Isten hozta a Rózsafüzér Királynéja Plébánia honlapján!

Kedves Gyászoló Testvérünk!
Kedves Gyászoló Család!
Elhunyt hozzátartozójuk miatti gyászukban fogadják őszinte részvétünket. Nem lennénk igazi keresztények, ha nem osztoznánk a gyászolók fájdalmában. Jézus is ezt tette, amikor könnyezett barátja, Lázár sírja előtt. Ha Ő nem szégyellte könnyeit, nekünk sem kell szégyellnünk. A halottakért hullatott őszinte könnyekben a szeretet fényei ragyognak.
Az ember ragaszkodik az élethez, a létezés sok-sok öröme izmosítja bennünk szeretetét. Hitünk szerint ez abból a tényből következik, hogy az Isten nem a halálra, hanem az örök életre teremtett minket.
Vajon szerettünk elvesztésekor hol, miben, kinél keressünk vigasztalást? Sokan az idő orvosát emlegetik, aki minden sebet begyógyít. Mi azonban tudjuk, hogy vannak gyógyíthatatlan sebek, amelyek az idő kötésén is átvéreznek. Mi keresztények nem érhetjük be a természet vigaszával. Pál apostol méltán figyelmeztet: ne szomorkodjatok úgy, mint azok, akiknek nincs reményük az örök életben! Az emberi szeretet egyik legszebb megnyilatkozása: otthont teremteni a családnak. Ezt várjuk, reméljük a szeretet Istenétől. Ilyen értelemben nyilatkozott Jézus is: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek és helyet készítek nektek, újra eljövök és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek ahol én vagyok.”
Mi hiszünk Jézus ígéretében és ez a mi vigaszunk. Ezért is elmondhatjuk: „Istenem, úgy tűnik, hogy visszaadjuk Neked azokat, akiket Te adtál nekünk. De ahogyan Te sem vesztetted el őket, amikor nekünk adtad, úgy mi sem veszítjük el őket hazatértükkor. Te nem úgy adsz, mint a világ. Amit Te adsz, azt nem veszed el, mert ami a Tiéd, az a mienk is, ha a Tieid vagyunk. (Bede Jarret)
Elhunyt szerettünk nem lép ki szeretetünk fényköréből. Hitünk szerint, ha rászorul, túlvilági életben is segíthetjük. Az érte mondott ima, lelki üdvéért felajánlott szentmise és szentáldozás eltávolíthatja azokat az akadályokat, amelyek késleltetik Isten boldogító színelátásában.
A Bp. Rózsafüzér Királynéja Plébánia nevében: Nagy Károly plébános
 --------------------      
--------------

HA A CSALÁDBAN HALÁLESET TÖRTÉNT
 
Atyám, elhunyt N. -ért imádkozunk Hozzád, aki teremtetted, földi életében kegyelmeddel kísérted, és most magadhoz szólítottad. Emeld fel a Te örökkévaló országodba, részeltesd kérünk soha véget nem érő boldogságodban őt.
Köszönjük, hogy olyan Főpapunk van, aki megérti szívünk
bánatát és együttérez velünk a gyász idején. Elődbe hozzuk könnyeinket, szomorúságunkat,
és szívünkben a gyász tehetetlenségét. Bátran és
bizalommal lépek Eléd, hogy engem, az én erőtlen lelkemet, a veszteségéből származó keserűségemet megérinthesd.
De azért is fordulok Hozzád, hogy …(neve) vigasztalást
kapjon, erőt merítsen, irgalmasságot nyerjen és kegyelmet találjon,
segítségül minden szükségére, alkalmas időben. (Zsid. 4,15–16.)
Atyám, köszönöm Neked, hogy Te Feltámadt Fiad szavával vigasztalsz, mert akarod, hogy értelmetlenül bánkódjunk mint a többiek, akiknek
nincsen reménységük. Ha nehéz is most, de megvalljuk és hisszük: úgy, ahogy Jézus meghalt és
feltámadt a halálból, úgy az Isten is előhozza azokat, akik meghaltak a Jézus által Ővele együtt. (1Tessz 4,13–14.)
Atyám, arra kérlek, vigasztald meg…(neve)-t az Igéd szerint: „Boldogok
akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.” (Mt 5,4.)
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak Atyja
és minden vigasztalásnak Istene.
Köszönöm Atyám, hogy Te megvigasztalsz minden gyászolót. A gyászolónak ékességet adsz a hamu helyett, örömnek kenetét a
gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett.
Hálával teljes szívvel köszönöm neked Mennyei Atyám, Jézus nevében. (Iz. 61,3.) Ámen.
----------------------
Lk 12,35 Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. 36Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. 37Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. 38S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. 39Azt is fontoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. 40Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.«
--------
Jn 5,24 Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre. 25Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak. 26Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, 27és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia. 28Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, 29és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. 
----------
 Jn 6,51 Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.
52Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?« 53Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. 54Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 55Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. 56Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. 57Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. 58Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.
------------
Jn 14,1 Ne nyugtalankodjék szívetek. Hisztek Istenben, és bennem is higgyetek. 2Atyám házában sok hajlék van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? 3És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 4Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek.«
5Tamás erre azt mondta neki: »Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?« 6Jézus azt felelte neki: »Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.
--------
Elment...
Látom az ég csillagösvényén
imbolygó léptekkel bár, - de jár.
Vonszolja rákövült keresztjét,
hetvenegy év terhét a mi Ferink, a szeretett hittárs.
 
