Isten hozta a Rózsafüzér Királynéja Plébánia honlapján!

AZ OLTÁRISZENTSÉGBEN KÖZTÜNK LÉVŐ JÉZUS ELŐTT
CSENDBEN VAGYUNK,
HALLGATJUK, MEGBESZÉLJÜK VELE
ÖRÖMEINK-FÁJDALMAINK, TERVEINK...
KÖSZÖNJÜK JÉZUSUNK, HOGY VELÜNK MARADTÁL - ÍGY IS!
---------------------------------------------------------
Minden pénteken 
az esti 6 órai szentmise után, 1/2 8-ig
csendes szentségimádást tartunk.
ELSŐPÉNTEKEN 
Közös (hangos) imaórát tartuk!
Engesztelő imaóra
minden hónap 2. vasárnapján,
a 10-es szentmise után, 12-ig.
--------------

Jézus! Uram!  Imádlak az Oltáriszentségben és neked adom magam egész szívemmel,  egész lelkemmel, minden erőmmel, meríts magadba, a legszentebb Szentségben valóságos jelenlétedbe, várok a te megmentő szavadra, fáradtságom, kétségem ellenére. Add végtelen szereteted ajándékának tudatát. "Megtört kenyér" Te aki állandóan feláldozod magad, hadd legyek én a te tabernákulumod a testvérekkel való találkozás helyén, és legyek abban a helyzetben hogy Benned társaságod forrásában az elajándékozást és az örömöt megtaláljam. Erősíts hangoddal, amivel engem hívsz, kezeiddel, amikkel támogatsz engem,  az odaadás kenyerével, amivel táplálsz engem, hadd legyek eszköze végtelen békédnek, aki te magad vagy! Köszönöm Uram , hogy hívtál engem, veled és a testvérekkel imaközösségben maradni azért, hogy az örök isteni szellemed tüzébe öltözzek. Maradj nálam, törd tovább a kenyeret azért, hogy az éjszaka aggodalma engem ne győzzön le. A legszentebb Szentség szeretett Asszonyának közbenjárására kérlek Téged , hogy hűséges , imádó, és ízzó misszionárius legyek a te Eucharisztikus Birodalmad megérkezésének tiszteletére! Ámen

Tanúságtételek
Melinda (34 éves)
Legjobban az esti szentségimádást szeretem. Az este sötétjéből belépni az Oltáriszentség fénykörébe – ez nekem a szentségimádás. Együttlét, ami elcsendesít gondot és gondolatot. Jelenlét, ami megvilágít és felfed. Ha éjjel virrasztok Vele, együtt őrizzük a várost. Olyankor önkéntelenül azokért könyörgök, akik a sötétség tetteit szenvedik el odakinn. Ha nappal megyek Hozzá, mindig újra meglep, hogy Jézus itt van és vár. Mikor mindenki rohan, nyüzsög, és ebben a sokadalomban újra és újra egymáshoz koccanunk, mint a biliárdgolyók, akkor Ő csak van és vár. Öleléssel vár. Gyógyítja a sebesüléseinket, amit a mindennapok tépnek rajtunk. Ez az alázat rendít meg benne a legjobban, ez a szelíd vágyakozás: nem kell idetelefonálnom, időpontot kérnem, nincs határidőnaplója, amibe beír egy szabad időpontra két másik találkozó közé; szeretettel vár, ha rég nem jöttem, akkor is ugyanúgy, Ő, a Király.
