomást a "Másra nem emlékszem" formulával. (Ha a gyónó itt csak hallgat, a gyóntatót zavarba hozza, hogy vajon újabb megvallani való bűnön töpreng, vagy befejezte a sort.) Ezután a gyóntató veszi át a szót, fölteszi kérdéseit, elmondja tanácsait és elégtételt ad. Ne szakítsuk félbe, akkor se, ha újabb megvallani való bűn jutott eszünkbe. Miután megkaptuk az elégtételt, újból miénk a szó, pótolhatjuk, ami közben eszünkbe jutott (emiatt esetleg az elégtétel is változhat, de ha a gyóntató ezt nem említi, akkor elegendő a már adott elégtétel). Ha nincs pótolni valónk, fogadjuk el az elégtételt egy "Igen" vagy "Jó" szóval, és fejezzük ki bűnbánatunkat.
Erre a célra nincs kötelező formula, a tanult bánatimák csak minták, de mindenképpen mondjuk ki hangosan, hiszen az Egyház színe előtt tartunk bűnbánatot. Amikor vége a bánatimának, a pap feloldozást ad a fent idézett formulával. A végén feleljünk "Amen" szóval, ez a hit szava, Jézus anyanyelvén. Az Eucharisztia vételekor is ez a hitvallásunk. A befejező formulák már nem tartoznak a lényeghez, a "Magasztaljuk Istent..." csak egy fakultatív szöveg több közül. Ha a pap használja, adjuk meg a választ, de ha elköszön, köszönjünk mi is és menjünk. Részemről a "Menj békével" szóval szoktam elköszönni, amire alkalmas válasz: "Istenek legyen hála" - ezután már további elköszönés nem szükséges.
Egy új, természetfölötti élet kalandja áll előttünk, a sátán vereséget szenvedett, Isten öröme lakik bennünk. Merítsünk a kincsből, amelyet hordozunk! 

(Forrás: www.hagiosz.net)