Hatalmas, átláthatatlan kapu előtt áll.
Megérkezett... bebocsátásra vár.
Menny ajtaja megcsikordul,
lélekharang nagyot kondul.
 
Bizonytalan, félve lép be a
fényesség szentélyébe.
Dicsértessék, köszön halkan,
majd körbenéz mozdulatlan,
s egy tündöklő fénysugárban
a Mennyei Atya, - karja tárva,
megnyugtató ölelését
már nagyon régóta várta.
 
Elindulnak kéz a kézben,
nincs már időben és térben.
Istenem!
 
Oltalmazd helyettem, kérlek,
Adj neki helyet Magad mellett,
hol békében, csendben,
végleg megpihenhet.

– Nagyon különbözik a nők és a férfiak gyásza?
 
– Igen, a férfiak és a nők eltérően viszonyulnak a gyászhoz. Gyakori, hogy olyan házaspár fordul segítségért hozzám, amely elveszítette a gyerekét. A férj azt mondja a feleségnek, ne beszéljünk a gyerek haláláról, ne szaggassuk fel a sebeket, míg a nő beszélni szeretne az érzéseiről, és ezért érzéketlennek tartja a férjét, aki nem mutatja ki az érzéseit. A gyereküket elveszítő párok az átlagosnál is nagyobb számban válnak el, részben azért, mert annyira különbözik a két ember gyásza. A férfiak ilyenkor nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen igyekeznek annak az általános elvárásnak megfelelni, hogy a férfi erős, a férfi nem sír, segít másoknak, miközben a felesége egészen mást vár el tőle ebben a helyzetben. A férfiak magukba fojtják a bánatukat, nem szívesen beszélnek az érzelmeikről, inkább a düh és a harag jellemző rájuk.
– Lehet-e egyáltalán bármilyen pozitív utóhatása a gyásznak?
– Igen, lehet. Háromféle esetet lehet megkülönböztetni: előfordul, hogy valaki összeroppan a gyász súlya alatt, és tönkremegy az élete. Elképzelhető, hogy valaki feldolgozza a gyászt, és ugyanolyan életet visz, mint azelőtt. Végül a gyász ajándék is lehet: van olyan, akinek átalakítja az értékrendjét. Ismét egy konkrét esetre utalok: egy pár egész életében kuporgatott, hogy legyen saját lakása, azután autója, majd nyaralója. „Amikor mindenünk meglesz, tudunk majd örülni az életünknek” – mondogatták egymásnak, s közben mindent megvontak maguktól, hogy még több pénz gyűjthessenek. De közben a férj meghalt. A feleség a gyász feldolgozásakor ébredt rá, nem igaz az, hogy akinek nincs elég pénze, nem lehet boldog, tudatosította, hogy a boldogságot mindig a jelenben kell keresni.
Dr. Pilling János pszichiáterrel, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársával beszélgettünk
-------------
Juhász Gyula Szimpozion
 
Valahol lenni kell egy lakomának,
Hová hivatalos, kit idelenn
Halálba űzött az éhség, a bánat,
A reménytelen szerelem.
 
Valahol lenni kell egy palotának,
Hová bejáratos, kit idelenn
Minden örömből és fényből kizártak
S elhullt a rögös útfelen.
 
Valahol lenni kell egy orgonának,
Melyen majd egyszer befejezhetem
A dallamot, mely itt halálba bágyadt
S amely az életem nekem!
-------------
Gárdonyi Géza
A halál nékem nem fekete börtön,
nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:
egy ajtó bezárul itt-lenn a földön,
s egy ajtó kinyílik ott-fenn az égen, -
ez a halál.
------------------------------------------------
Gárdonyi Géza: Földre néző szem  Égre néző lélek
Intelmek fiaimhoz
       