Tizenhét éves voltam, amikor valaki először beszélt nekem az eucharisztikus jelenlétről olyan személyes módon, hogy eljusson a szívemig. Vallásos nevelést kaptam, misére, hittanra jártam kora gyerekkoromtól fogva, mégis ez a beszélgetés jegyzett el engem a szentségimádással, amikor egy barátom megosztotta velem, hogyan érezte meg, hogy az Eucharisztia nem valami, hanem valaki: élő személy, égő szeretet. Annyi mindent elfelejt az ember, jönnek-mennek, változnak az érzéseink, de azt a szomjat, amit akkor kaptam, most is érzem: hogy én is, én is érezni szeretném azt a szeretetet, megismerni azt a Valakit, akiről szavak és életek tanúskodnak, akiről nekem is tanúskodnom kell. Mert tudom, hogy egyetlen mondat elindíthat a Felé vezető úton, és megerősíthet egyetlen pillantás. Mikor látom, milyen szeretettel, vággyal, hittel néznek Rá papok, amikor felmutatják, szerzetesek és hívek, mikor magukhoz veszik, mikor imádásban elé helyezik a lelkük, abban a percben mindig újra felismerem Őt, a világosságot, aki a világba jött. Mert Ő az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít. A világosság, aki a sötétben világít. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya keblén van, Ő nyilatkoztatja ki. (vö. Jn 1,5-18)
---------------
Judit (35 éves)
Hogy pontosan mikor volt, arra már nem emlékszem….. évekkel ezelőtt,egy késő esti ima alkalmával történt…fiatalok csoportjaként Szentségimádást tartottunk a plébániánkon, Kerepesen… gitároztunk, énekeltünk, Igerészeket olvastunk fel és csendben elmélkedtünk róluk… az Oltáriszentség az oltárasztalon állt, két égő gyertya között, megvilágítva. És akkor, ahogy az egyik csendes rész alkalmával rápillantottam, egyszer csak mintha megéreztem volna: ez itt maga Jézus!
Azelőtt is tudtam…az eszemmel, mintegy leckeszerűen, hogy itt van, jelen van, közöttünk maradt az Oltáriszentségben. De ahogy akkor ott RÁ néztem, kétség nem fért hozzá, hogy Őt látom.  Elborított egy érzés, megéreztem az Erejét, a Jelenlétét. Hang nélkül imádkozni kezdtem, dőltek belőlem a szavak…éreztem hallja, érti, velem örül, érti a könnyeimet is. Kegyelmi pillanat volt…ajándék. Nem tettem érte semmit, egyszerűen csak kaptam, és elfogadtam…boldogan….Azóta eltelt tán már 10 év is....jó pár Szentségimádáson és közös imán vettem részt…néha kaptam bennük „ajándékot”, néha nem….de már nem ez a fontos. Mert már tudom, Kihez megyek, kihez szólok, kinek a lábaihoz ülök le egy két percre vagy egy órára…Elég ha rám pillant, már gyógyulok. Ha nem is tudok mit mondani, ő megérti miért jöttem. Elég Neki, hogy Vele vagyok. Jelenlétében el is alhatok, nem bánja. Örül nekem, szeret…Mert ez itt Jézus! Most már nemcsak tudom, HISZEM!
-------------
Ági (51 éves)
...én nézem Őt, Ő néz engem...
Karl Rahner mondta, hogy a harmadik évezred kereszténye vagy misztikus lesz, vagy nem lesz...és azt hiszem igaza van. Aki itt és most hisz Istenben, annak biztosan van valamiféle saját tapasztalata, megérzése Isten létéről, mert napjaink információ áradatában hitre kényszeríteni, kívülről bizonygatni a transzcendens valóságot nem lehetne!
Hiszünk, mert érzünk valamit. De az is igaz, ahogy Teilhard de Chardin mondta, hogy Isten jelenléte titokzatos, ahogy gyönyörűen fogalmazta: "olyan titokzatos, mint a csendes esti szellő..." és ebben a titokzatos jelenlétben, az érzékeink meg is csalhatnak, ezért van szükségünk bizonyosságra! Ez számomra a Szentségimádás valósága. Akkor tudom, biztosan itt van, és velem van. Érzem, és ebben a jelenlétben biztos lehetek, mert én nézem Őt, Ő néz engem, ahogy egy egyszerű bácsika találóan megfogalmazta.
Ez a jelenlét pedig kötelez. Kötelez, hogy jobb ember legyek. Őszinte, tiszta és kedves, aki mindenkor szeretetteljes. Valahogy ennek a jónak lenni állapotnak a megvalósulása történik a Szentségimádásban, ahogy Isten hív, Isten vár, Ő a kezdeményező, én pedig örülök, hogy igent mondhatok...