HALÁL*
Temetnek. Sirva megy a nép a koporsó után. Sirva néz a gödörbe.
Ne oda nézzetek, hanem fel az égre. 
Utálatos anyag a test. Csak addig szép és kedves, ameddig a fajfentartó erő színes üveget tart a szemünk elé. Valójában nincs rajta semmi szeretnivaló. A lélek bizonyára örül, mikor megszabadult tőle, és bámul, hogy ezen sírnak az emberek, mint valami szerencsétlenségen. 
Milyen az ember, mikor már nincsen teste! 
Elménk gyengesége nem birja másképp elképzelni, mint megintcsak olyanformának amilyen volt.
Dehát mi szükségünk van nekünk a más világon lábra? A láb nem egyéb mint testet hordó szer. Kemény csont a közepe, hogy össze ne essen; szíjjak és fonalak vannak a csonton, hogy hajolni és feszíteni tudjon. Mi szükségünk van erre az aetherben, ahol nincs por, és ahol nem cepelünk terhet.
És mi szükségünk volna a kézre, erre a fogószerszámra? Mi szükségünk volna a gyomorra, erre a husfejlesztő készülékre, mikor ott husunk nincsen. Mi szükségünk volna arra a két fényképező lencsére, amely a koponyánkba van illesztve, mikor szerek nélkül is láthatunk. Nincs szükségünk a test semmi részére. 
Formák nélkül nem tudjuk elképzelni magunkat. Az Istent is anyagi testbe szakálasan festjük. Az angyaloknak tollszárnyat adunk, amelynek hosszából az ornithologus ki tudja számítani: melyik hány kiló. Dehát a formák bizonyára mások az aetherben.
A test a földi életnek megfelelő forma. Ha vízben kellene élnünk, másalakuak volnánk. Az állatok milliárd változata mutatja, hogy minden talaj és minden életmód más formát kíván.
Emeld el a fejedet a kicsinyes üzleteidtől, és nézd meg: milyen csodamunka minden test a földön!
A szunyog teste nagyon különbözik az emberi testtől, de azért a szunyog is tud járni, emészt és lélegzik.
Nézd a rotifert. Csak egy lába van. Ha több lába volna, nem tudna vele mit csinálni. És a rotifer él, dolgozik, jár, emészt, lélegzik, lát, szaporít.
Nézd a meduzát. Annak meg egy lába sincsén. S ha a lelked ma meduzatestet öltene, azt mondanád:
- Élek. Van mit ennem. Szeretek. Vannak gyermekeim. A tenger az igazi nekem való hely. Áldott a Teremtő.
Hát ha így e földre bilincselt helyen is ennyiféle alakban látjuk az élet lehetőségét, mi szükségünk van arra, hogy a másvilágba fel akarjuk vinni ezt a nehéz, kényes és oda nem való testünket?
*
Az élet útja látható renddel készitett út. Nap, hold, csillag világit reá. A mellékén virág terem és kenyér. Öntözik égi felhők, s martíroknak vére.
Az ilyen út nem lehet azért készített, hogy a végén egy gödörbe jussunk.
*
Azt szokták mondani:
- Adjon meg az Isten mindent, amit magadnak kivánsz!
Ez jókivánságnak látszik. Valójában pedig átok.
*
Micsoda ócska szó ez: halandó? Az ember nem halandó. Csak a teste halandó.
Papoknak nem volna szabad ezt a szót kiejteniök!
*
Csak holt test van. Holt lélek nincsen.
*
A hős érzi, hogy élete örökkévaló.
*
Örök mivoltunk érzése minden korunkban... 
Csak a világot látjuk változónak, mulandónak. Mi magunk mintha az örökkévalóság résztulajdonosai volnánk, csak valahogy idehelyezett lelkek az örökkévalóság világából... Ha nem néznénk soha tükörbe, vélnénk, hogy testileg se változunk, csak épp hogy gyengülünk. Lelkileg mindig csak erősödést, világosodást érzünk, vénülést soha.
*
Mi az örökkévalóság?
A parasztnak a kőház. 
Az egyiptomi királynak a piramis. 
A latin költőnek a vers.
A magyar főurnak a hitbizomány. 
Semmisem örökkévaló pedig ezen a föld tekén, csak az egy mulandóság.
*
A mulandónak csak mulandóságokra van szüksége. A természet nem pazarló. Minden állat csak annyit tud, amennyi a teste fentartására és szaporítására kell. Mi mindent tud az ember, aminek a testre semmi vonatkozása nincsen!
A lélek is gyűjt. Hiszen az egész élet nem egyéb: a lélek gyűjtögetése. Értelmet és tapasztalatokat, érzéseket és erkölcsöket gyűjtünk. A sírnak gyüjtenénk? Arra volna teremtve az ember, hogy egy gödörnek gyüjtsön?