------------------
Mit jelent nekem a Szentségimádás?
A Szentségimádásban Magával az Oltáriszentséggel találkozom, Aki nem más, mint Maga Jézus. Amikor Szentségimádáson veszek részt nagyon közel érzem magamhoz az Úristent. Annyira, hogy abba még belegondolni is gyönyörűség. A Szentségimádás egy olyan csodálatos Dolog, ahol szinte Jézussal eggyé válva imádkozhatok és ez nagyon jó érzés. Köszönöm az Úristennek, hogy adta nekünk ezt a fantasztikus imádkozási lehetőséget! :) Virág (16 éves)
---------------------------
Nyugtalan a mi szívünk, Uram, amíg Benned meg nem nyugszik. (Szent Ágoston)
-----------------
Chiara Lubich
Nálunk maradtál
Te mindig egyedül vagy a tabernákulumban. Mi meg szanaszét az utcán, otthon, az iskolában, a hivatalban. Itt vagy köztünk, és mégis úgy tűnik, mintha messze volnál, mert kevés a szeretetünk, és nem képes felfogni Téged.
Pedig ha az, amit parancsoltál, elevenen élne testvéreidben, nem volna az az érzésük, hogy elhagynak Téged, ha kilépnek a templomból. Az utcák és a tabernákulumok ugyanoda vezetnének: Isten országába az emberek között!
Táplálj, Uram, testeddel minden reggel; de adj készséges szívet is nekünk, hogy mielőbb eljöjjön az az idő, amikor életünk minden pillanatában jelenléteddel táplálhatsz.
Nem, a föld nem maradt hideg és puszta: hiszen Te nálunk maradtál! Mi is lenne életünkből, ha nem rejtetnének Téged a tabernákulumok? 
Te egyszer eljegyezted az emberiséget, és hű maradtál hozzá. Imádunk Téged, Urunk a világ összes tabernákulumában. Köztünk vannak, értünk vannak itt. Nincsenek olyan távol, mint a csillagok az égbolton, bár azokat is nekünk adtad.
Mindenütt találkozhatunk Veled, csillagoknak és minden teremtménynek Királya!
Hála Neked, Uram, ezért a mérhetetlen ajándékért. A menny leszállott a földre. A csillagos ég kicsi. A föld nagy, mert tele van hintve az Eucharisztiával: Isten velünk, Isten közöttünk, Isten értünk!
Isteni energia
A szentáldozásban észrevesszük, hogy a Te szereteted mindenki iránt egyéni. Te mindenkinek egészen odaajándékozod magad.
Így a Te példád kijózanít abból az illúzióból, amelybe könnyen beleeshetünk, ha azt hisszük, hogy nagy művek szervezésével szolgálatot teszünk Neked, s közben elhanyagolunk Téged azokban, akikkel minden percben találkozunk, mintha nem lenne közük hozzád. 
Uram, a mindennapi szentáldozás ne csak arra segítsen bennünket, hogy jók legyünk, hanem alakuljon át isteni energiává, hogy a világot mozgósíthassuk a Te szolgálatodra.
Jézus nem maradt itt a földön, hogy az Oltáriszentségben maradhasson velünk a föld minden pontján. Isten volt: isteni mag, mely megsokszorozódva gyümölcsöt hozott. 
Nekünk is így kell meghalnunk, hogy megsokszorozódjunk.
Kihallgatás a Mindenhatónál
A napnak legfontosabb, összehasonlíthatatlanul fontos pillanata az, amikor Te a szívünkbe térsz.
Kihallgatás ez a Mindenhatónál. Mikor ott eléd tárjuk ezer szükségünket és minden ember gondját, mikor köszönetet mondunk természetfölötti és természetes adományaidért, mikor imádunk téged és arra kérünk, üdvözöld nevünkben Édesanyádat, akkor érezzük, hogy elérkeztünk a nap legkimagaslóbb pontjára. Megértjük, hogy oly gyakran nem fogtuk fel, ki előtt állunk, és mi mindent tehettünk volna édes-kettesben Istennel, lelkünk legbenső szobácskájában.
Jézus, ha Te a szívünkbe térsz, ez volna az a pillanat, amikor annyi mindent kérhetnénk Tőled. De éppen azért, mert személyesen Te magad jössz a szívünkbe, ez az a pillanat, amikor többé nincs mit kérnünk.
A mise
Krisztus keresztre feszítésénél nem állhatunk úgy ott, mintha csak nézők vagy kíváncsi kérdezősködők lennénk.
Úgy kell ott lennünk, mint egy-egy „másik Mária”: megosztva Vele a kelyhet az emberiség javára.
Úgy kell ott lennünk a misén, hogy szívünkben mindannyiszor keresztre feszítsük magunkat, hogy újra meg újra, mindennap odaadjuk magunkat a szenvedésre. Ez legyen a mi személyes hozzájárulásunk ahhoz, hogy „kereszténynek” mondhassuk magunkat.
Magyar Katolikus Lexikon > S > szentségimádás
szentségimádás (lat. adoratio Sanctissimi Sacramenti): az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztus →imádása a szentmisén kívül. - A 13. sz: az →Úrnapja ünnep elrendelése után bontakozott ki. Magánájtatossági formája a szentséglátogatás, közösségi-nyilvános formája a →szentségkitétel. Nagy lépést jelentett a Zaccaria Szt Antal által 1527: Milánóban kezdeményezett →negyvenórás szentségimádás bevezetése, melyet VIII. Kelemen p. 1592: a róm. tp-okban kötelezővé tett. Ebből alakult ki az →örökimádás egy-egy városban v. egyhm-ben (→szentségimádási nap). Az év utolsó napján, csütörtökönként és Úrnapja nyolcadában Marescotti Szt Jácinta kezdeményezte a nyilvános ~t. - Az ünnepélyes ~nak része az engesztelő ima, egy →litánia, a csendes imádás, a →Tantum ergo és a →szentségi áldás. **
Vezérkv. az Oltáriszentség folytonos imádására Liguori Szt Alfonz után. Bp., 1895. (19. kiad. 1936) - A legméltóságosabb Oltáriszentség előtt egy imádságban eltöltött óra ötpercekre beosztva. Fr-ból ford. Kisfaludy Zoltán Lajos. Bp., 1900. (9. kiad. 1922) - A legméltóságosabb Oltáriszentség látogatása. Párbeszéd alakban isk-k és egyes-ek számára. Fr-ból ford. Bp., 1909. (5. kiad. 1921) - Egy óra az Oltáriszentség előtt. (Az „Örökimádás” imakv-ből) Kiskunmajsa, 1923. - ~. Imádságos- és énekeskv. a legméltóságosabb Oltáriszentség tiszt-ére. Szerk. Halász Pál. Uo., 1924. - Oltártüzek. Jámbor gondolatok és beszélgetések Jézussal az Oltáriszentségben. 1-5. köt. Ford. Marton Bernát. Uo., 1926-33. - Napkelet és napnyugat. Élő szellemek hódolata az Oltáriszentség előtt. Összeáll. Bangha Béla. Uo., 1938. - Az oltár előtt. Rövid beszélgetések a szentségi Jézussal. Ford. Reiner Irma. Uo., 1938. - Ájtatosság a legszentebb Oltáriszentség imádására. Nyíregyháza, 1938. - A szenvedés éjjele. A nagycsütörtöki éjjeli ~ rövid ismertetése és vezérfonala. Bp., 1939. - ~i szentóra. Használatos a Szt-ferencrendiek tp-ában a hó első vasárnapján. Jászberény, 1941. - Ziegler András: Éjjeli ~ elégtételül az éjjeli bűnökért. 4. kiad. Kalocsa, 1941. - A legméltóságosabb Oltáriszentség látogatása egyedül v. közösen és szentóra idején. Szatmárnémeti, 1941. - Nyolc nap a szentségi Krisztussal. Euch. lelkigyakorlat. Uo., 1944.