*
Epiktetosz szól:
- A halál semmi. Csak a hozzá kapcsolodó képzetek búsítanak.
A gyászoló:
- De mikor épp azok a képzetek az én földbe vesző kincsem!
*
- Tudom hogy ha meghalok megszűnök lenni!
- Próbáltad?
- Nincs Isten az égben!
- Jártál a csillagok fölött?
*
Mi a halál?
Az angyal fölébred abból az álmából, hogy állat volt.
*
A halált a legtöbb ember azért véli megsemmisülésnek, mert azt látja, hogy a természetben minden ami él, meghal: a fű, a fa, a bogár, az állat.
- De csak a testet látod meghalni, ember!
*
A természet fő törvényei között van a folytonos átalakulás törvénye. Az élő világban szembetűnő ez. A pete amelyből hernyó lesz, a hernyó, amely négyszer is vedlik, s egyre tökéletesebb az alak.
Nem vedlik-e az emberi lélek is?
Nagy szenvedések után érezzük, hogy egy kéreggel kevesebb van a lelkünkön.
S az utolsó vedlés?
Az a szárnyat öltő halál.
*
Az emberi test két fujtatóval maga-magát folyton élesztő sárszobor. Lehetetlen meg nem ismerni, hogy lakás: lélekház. Ha elszűnik a két fujtató, megfagynak a folyók, patakok, csermelyek az emberi testben. Akkor a lélek kiköltözik belöle és más házat keres.
*
Némelyik emberben medveként alszik a lélek. Sót még mélyebben, mert mindig alszik. Nem is ébreszti föl más, csak a halálnak egy-egy mennykőcsapása. Akkor zavarodottan és borzadó hajjal bámul körül. És... csakhamar megint elalszik.
*
A legtöbb gyászjelentésben az ennyedikén vagy annyadikán meghalt, helyett igazában ezt kellene irni:
-... ennyedikén vagy annyadikán megérte élete legboldogabb napját.
*
Kétezer év pislog ki a szemedből. Lelked mélyében azonban maga az örökkévalóság csillaga szunnyadoz.
Mindaddig állat vagy, míg rá nem ébredsz, hogy istenfi vagy, az Atyával egy, s vissza kell térned, tékozló fiu!
*
Ha bizonyosak lehetnénk januárius 1-én arról, hogy december 31-ikén meghalunk... 
Milyen más lenne a gondolkodásunk, munkánk, magunk viselete.
Mennyi sok izgalmat ismernénk haszontalannak!
Mennyi sok emberre néznénk több szeretettel!
Milyen hálásak lennénk csak egy szép napos időért! Egy jó vacokért! Egy tányér ételért! 
Milyen érdeklődés nélkül olvasnánk a politikát, börzét és nyílttéri nyilatkozatokat.
Milyen érdeklődés nélkül néznénk sok nyargalást, tülekedést, kiskalapácsot és nagykalapácsot, irigy nyálat és dühtajtékot, furkósbotot, rendjelet, rózsaszín levelet és selyemnyakkendőket. Pénzolvasást és telekkönyvi táblázásokat. S tovább is így.
Dehát terminus ismerete kell erre.
*
A malomkerekét víz hajtja. De mi hajtja a mi kerekünket, hogy élni, örökkön élni akarunk? S megállani, elmulni, soha!
? Mit őröl a mi fejünk, hogy annyira becsüljük őrlését és őrleményeit? Csak reményeket és reményeket, egy reményt, két reményt, sok reményt, csupa szép reményt.
Dehát minden reménység: kép csupán. S nem is való-kép: lelki délibáb. Ha odajutunk hozzá, csakolyan sivatagba, kövesre, mocsárba jutunk, mint amilyent elhagytunk érte. De onnan megint uj szép képre látunk, - s ezerszer is csalódva, sietünk ismét hozzá, és sietünk mind éltünkön által, migcsak belé nem pottyanunk a 2?m lyukba.
*
Egy buborék, mely száz évig élhet, - 
Ez volna az emberi élet!
*
Az állat meg az állati fokon élő gyermek, meg a gyermeki fokon élő nép nem a halál órájához igazítja a járását. Az élet örök voltának érzése bennük van. A csatában forgók nem félnek a golyóktól: mind azt érzi, hogy őt nem találja el, csak a másikat. Mert-persze a másik örök-élet érzését nem érezheti, csak a magáét.
A halál-gondolata életvégnek ismerve, gondolkodásnak a szülötte, annak a gondolkodásnak, amely még ott jár, hogy csak az a valóigaz, amit testi szemünkkel látunk.
 
1) Ezeket az apró jegyzeteket egy levélborítékba rejtetten találtam. Rá volt írva: a koporsómnál szónoktó papnak adjátok! Az írást Gárdonyi halála után két hónapra leltem meg a köznapi ruhája zsebében. G. J. dr.